Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.11.26. 12:17 nemzeti állatkert

Szijj Ferenc: Mesefilm

Címkék: 2009 szijj ferenc

Felülről látjuk a Kárpát-medencét egy műholdas képen. Előbb lassan, majd egyre gyorsabban közelítünk a földhöz, mintha zuhannánk. Erdő, be a lombok közé. Békés erdei táj, csend, harmónia. Odébb suhan a kép. Egy fa tövében róka marcangol hangos csámcsogással és szürcsögéssel egy halott nyulat. Észreveszi, hogy nézik, felnéz.
– Mi a faszt bámulsz? – kiáltja. – Húzz el innen!
Odébb suhan a kép. Két nyúl marcangol hangos csámcsogással és szürcsögéssel egy egeret. Észreveszik, hogy nézik őket.
– Tűnés! – kiáltja az egyik, és elfutnak.
Odébb suhan a kép. Egy bárány és egy farkas sakkozik. Közelről látjuk a sakktáblát, a fekete király szorult helyzetben, két lépés, és mattot kap. Közben halljuk a bárány és a farkas hangját:
– Bocsánat, de ha megfogtad, lépned kell vele.
– Nem fogtam meg, csak megigazítottam!
– Akkor előtte szólni kell, hogy „igazítok”.
– Most akartam éppen szólni!
Odébb suhan a kép. Egy vadetető előtt hosszú sor, mindenféle állatok, köztük háziállatok és egzotikusak is, például birka, tehén, zsiráf, zebra. Látjuk a sort, az elejétől a végéig. Éppen érkezik egy vaddisznó, beáll a sorba, leteszi a batyuját.
– Mit osztanak? – kérdezi az előtte állóktól.
– Azt mondják, kukoricát – mondja az őz.
– Az jó, azt szeretem – mondja a vaddisznó. – Egy kis szafttal nagyon jó az. Vagy egy kis szalonnával. Szaftot adnak hozzá?
– Szénát adnak, nem kukoricát – mondja a szamár. – A múlt héten állítólag tényleg volt kukorica, de már romlott volt.
– Romlott volt, de nem kukorica volt az, hanem köles – mondja a hiúz.
– Milyen köles? – mondja a sün. – Lejárt akciós kuponokat osztogattak valami fitneszcentrumba. Tudom, mert itt voltam.
– Mutassa! – mondja a vaddisznó.
– Mit mutassak? Arra már elfogyott, mire sorra kerültem. Már jóval előbb elfogyott, de mondom, hátha jut még, meg mások is mondták, meg hogy hátha hoznak valami mást, de nem hoztak semmit, hiába álltuk ki a sort. Volt is nagy zúgolódás, gondolhatja.
– És akkor most maradni fog? – kérdezi a vaddisznó.
– Micsoda? Kupon?
– Miért, mégis kupont osztanak?
– Dehogyis. Levest osztanak. De azt mondják, hogy cserébe lefénymásolják az oltási igazolványt. Magának van?
– Van, persze, hogyne volna, csak ellopták.
– Nem az oltásit, hanem a lakhatásit – mondja a szarka. – Úgy van, hogy egy pohár levest kap mindenki annak fejébe, hogy beadja a lakhatási igazolványát, amit három nap múlva fénymásolatban visszakap csipkártyával, és azon túl csak azzal lehet sorba állni.
– Milyen sorba? – kérdezi a medve.
– Hát ide, hogy kapjon valamit.
Általános felháborodás. Hogyhogy most már azért is igazolvány kell, ráadásul csipkártyás, mint a költöző madaraknál, hogy sorba álljanak, amikor, lám, a köles is elfogyott, illetve a kupon, meg romlott is volt, nem a kupon, illetve nem romlott, hanem amire sorra került, addigra lejárt a szavatossága, most akkor minek a szavatossága, szénának vagy szalmának, és ezek azt akarják, hogy ők éhen haljanak, ezek kifejezetten az erdő állatai ellen vannak, azt akarják, hogy ők még attól a kis kedvezménytől is elessenek. Lassan elül a zúgolódás.
