Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.11.10. 17:42 nemzeti állatkert

Tasnádi Emese: Az ágyi poloska és az ember

Címkék: 2009 tasnádi emese

Leszállt az éj, gyorsan jött ma a sötétség, s hamarost lett öregeste a szobában. Mámi nem tudta pontosan megítélni, rossz volt a szeme, pedig szűkítette is, hogy jobban lásson. Lassan forgatta a fejét, karmos végű, tapadókorongos lábaival óvatosan araszolt előre a szűk résben, a Révai Nagylexikonban. Ez volt a kedvenc könyve, dohos lapjai között érezte igazán otthon magát. Lassan két éve már, hogy bele költözött, ismerte minden egyes oldalát. Bár éhes volt, tápcsatornája már majdnem teljesen kiürült, azért egy kis időre megállt az 135. oldalon, s álmodozva gondolt arra a meleg, nyári estére. Házassági évforduló volt. Aranylakodalom. Itt volt az egész nagycsalád. Az éjfélt kicsit túlhaladva már mindenki nyugovóra tért. Mámi ekkor indította el népes családját, kiadva az utasítást: „Nyak, boka és csukló, embervérből ott a jó! Tapadj, szídd! Tapadj, szídd! Te is Lajoska, itt az ideje, hogy magadra szedj végre néhány dekát! Ha soványan jössz vissza, én esküszöm, kitagadlak! Még egy ilyen élhetetlen gyerekem nem volt, pedig már 3599-t felneveltem. Csak ez az egy lett ilyen nyápicfajta, pont, mint az apja!” S a népes poloska család ellepte a lakást, s dolgozott szorgalmasan egész éjen át. Reggelre vöröslött a tapadókorongok helye, s vakarózott az ünneplő család apraja, nagyja. Mámi fátyolos, könnybe lábadt tekintettel emlékezett vissza arra az estére, majd bicegve tett néhány lépést. Ízelt lábait húzta már a csúz, s köhögött is, meg vért köpött. Csóválta is a fejét: „ej, Mámi, bolond vénasszony, hát hogy pazarolhatod azt a drága nedűt?!” Közben éjfélt ütött a kakukkos óra, s a fakakukk fáradtan vánszorgott ki az ajtaja elé, halk, recsegő „kukukk, kukukk” telt csak ki belőle. Máminak azonban ez is elég volt, hogy megrázva magát ráncos testét kihúzza, szívókorongját, s tisztességben megőszült, büszke, öreg fejét előreszegve elinduljon az éjszakába. Bélus, a legidősebb fia, tartotta a Lexikon nehéz, szakadozott fedelét, míg leugrott a padlóra. Mielőtt elindult volna a hálószoba felé, visszaszólt: „indíjjad a többieket is! Mingyá’ hajnalodik, s oszt éhen ne maradjatok nekem!” Bélus, csak kurtát bólintott, mivel szűkszavú egy poloska volt, ágyi poloskákhoz mérten tán túl szűkszavú is. Mikor még kicsinyke volt, aggódott is az anyja, hogy baja van ennek a gyereknek, s vitte a szomszédékho’, a professzorék lakásába, mert ott lakott a Nagy Tudású Minden Ágyi Poloskák Atyja, az ősz, öreg bölcs Poldi. Poldi megtapogatta a kis Bélust, megforgatta, kicsit meg is nyalogatta, aztán csak annyit mondott: „ilyen egy fajta!” Mámi ekkor megnyugodott, s a Bélussal nem is volt soha gond, hallgatott rá mindenki, főleg, mikor csak némán nézett, s szavát se lehetett venni. Most is az intésére elindult az egész népes nagycsalád, ki erre, ki arra. Bélus egy darabig számolta őket, aztán csak legyintett: „annyi, amennyi! Osztán majd visszajön valamennyi!”

