Tisztelt Állatok, Szeretve Tisztelt Kollegáim, írja a főnök Times New Roman felkiáltójellel és nagy kezdőbetűkkel, mert isten látja a szőrös lelkét neki, szereti a felkiáltójeleket és a Hurráoptimista Nagy Kezdőbetűket. Az Elektromos Nyűvek, így, hosszú ű-vel, most megerősítette, hogy holnap biztosan nem lesz áram az erdő egész területén, ezért kérek mindenkit, hogy a mai napon készítse elő a számítógépes munkáját úgy, hogy a szerda reggel zökkenőmentesen tudjon haladni tovább! Kérek mindenkit, hogy jelezze felém a mai nap végéig továbbá, hogy szabadságot vagy igazolt távollétet kér! E hét pénteken írásban mindenki tájékoztatást kap arról, hogy hány nap szabadsága van! Köszönettel: Zakopáné Oroszlán Rügyvezető Igazgató.

Baszdmeg, sziszegi erre magában Kovácsovits Öszvérné részmunkaidős terménymenedszer. Baszd. Meg. Hat darab "hogy", három darab "mindenki", két darab "kérek" egyetlen e-mailben és Kovácsovitsné Marika kese öszvérhomlokán szinkópát ver a kidagadó ér. A szórend is felzaklatja kissé, joggal. Ő maga eredendően bölcsész, merengős, széleslebenyű, a kezdetektől szorongós típus. Itt papíron viszont mindenki menedzser, amolyan munkásember alig, a munka törvénykönyve idevágó passzusait és a magyar helyesírás szabályait meg nem ismeri egyik sem. Az előbbit Marika is csak sejti, de az utóbbit, na azt határozottan műveli. Az előbbinek kéne most utánajárni. Megguglizza, hogy munkakörülmények nem kielégítő, munkaadó, igazolt távollét kifizetése. A világon semmi, csak homályos internetes fórum-hozzászólások, hogy az igazolt távollétet bizony ki kell fizetni, és hogy az a havi fizetésből le nem vonható. De ezek csak fórumok. Ezekre ugyan nem lehet irodaforradalmat építeni. Másnap persze mosolyog Oroszlán Medvére vissza Marika ökölbe szorult öszvérgyomorral, egészen pontosan arra, hogy Marikám, levelemet ugye olvastátok, tudomásul vettétek-e, hogy ez bizony vagy szabi vagy fizetésnélküli lesz. Bólogatja Marika, hogy persze, tudomásul vettük, a refluxa meg közben mardosva verdesi az ínyvitorláját. Nem mondja, hogy a szeretve tisztelt durva anyádat fogok én neked aládállni csupa nagybetűvel. Sok hogyot használ Marika újabban, még ha csak fejben is. Estére már észre sem veszi.

Hazafelé Marikát Lárikával hozza össze a sors, szomszédasszonyával. Lárika, a korán megözvegyült arapapagáj szabadidejében magnószalagra gyakorol Sas Sylviát. Erőszakot nem kendőzve, hanem hogy inkább kidomborítva nyomja Marika kezébe a Tavon katalógust fejhangon, ugyan rendeljen már belőle Marika holnap reggelig valamit. Csöngessen be nála korán reggel bátran, villamossal munkába menés előtt. Lárika ugyanis szinte hajnalban kel, nem gond neki semmi se, hát indul át a budai Maccsba, ott a Piroska szörpöt olcsóbban adja el neki Bertalan Farkas, gyerekkori jócimborája. A betétdíj is több Pesten, mint amennyit Budán ráfizet. Lárika haszna tehát tetemes, a tavonos árréseiről már nem is beszélve. Lárika ügyeskedő disztribútor karmoslállat, de Marika nem sajnálja tőle. Lárika özvegyi nyugdíja elenyész a terézvárosi dzsungeltörvények giz-gazában. Amit ma megtehetsz, ne hagyd, hogy más tegye meg, vallja Lárika, Marika meg ügyes-ügyetlen aládolgozik ennek. Marika többet keres, és ezt Lárika is tudja. Lárika pont ugyanezen az alapon szokta reggelre eltüntetni Marika bejárati ajtaja elől a szemetet, hogy mazsolázzon belőle magának az özvegyi nyugdíja mellé. Marika igyekszik ezt soha sem észrevenni, pedig az a jó kötélfüles Pajszer’s-es szatyra is hogy eltűnt a múltkor a kirakott üvegbetétekkel együtt. Marika reggelig kigondolva rendel tehát testápolót, habfürdőt is, mert az olyan, hogy öszvérnek mindig kell. A Rosszmarktban se sokkal olcsóbb végülis, így okoskodik puhánymakacs öszvérfejjel Marika. Becsúsztatja a gazdagon pósztitezett szamárfüles katalógust Lárika bejárati ajtajának holtjátékába, mert Lárika akkor nincs otthon.

Lárika – Szabadélet szabadmadár, ahogy dúdolni is szokta fejhangon esténként a magnójával karöltve – addigra már a budai Maccsban kaszinózik. Joggal.