– Előre kéne menni, megnézni – mondja a vaddisznó. – Hogy mi van, marad-e. Csak nem tudom, hogy mi lesz itt a helyemmel. Ha jönne valaki – és nézeget maga mögé.
A többiek elnézegetnek másfelé, hümmögnek. – Hát igen. Jöhet valaki.
A vaddisznó hátranéz megint, aztán hangosan, hogy a sorban előrébb állók is hallják:
– Na mi lesz? Haladunk? Nincs nekem erre időm. A La Fontaine-tisztáson hatkor, azt mondják, tejben főtt rozs lesz.
A tehén találva érzi magát, visszaszól: – Miféle tej? Örülhet, ha vízben főttet kap. Azoktól?
– Miért, ezek jobbak? – kérdezi a vipera.
– Ezek, hogyne volnának. Hát hol van még a hat óra? – mondja a tehén.
– Most ezek kik? – kérdezi a strucc. – Mert a múltkor a vadásztársaságtól voltak itt, Balaton-szeletet osztogattak, és aztán mindenkit lemázsáltak.
– Ja, hát nekik arról el kell számolni – mondja a sün. – A súly után kapják a támogatást. Minden kiló után, úgy tudom, három darab lőszert kaptak régebben, de most már csak kettőt a megszorítások miatt. Úgyhogy a mérlegen kellett nekik állítani egy kicsit. Engem öt kilóra mértek. Magát hányra, mert láttam, hogy maga is itt volt – mondja a sün a zebrának.
– Maga nekem ne célozgasson, hogy én hányat, mert én igenis a leopárdnak vittem a másik Balaton-szeletet, azért kaptam kettőt, előre meg volt beszélve, a nyúlnál pedig, ő azért nem kaphatott kettőt, mert ott nem volt megbeszélve.
Kis hangzavar: – Persze, megbeszélve! A leopárdnak! Jó vicc!
Ekkor a zsiráf felkiált: – Jön valaki!
Mozgolódás a sorban, nézik, ki az. Jön elölről a szarvas a batyujával.
– Na mi van? Mit adnak? – kérdezi a vaddisznó.
– Húskonzervet – mondja a szarvas.
– Mutassa!
– Mi mutassak? – mondja gyanakodva a szarvas. – Húskonzerv. Vagdalthús.
– És?
– Mit és?
– Mit kell csinálni?
– Ja, hát be kell mutatni az oltási igazolványt, meg a lakhatási engedélyt. Felírják az adatokat. Utána alá kell írni egy meghatalmazást.
– Milyen meghatalmazást? – kérdezi a medve.
– Hát hogy meghatalmazom a… valakit meghatalmazok, hogy… nem is tudom, mert csak elém tették, hogy írjam alá. Biztos valami politikai ügyben. Na, én megyek.
– Várjon már, és ha valakinek nincs nála az az igazolványa, mit is mondott, dugványozási? – kérdezi a vaddisznó.
– Semmi, akkor csak beírják az adatokat, és kell egy tanú, aki igazolja az illetőt. Na, én megyek.
A szarvas elmegy. A vaddisznó a körülötte állókra néz. Azok elfordulnak, elhúzódnak tőle. A vaddisznó, turkálni kezd a batyujában. Közben halljuk a bárány és a farkas hangját:
– Nicsak, nicsak! Hát ki jön itt?
– És vajon ma mit kaptunk?
Dulakodás hangja, majd egy tompa puffanásé. A vaddisznó a szarvas után néz, aztán folytatja a turkálást. A kép odébb suhan, arrafelé, amerre a szarvas ment. Fákat látunk, csend, harmónia. A kamera lassan felemelkedik, majd egyre gyorsabban távolodik a földtől. Újra a Kárpát-medence fölött vagyunk. Vége.
 