Az ember nyugtalanul aludt már napok óta, sőt hónapok óta. De most, hogy így félálomban vakarózott, be kellett magának vallani: évek óta. Ez az átkozott vakaródzás, csak ez ne lenne! Egyre jobban kínozta, s testén egyre több volt a piros folt. Volt már orvosnál, többnél is. Az egyik azt mondta a kemény víztől van, az szárítja a bőrét, a másik szerint a tojás az oka. Így először a fürdésről szokott le, aztán a tojásról. S utána sorban mind a többiről: a tejről, a lisztről, a keményítőkről, az E123-ról, az E34-ről, az E627-ről, majd a kukoricáról, a szójáról, az árpáról, a komlóról (ez utóbbit nagyon bánta, mert a kedvence volt a sör). S végül nem maradt már neki semmi más, csak a kadarka. Az asszony közben mosószert váltott, meg tusfürdőt és aztán öblítőt is. Vett sok kence-ficét, s kente az aloe verát is kilószám az urára. Semmit sem ért! A sok orvos se tudta megmondani, hogy mitől a piros folt, a vakarás! Ment aztán a vajákos asszonyokhoz is, de hiába. „Jaj, de viszket, az Istenadta!” – Ült fel nagyot nyögve az ágyon, s kaparta, amíg a vér nem serkent már. Kín öntötte el arcát, s szeme, a tehetetlenség okozta dühtől könnyben úszott. Ekkor pillantotta meg az ágy végében az öreg poloskát, aki mereven nézte őt. Mámi bólintott egy aprót, s halk, öreges hangon csak annyit mondott:

„De nagy mulya vagy, te ember!”

 

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr181515913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

papucs_állatka 2009.12.19. 11:36:33

Nagyon jó! Abzolút megérdemli a díjat! Különösen a zárlat tetszett, de az egész fanatsztikus! Gratulálok!

Leonard 2009.12.22. 23:15:56

Gratula, ebben aztán tényleg benne van az Élet, a Világmindenség, meg Minden.

kalozradio 2009.12.23. 08:06:57

Szerintem is hatalmas mű. Gazdag szókincs, frappáns történet, remek tömörség.
Emese? Te egészen véletlenül - vagy nem is annyira véletlenül - nem Pécsett vagy orvos?

Franci1969 2009.12.29. 10:04:34

nagyon ügyes, izgalmas munka!

kalozradio 2009.12.29. 22:54:23

Nem tudom, Emesével hogyan lehetne kapcsolatba lépni? Tud valaki erre megoldást? Köszi előre is!

pécsimse 2010.01.01. 17:18:55

Köszi! de igen, Pécsett vagyok orvos

kalozradio 2010.01.05. 17:14:18

@pécsimse: Akkor, mégis jók voltak sejtéseim... Emese egy nagyszerű, szakmailag nagyon felkészült, kiváló memóriájú, rendkívül szorgalmas orvos, aki rengeteg időt szentel hivatásának. Még szabi alatt is dolgozik (főleg, ha dolgoztatják! :-) ) és így szinte hihetetlen volt számomra, hogy még írásra is jut ideje. Igazán remek alkotást olvashattam, olvashattunk.
Nagyon sajnálom, hogy viszonylag későn vettem észre és így lemaradtam a szavazásról. Hol, milyen nick(ek) alatt érdemes figyelni régebbi, jelen, és a jövőben íródó műveid?

kalozradio 2010.12.04. 22:01:55

@kalozradio: Úgy látszik, mintha az orvosok az elismerő szavakat sem szeretnék, nem csak a súlyos kritikai megjegyezéseket. Így aztán hiába várok választ, lassan már egy éve.
:-((

Kártevőirtó · http://www.omnicid.hu 2012.11.27. 18:23:38

Az utolsó bekezdés mosolyt csalt az arcomra, nagyon tipikus.
Minden nap halljuk ezeket a sirámokat, miszerint "azt hittem hogy allergia", vagy "már minden kenceficével próbálkoztam." Vagy már az ötödik szúnyogriasztót dugja a konnektorba, mégis újabb szúrnyomok jönnek.
Az oldalunkon van némi videós anyag a poloska és ártalma felismeréséhez. Csak hogy ne essetek ebbe a kelepcébe:
www.agrohydro.hu/poloskairtas.html
süti beállítások módosítása