- Ne izélj már, Plömplöm! Megmondták, hogy ma nem lehet. Nagy nap van. Ébren kell maradnod.
- Ugyan már! Csak egy kicsit. Légy szíves! Elég lesz egy fél is, de már végem van. Fárasztó ez az ébrenlét. Lassan fél évszázada altatókon élünk, miért pont ma ne lehetne? Egyébként is, gyűlölöm a bálokat.
- Nem. És ne is erőlködj! Nem adhatok és kész. Fentről üzenték. Ez egy kivételes nap. Tiszta tudattal kell megélnünk, hogy úgy emlékezzünk rá, ahogy valóban történt.
- Tiszta tudattal!? Baszki, Pimpim, szerinted mennyire lehet tiszta a tudatod, ha görény létedre, hagyod, hogy madárnak nézzenek!?
- Ne sértegess! Megmondtam, ma nem lehet. Látod, a többiek se vettek be semmit!
- Látom hát. Bárcsak ne látnám! Sok álmos tekintetű, magából kifordult állat. Fantasztikus. Nézd a farkast! El tudod róla képzelni, hogy valamikor még tekintélye volt? Hát megijed a galamboktól! Aztán csodálkozik, ha szarnak a fejére. Vagy ott van a sas! Szemüveget hord. És a medve! Háhááá, láttad a protézisét!? Nevetséges. Komolyan mondom, nevetséges. A Túzok Pepe, meg a tesója még talán feldobhatnák ezt a bulit, de ők meg két hete kihaltak.
- Nahát! Szégyelld magad! Ilyeneket mondani az Átváltozás napján! Ha ezt Herr Nyó hallaná! Szerencséd, hogy még be van bábozódva.
- Szerencsém!? Inkább balszerencsém. Ha ezt hallaná, biztosan dupla adag altatót kapnék. Még talán egy kis morfium is csusszanna…
- Morfium??? Normális vagy? Azt csak kivételes alkalmakkor kapunk.
- Te mondtad, hogy ez nagy nap.
- Micsoda görény vagy te, Plömplöm.
- Jól van. Ne vedd a szívedre! Menjünk inkább és kapjunk be valamit. Apropó, mi a kaja!?
- Homo sapiens rántva, párolva és nyárson. Nem túl ígéretes, de sajnos csak ehhez lehet olcsón hozzájutni.
- Utálom az emberhúst. Rágós és székrekedésem is lesz tőle.
- Ne izélj már megint! Látod, hogy mindenki ezt eszi. Vegyél te is!
- Jól van, de fizeted a hashajtót.
- Fizetem, csak egyél!
…
- Te Pimpim, mit csinál a róka ott azzal az óriás szarkupaccal?
- Az nem szarkupac, te szerencsétlen, hanem a mi drága vezérünk, Herr Nyó bábja.
- Aha. És mit csinál vele a róka? Mintha körbehugyozná…
- Megáldja.
- Hát persze… Megáldja.
- Igen. Tudod, hamarosan felpattan a báb, és Herr Nyó – az Új Messiás – pillangó szárnyaival suhintva, elkergeti földünkről a gonoszságot és a nélkülözést. Csodálatos lesz! Mit csodálatos!? Fenséges!!!
- Ha te mondod…
- Én mondom. És az itt megjelentek közül mindenki. Sajnálom, hogy a te képességeid nem teszik lehetővé, hogy megértsd ennek az eseménynek a fontosságát. De biztos vagyok benne, hogy amint meglátod az újjászületett Herr Nyó-t, lelkesedésem áttapad rád is.
- Már alig várom.
…
- Hallod, Plömplöm!?
- Nem. Mit?
- A csendet.
- Ja, a csendet! Persze, azt hallom. Szeretem a csendet. Jól lehet benne aludni…
- Vonatkoztass már el ettől! Nézd, mindenki, hogy figyel! Ez a feszült várakozás…
- Hm… Díszes társaság.
- Hogy mondod!?
- Micsoda feszülten várakozó, díszes társaság!
- Így van. Látod, vannak neked jó meglátásaid is!? Mégsem vagy olyan reménytelen eset.
- Köszönöm szépen! Kedves tőled.
- Igazán nincs mit! … Úristen, megrepedt!
- Úristen!
- Mindjárt meglátjuk, Plömplöm!!! Mindjárt meglátjuk!!! Bújj elő, Mester! Bújj elő, Jóvilág! Bújj elő!!! Bújj elő!!!
…
…
…
- Te Pimpim, jól látom, hogy ez a báb üres!?
- Nem. Ez nem lehet. Mester!!! Herr Nyó!!! Ellopták! Megölték!
- Vagy elszökött… Vagy ott sem volt…
- Micsoda!? Miket hordasz itt össze!? Még hogy elszökött!? Ellopták!!! Ellopták!!!
- Jól van, nyugodj meg!
- Nyugodjak meg!? A báb üres!!! Oda a jóság! Oda a reménység! És nem ezt ígérték! Nem ezt! Ellopták tőlünk! Ellopták! Mit csináljunk, Plömplöm!? Valamit tennünk kell!!!
- Tennünk!? Hát persze. Azt tesszük, amit a többiek…
- Azt tesszük?
- Igen. … Javaslom, te kettőt vegyél be!