30 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr561553680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

nemte 2009.11.26. 18:40:59

– Mi a faszt bámulsz? – kiáltja.

Komolyan gondolja ezt, író úr?
Ilyeneket a külvárosi kocsmában tessék!

Ennek dacára végigolvastam, nem hiszem el, hogy itt tartunk, már „művészetben” is!

Wyoming 2009.11.27. 12:50:48

Hadd ne tartsunk ott 2009-ben, hogy azon megy a lamenta, milyen trágár szavak vannak egy műben. Olvass Bret Easton Ellist vagy Kukorellyt, sok ilyesmit fogsz találni. Attól az még irodalom és művészet. Hát igen, Mohácsi Károly irodalomfelfogása, na meg a cucializmus prűdsége sokat ártott, de akkor is, nemte hozzászólása vállalhatatlanul kínos.

napsugarlany 2009.11.27. 14:34:41

Szerintem meg pont mindenkinek lehet véleménye, és attól, hogy elmondja, semmiképpen nem vállalhatatlanul kínos. És igen, nekem is fura volt a mai költők, írók szleng nyelvét olvasni eleinte, aztán rájöttem, minek szépítsük a dolgokat? Így beszélünk, ezeket a szavakat használjuk.

De mindezek ellenére is kinek a pap, kinek a paplan, tartsuk tiszteletbe egymás véleményét.

nemte 2009.11.27. 15:45:18

Kedves Wyoming!

Hadd tartsunk ott mindig, hogy a lamenta az irodalmunkért aggódik!
Jó?
Köszönöm szépen!
A trágárságot behozta jó régen a Spiró, de ettől még ő se lett író!
Kukorrelly sose volt az!
De itt se a személyes vélemények számítanak, (azt felejtsd is el) hanem az, hogy egy nép irodalma a nép kultúrájának jelentős része.
Amúgy létezik egy szakma is, az írók számára is, ők is megtanulhatják a szakmájukat, nem lenne ciki!
A trágárságnak HELYE VAN az irodalomban is, de nagyon fontos tudni, hogy hol, miért, és milyen szerepe lehet. Mit ér el vele az író?
Az így alkalmazott írásokban egyet érnek el a művész urak: Azt, hogy örökre fogják őket elfelejteni, írócskák lehetnek legföljebb, de azok is csak akkor, ha vannak megfelelő barátaik, akik közlik az erőfeszítések nélkül „zseniből” írott irtózataikat.

Wyoming 2009.11.27. 16:34:46

Itt helye van, mert meglepő kontrasztot alkot a címmel már az írás elején, mert megtöri a képet, ahogy a kamera végigpásztázza a Kárpát-medencét, és ezzel is hangsúlyozza, hogy itt másféle meséről van/lesz szó, ráadásul ez az első, amit meglátunk a Kárpát-medencéből, így napjaink közhangulatára is reflektál (elég csak végigmenni az utcán ezt alátámasztandó). A "hol, miért, és milyen szerepe lehet" meg nem csak a trágárság esetében fontos, hanem az összes irodalmi eszköz használatakor megfontolandó. Példának okáért a szépelgéssel is nagyon csínyján kell bánni. A hozzászólásának többi részére nem reflektálnék, mert az bőven "no comment" kategória. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ön szerint ennek az ominózus kifejezésnek miért nincs helye itt.

nemte 2009.11.28. 08:01:07

Millió dolgot kéne válaszolni erre!
A társadalom, és a dramaturgia szempontjából is, ami ugye két, különböző dolog:
Én is ott voltam a Csirkefej ősbemutatóján, engem is meghökkentett akkor a trágárság, amit addig „kulturális helyeken” nem lehetett hallani. Másodszor is megnéztem, újdonság volt, nem is értettük, hogy mit okozott bennünk, tán izgalmas volt. (Ez nagyon régen volt.)
Ma már a „kulturális trágárság” simán csak alpári, és nagyon! Üresfejűjég is. Meg egy ideje már jó fejségnek tartott nyegleség is, de ez már a politikai része, mert ilyen is van neki. Ez a mai Magyarországon még politikai hovatartozást is „közöl” !!!

A dramaturgia szempontjából is hosszasan kéne válaszolni, mert onnan nézve is szövevényes kérdéskör.
A valódi, nagy írók is használnak néha trágárságot, de elképesztően kiszámítják, hogy hol és mikor. (Meg hányszor) Nagyon hosszú témakör. Például az igazi írók tudják, hogy a kevesebb néha több, - hogy mivel, mit oltanak ki, - hogy mikor mit kell örökre bevésni a közönségbe, és hogyan lehet azt, ….meg egyáltalán: a nagy írók attól (is) nagyok, hogy ismerik az irodalom eszköztárát, melyik „szerszámot” milyen célmunkára lehet és kell használni…
És a valódi íróknak erkölcsi érzéke, szépérzéke, felelősségtudata is van….
Nem sorolom.

Katarzis 2009.11.28. 08:24:48

@Wyoming:
Úgy érzem, nem prűdség van "nemte" felháborodásában!
Öncélú a trágárság a szóban forgó műben, ettől szeretne nagyon mai és aktuális lenni, így erőltetett. Ezzel csak elsózza, hogy legyen valami íze. Nem ott tart ma a társadalom és az irodalom benne, hogy valahol valakinek feltétlen ki kell merni mondani a trágár szavakat, a hétköznapokban hömpölyög ez. Könyörgöm az olvasók nevében, az írók lámpás legyenek az életünkben, mutassák meg milyenek is lehetnénk, merre érdemes menni...Több fényt!

