Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.11.10. 17:46 nemzeti állatkert

Földi Andrea: Kis Jancsiról

Címkék: 2009 földi andrea

János egy majomhorda nem igazán megbecsült tagja volt. Ez a horda a dzsungel közepén élte mindennapjait. János napjai közé tartozott a sorozatos megaláztatás a hímek és a nőstények részéről egyaránt. Ennek oka az volt, hogy nem volt felruházva alfahím tulajdonságokkal. Kicsi keze volt, hiányos szőrzete, különösen a fején, a fogai sem voltak hegyesek, a farka is túl rövid volt, és mindenki gyávának tartotta. Különböző neveken csúfolták, de leginkább a Kis Jancsi gúnynevet nem tudta elviselni. Sértette a büszkeségét, hogy Jancsizzák. Ő már meglett férfi és szerette volna a horda utódnemző programjából is kivenni a részét, viszont egy hölgy szívébe sem sikerült belopnia magát. Sőt, a nők is inkább csak kinevették. Volt egy majomhölgy, Etelka, akibe Jancsi nagyon szerelmes volt. Ő volt a leggyönyörűbb majomlány az egész dzsungelben. Jancsi mindenáron szerette volna megszerezni magának, minden nap és éjszaka a lányról ábrándozott. Virágot vett neki és szerelmes levelekkel bombázta, de Etelka az alfahím párja volt. Nem viszonozhatta Jancsi érzelmeit, de nem is igazán akarta. A lány hiúságának jót tett, hogy udvarolnak neki, még akkor is, ha csúnya majom, de esze ágában sem lett volna ott hagyni délceg és erős urát, a horda vezetőjét.

Így teltek Jancsi napjai. Ábrándozott az elérhetetlen nőről, és minden nap nevetségessé vált a többi majom előtt.

Egy napon nagy hangzavar támadt a dzsungelben. Az emberek törtek be a nyugalmas növényzet rejtekébe. Elérték azt a helyet, ahol a majmok tanyáztak. Ekkor az emberek zsákokat vettek elő és megpróbáltak minél több kismajmot összeszedni. Az egyik zsák pontosan Etelkát vette célba, ekkor Jancsi odaugrott és ellökte onnan a lányt, viszont így Jancsit kapták el az emberek. Pontosabban szólva, csak Jancsit kapták el, mert mindenki másnak sikerült elmenekülnie. Viszont azzal, hogy megmentette szíve hölgyét, Jancsi a rablók karmai közé került. Mikor már minden elcsendesedett, előbújtak a dzsungel lakói. A majmok megnyugodtak, hogy mindenki megvan. Egyedül Etelkának tűnt fel Jancsi eltűnése. Szólt az urának, aztán kis keresés után arra következtettek, hogy Jancsit elvitték az emberek. Etelka elmesélte férjének, hogy minként is mentette meg Jancsi őt. Erre a horda vezetője szobrot állítatott fel Jancsi hőstettének emlékére. „KIS JANCSI, SOSEM FELEDÜNK” felirattal. Az egész horda ott volt az emlékmű felavatásán. Etelka elmesélte Jancsi milyen hősiesen harcolt az emberekkel, és egy embert sikerült is leterítenie. Mindenki elámult attól, amit hallottak, sosem gondolták volna, hogy a Kis Jancsiban ennyi bátorság lakik. Így minden évben megemlékeztek Jancsiról és minden évben ugyanezen a napon virágokkal díszítették az emlékszobrot. Etelka titkon a többi majomlánynak elmesélte, hogy Jancsi hogyan udvarolt neki, de nem viszonozhatta férje miatt. A majomlányok hüledeztek, hogy Etelka milyen mázlista, de a háta mögött kibeszélték, hogy nem lehet igaz, Etelka hazudik. Majd pont a Kis Jancsi fog utána futkosni, aki mellé csak egy nemes lányt tudtak volna elképzelni.

Kis Jancsi nagy hősként vonult be a dzsungel történelmébe. Senki sem hitte, hogy túlélte volna a harcot az emberekkel. Valószínűleg meghalt még a fogságban.

Viszont Jancsi sorsa nem is volt ennyire tragikus. Napokig be volt zárva ugyan egy kis ketrecbe, de kapott enni, és bár nagyon félt, remélte nem lesz baja. Végül pár nap elteltével kiengedték egy kis területre. Voltak ott fák, bokrok, és kedves kis játszórész, ahol ugrálni lehetett. Egy hatalmas tál tele gyümölcsökkel és mindenfelől másféle állathangok szűrődtek be hozzá. Teljesen otthon érezte magát az első perctől. Ez volt a lehető legszebb állatkert. Hirtelen pusmogásra lett figyelmes a háta mögül. Ahogy megfordult, három csodaszép majomlány integetett neki. A lányok, Tina, Nina és Mia, fogságban született majomlányok voltak. Mikor Jancsi bemutatkozott majdnem a Kis Jancsi név csúszott ki a száján, ehelyett viszont így szólt:

- Az én nevem Nagy János!

A lányok felsóhajtottak e nemes és erős név hallatán, amikor pedig megtudták, hogy János a vadonból jött, el sem hitték mekkora szerencséjük van. Kapva kaptak a lehetőségen, hogy kényeztessék új keletű társukat, akinek könyörögtek, hogy meséljen a dzsungel vadregényes tájairól. János számára is hihetetlennek tűnt, ami vele történt. A lányok keresik a kegyét, élelem van bőségesen, bármikor ehet, sőt még az emberek is a csodájára járnak, naponta fényképezik és integetnek neki. Ez volt a megvalósult álom. Néha eszébe jutott ugyan Etelka és a dzsungel, de a három majomlányka feledtette vele ezeket a dolgokat. Végre ők tették boldoggá, és nem János saját magát.

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr741515925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

benczenorbert 2009.11.15. 18:56:02

Tetszik az egész fordulata, ötletessége, de az az utolsó mondat mindenféleképpen kellett oda? :D
süti beállítások módosítása