Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.10.22. 22:55 nemzeti állatkert

Vörös István: A farkas és a bárány

Nem tudom, az angyal állatnak számít-e manapság? Sokáig állatnak számítottak még a szirének is. A sárkányt meg afféle gyíknak nézték. Na jó, nem baj.

Beszéljünk inkább a bárányokról. Egy kis bárány, gödölye szinte, bodros, mint egy bárányfelhő, inni ment. Épp egy drága étterem előtt téblábolt, kintről bámult be az üres helyiségbe, mert ott csak 11 után indul meg az élet, és még nem volt fél 10 se, amikor egy hatalmas farkas tévedt arra a terepjárójával. Amint meglátta a bárányt, a fékre lépett, bekapcsolta a vészvillogót, és kipattant az illatosított farkasodúból. Teste teljesen szőrtelen volt, még a fejét is leborotválta. Egy rendőr, aki épp igyekezett minél messzebb távolodni a veszélyes helytől, már-már elkiáltotta magát: Forróvizet a kopaszra, de valahogy illetlennek és ízetlennek találta volna, különben is egy másik mesében vagyunk, gondolta, rengeteg mesében egyszerre, tudta, és gyáva is volt, de ezt nem tudta, vagy legalábbis nem merte bevallani magának. Tehát nem gondolt inkább semmit, és ezzel nem is volt egyedül.

A farkas sem sokat gondolkodott. Egy „Kurvaanyádat!”-ot repített a kocsiját üggyel-bajjal kikerülő busz sofőrje felé, fölnézett a Holdra, ami halványan lebegett a város fölött, és a bárányhoz lépett: Állati vagy angyalom!

Ismerjük egymást?, nézett vissza rá a bárány ijedten. De ha egy bárány megijed, olyan, mint egy angyal, és attól minden állatnak, főleg minden farkasnak elborul az agya: Meghívlak egy béliszre, jó?

Szomjas vagyok, legyen inkább sör.

Sör meg bélisz, bólintott a farkas, szerette volna a nyakánál fogva szájába kapni a bárányt, elroppantani a csigolyáit, elrágcsálni hófehér fogai között a törékeny csontokat. A bőrét meg lenyúzni, és az ágyára takarót csinálni belőle. Vagy jó lenne az íróasztalához, a lába alá. Eddig úgyse nagyon használtam az asztalt, most legalább lenne miért odaülnöm, gondolta.

A bárányt egy szeparéba terelte. Már jött is a sör, a bárány meghúzta, kis fehér bajsza lett tőle. Odabújt a farkashoz, amitől ez a nemes vad megrészegült, mintha egy pohár konyakot ivott volna meg egy lélegzetre.

Hogy hívnak?, bégette a bárány. A farkas máskor és mást már megpofozott volna ezért a kérdésért, az ő neve az övé, nem tartozik senkire. Ilyesmit akart vonyítani, de a hátán fölállt a szőr, igen, olyan érzése volt, mintha egyszerre kiserkedt volna. Hiába volt annyi nője eddig, farkasnők, rókák, egy medve is, meg persze számolatlanul az őz, szarvas, tehén, e mellett a bárány mellett érezte először, hogy férfi. Óvatosan megfogta a menső lábacskáját, és a kis csülköt a szájához emelte, kemény, műkörmös patáit kezdte csókolgatni, víz ült ki a homlokán: Nem ismerjük mi már rég egymást?, kérdezte.

Dehogy, hiszen a nevedet se mondtad meg.

A valódi nevemre vagy kíváncsi? Az sajnos titok, első számú közellenségnek tartanak a rendőrkutyák, és egy kiugrott eb vezette vad falka is.

Ingyen elmegyek veled, ha megmondod.

Várj csak, te nem bárány vagy? Akkor mért viselkedsz úgy, mint egy nősténykecske?

Hogy mersz így beszélni velem, ugatott fel a bárány, félelmetes őrlőfogai, melyekkel már réteket pusztított el, kivillantak. Lekevert egy pofont a meglepett farkasnak, aki belevörösödött a megaláztatásba. Aztán szétnézett, örömmel látta, hogy nem volt szemtanúja az esetnek. Tudod mit, inkább adok neked egy százast. Megisszuk ezt, és fölmegyünk hozzám.

1000 euró. És hozzám. Ja, még annyi, másról nem lehet szó, csak simogatjuk egymást. Én bárány vagyok. Majd legközelebb.

A farkas kihörpintette a sörét. A bárány otthagyta a magáét, de a likőrbe még kényesen belenyalt. Aztán kopogó patával elindult a kocsi felé.

Engem ki kell érdemelni, vetette oda a nyomában loholó farkasnak. Aki épp kinyitotta előtte a kocsiajtót. Majd bepattant maga is, robogtak az ismeretlenbe. Egy IX. kerületi szobakonyhán kötöttek ki. Épp csak vetkőztetni kezdte az ártatlanul pislogó növényevőt a dohszagú galérián, mikor a rendőrök rájuk törtek. A bilincs a meztelen farkas csuklójára kattant. A csapat élén egyik legfőbb ellenségére, egy sportos vizslára ismert. Nem hagyták még azt sem, hogy felöltözzön. Meztelenül rángatták ki a rendőrautóhoz, az utcán néhány tyúk és egér gyűlt össze, akik röhögtek a kopasz farkas látványán.

Mert manapság az angyalok a legveszélyesebb állatok, és aki csak néha gyanútlan, az csapdába esik. Ezt a csapdát, mint mindent csapdát, saját hülyeségének anyagából állítják.
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr821468777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.