Wyoming 2009.11.28. 12:49:10

@nemte: Sok általánosságról volt szó a kommentjében, de nincs semmi konkrét válasz, hogy miért nincs helye itt. A politikát meg tényleg hagyjuk, szóval azért az sem ilyen egyszerű, hogy aki "szépen ír" az A, aki meg trágáran, az B csoportba tartozik. A trágárkodás, ha öncélú, tényleg kínos tud lenni, de így van ez minden írói eszözzel. Azt szeretném hangsúlyozni, és ezért sem értek egyet a politikai szempontból történő címkézéssel, hogy a trágár szavak használata csak egy író eszköz, egy a végtelenből, amit lehet jól, lehet rosszul használni. Itt jól van használva, indokokat is írtam, miért. A nagyon szomorú az, hogy ez még csak nem is valami csúnya kortárs jelenség, amivel napjaink írói mételyezik szűzi magyar kultúránkat. Ott van Kassák, ott van a Szabad ötletek jegyzéke, ott van Sade márki, hogy tényleg csak a legismertebbeket említsem. Arról az apróságról nem is szólva, hogy trágár szavak, nem kevés, akad a többi írónál is, még az itt megjelent műveikben is. Nem értem, miért pont Szijj Ferencet találta meg.

Wyoming 2009.11.28. 13:36:09

P.S.: Ezek szerint a "Mi a faszt"-nak politikai okoból sincs itt helye, mert: "Ez a mai Magyarországon még politikai hovatartozást is „közöl” !!!"

nemte 2009.11.28. 13:46:48

Nem csak Szijj Ferencet „találtam meg” Sokat elolvastam. Csak éppen Szijj úr volt a sokadik olyan trágár, ami öncélú, és nála csordult ki a vázám.
És, ha jól értem, ő „hivatalos, vagy házi szerző” egy irodalmi portálnál.
Ez vagy mindegy,- vagy az ilyenek nem tehetik meg ugyanazt, mint hüvelyk matyi.
Én így gondoltam.

És konkrétnak érzem a válaszom, hogy miért ordenáré, de hogyha még konkrétabban kíváncsi a véleményemre, nagyon szívesen!
Adja meg email címét, és megírom Önnek, mindenféle szempontból!
De hosszú lesz!
És épp ezért nem ide való.
Meg azért sem ide való, mert Ön Szijj Ferenc ügyvédjének képzeli magát, miközben én nem érzem magam az ő hóhérának.
Viszont ismeretlenül is elvárom tőle, hogy őrizze meg a méltóságát!
És másokét.
Ha nem képes rá, akkor ne publikáljon!

Ez ennyire egyszerű.

Wyoming 2009.11.28. 14:57:23

Nem vagyok az ügyvédje, nem hiszem, hogy rám szorulna, amint önt sem tartom a hóhérjának. Csak szerintem szomorú, hogy egy irodalmi művel kapcsolatban még mindig itt tartanak írni-olvasni tudó emberek, hogy ha nem elég fennkölt a nyelvezet, akkor az nem irodalom. Az ön által megfogalmazott "valódi író" pedig nem létezik. Ez egy absztrakt álomkép, amit egy csomó egyéni preferencia alapján lehet valakire ráhúzni: kétségkívül kényelmes megoldás, mert így nem kell olyan apróságokkal törődni, mint mások érveinek meghallgatása, ellenérvek felmutatása stb. A kemény igazság az, hogy valaki vagy tud írni, vagy nem. Vagy jól ír, vagy nem. Hogy ő milyen ember, az irodalmi szempontból tök mindegy. Lehet ritka nagy gazember is. Shakespeare is elhagyta a családját, felment Londonba karriert csinálni, ez mit sem ront a művein. Amit valaki írt itt: "Könyörgöm az olvasók nevében, az írók lámpás legyenek az életünkben, mutassák meg milyenek is lehetnénk, merre érdemes menni...Több fényt!" Ez a vátesz szerep már Petőfinél is inkább póz volt, reklámfogás, ma meg ilyesmit számonkérni olyan szintű provincializmusra utal, hogy az mélyen elgondolkodtató és rendkívül lehangoló. Csak abban bízom, hogy aki ezt írta, még nem töltötte be a 16-ot.

Katarzis 2009.11.28. 15:28:14

@Wyoming:
Tudják Önök, hogy miért, és milyen reményekkel, de úgyis kérdezhetném, hogy mi a faszért nyúl egy ember egy könyvhöz, olvasnivalóhoz, irodalomhoz?
Ebből az egész vitából kifelejtik az olvasót!

