Még a legöregebb barnamedvék sem emlékeztek olyan hideg télre, mint amilyen rájuk köszöntött. Még a bundás állatok is kerestek valami mély odút, amiben kihúzhatták addig, amíg nem engedett valamelyest szorításából a fagy.

A farkas azonban valamiért mégis céltalanul csatangolt az erdőben, orrával valami láthatatlan szagmintát követve. Aztán ahogy váratlanul előtte termett a nyest, felemelte a fejét, szája széles mosolyra húzódott, hogy a nyest képtelen volt megmoccanni. Már majdnem könyörgőre fogta, mikor a farkas kitalálva gondolatát megszólalt:

* Egyet se félj tőlem. Nem megenni akarlak, csak a bundádra van szükségem.

A nyest értetlen szemmel bámult a farkasra, és nem akarta elhinni azt, amit hallott:

* A bundámra???
* Igen, a bundádra, teljesen kétségbe vagyok esve, ma van szenteste, és még semmit nem vettem a feleségemnek. És mivel szenteste van, nesze három aranypénzt adok a bundádért.

A nyest meglepődve didergett a hóban, a farkas orra előtt, és arra gondolt, hogyha eladja a bundáját, akkor végre neki is lesz karácsonyfája, és a karácsonyfáján színes gömbök. És még mielőtt jól végiggondolhatta volna, mit is tesz, már le is cipzározta magáról a bundáját, és mohón az aranypénzek után kapott, amit az ordas feléje nyújtott.

Mielőtt azonban teljesen megfagyott volna, gyors futással elérte az erdő legmagasabb fáját, amelynek tetején, az ágak közé kifeszített világító reklámtábla hirdette, hogy karácsonyi gömb csak itt kapható! A fa odvában szédületes iramban mókusok festették és csomagolták a különböző méretű és színű üveggömböket. A nyestnek leesett az álla, amikor meglátta ezt a precíz és alaposon kivitelezett munkafolyamatot, de a mókusok is abbahagyták egy időre a szorgoskodást, mert csupasz nyestet azért ők is ritkán látnak. Nem sokáig tartott azonban az egymásra bámulás, mert egyszerre feltűnt a nyest előtt egy jól táplált zöldmellényes mókus, akinek láttán a többi mókus ismét serényen elkezdett dolgozni. A nyest is igencsak megilletődve mert előhozakodni jövetele céljával:

* Ezekből a színes gömbökből szeretnék vásárolni!
* Aztán van-e pénzed rá?- nézett kétkedően a mókusok vezetője.

A nyest nagy nehezen szétnyitotta tenyerét, amelybe a három aranypénz, már majdnem teljesen belefagyott.

A zöldmellényesnek azonnal felcsillant a szeme, és barátságosan vállon veregette a didergő nyestet.

* Hát miért nem ezzel kezdte- mondta nyájas hangon, és egy doboz gömböt azonnal átnyújtott a bundáját vesztett állatnak. A nyest azonban nem mozdult.
* Mi kellene még?- kérdezte most már barátságtalan hangon a főnök.
* Az odútok előtti apró műfenyő csúcsán láttam egy ezüstösen csillogó angyalkás díszt. Azt még add nekem!

Ekkorra azonban elfogyott a mókusok vezetőjének türelme, és úgy penderítette ki az ajtón szegény nyestet, hogy az a gömbökkel együtt a fa tetejéről majdnem a mélybe zuhant. Végső erejét összeszedve, óvatosan, vigyázva a gömbökre, lemászott a fáról, és elindult az erdő belsejébe. Mikor már jártányi ereje sem maradt, az első igazi fenyő ágairól úgy ahogy lesöpörte a havat, és a dobozban található öt színes gömböt felakasztotta a fára. Egy darabig megilletődve állt a karácsony e csodája előtt, majd a fa alá bevackolta magát, összegömbölyödött és békésen elaludt.