Wyoming 2009.11.28. 15:34:00

@Katarzis: Nem kedves Katarzis, nem tudom. Én nyilván nem vagyok "egy ember", ezért fogalmam sincs. Az egész vita különben két olvasó vitája, nehéz ezért az olvasót kifelejteni belőle.

nemte 2009.11.28. 15:41:28

Éppen a "faszos"-kodó írócskák felejtik el az olvasót! erről van szó!

Nagyon szomorú dolgok ezek!
Kértem, hogy adjon egy címet, ahova meg lehet írni egy hosszabb gondolatsort, ellenérveket.
Ugye?
De amúgy nincs semmi értelme.
Bizonyos helyzetekbe beleszorult emberekkel már nem lehet (többé) kommunikálni.
(Családon belül sem.)

Wyoming 2009.11.28. 15:59:04

Se ember nem vagyok, ráadásul "bizonyos helyzetekbe beleszorultam" (ez például mit jelent?). Igazi önismereti tréning ez. Ráadásul gonosz vagyok és gyanakvó, ezért nem teszem publikussá az email címem, ez egy. Kettő: mivel a vita nyilvánosság előtt zajlott, szerintem biztos mást is érdekelnének az érvei, nem csak engem. Ha hosszú, küldje el több kommentben, ez ne legyen indok.

nemte 2009.11.28. 16:33:54

Hogy ön gonosz lenne?
Biztos nem!
Gyanakvó? Talán, igen.
És ember, persze, nem csak ember, hanem nagyon tipikusan mai, magyar ember!

Ésbiztos vagyok benne, hogy az "önismereti tréningre" senki se kíváncsi.
legalábbis, akik faszos írásokat olvasnak, azok biztos, hogy nem!

Wyoming 2009.11.28. 16:37:18

De az érveire én továbbra is az vagyok.

nemte 2009.11.28. 17:02:18

Megtisztelő a kíváncsisága, köszönöm szépen.
De nem én vagyok ebben a fontos, én nem is számítok. Teljesen komolyan mondom.
Ha önnek van módja dramaturgiai tanulmányokat folytatni, (nagyon időigényes), akkor minden választ megkaphat, és nem csak a trágárság ügyében, hanem MINDENT meg lehet tudni, ami az elmesélt történet, vagyis az epika lehetséges útvonalait illeti, a közönséghez vezető rögös útvesztőkön! - Ezeket persze nem Önnek kötelessége ismerni, hanem az író hölgyeknek, uraknak.

Wyoming 2009.11.28. 18:09:27

Ez esetben mindannyian, akik nem végeztünk dramaturgiai tanulmányokat, kár hogy olvasunk, mert úgysem tudjuk megítélni egy mű értékét. Nem tudunk indokokat, érveket felsorakoztatni, szóval jobb, ha egy könyvet se veszünk a kezünkbe többet a jövőben. Még félreértünk, elnézünk valamit. Az olvasás során kialakult álláspontunk a műről pedig szükségszerűen hibás lesz.

nemte 2009.11.28. 18:51:16

Pontosan ellenkezőleg!

Minden olvasónak van véleménye a műről!
(Csak az nem biztos, hogy saját.)

Az viszont biztos, hogy az írókat csak az olvasók minősítik!
Például azzal, hogy azonnal, vagy nem azonnal felejtik el őket.
Vagy azzal, hogy sose felejtik el ...a tőlük kapott élményeket.

Biztosan tud ön is mindegyik esetre rengeteg példát!

nemte 2009.11.29. 08:36:44

Jó! Akkor előbb az „önismereti tréningről”:

„A pszichológia kábé százéves praxisa után kétségtelenül kiderült, hogy a pszichológia módszereinek alkalmazása következtében az ember nem válik harmonizáltabbá, hanem a rejtőzés technikája lett fejlettebb.”
(Hát, ezért is kellenek a valódi írók!) - Ez az egyik.
A másik meg az, hogy pl. Esterhazy Péter is volt már trágár, de ő tud írni! Nem mindegy!

És még: Tudomásom szerint ő se tanult dramaturgiát (de nem tudok róla mindent), viszont neki van született érzéke is az íráshoz! Ez se mindegy. A JAVÍTOTT KIADÁS - ban például nagyokat káromkodik, de:
Nem a legelején!
Ha ő is fasszal kezdene egy írást, íróként őt se ismerné a világon senki. Ez nem vicc. És ezt ő tudja is. Legalábbis, ő „érzi”. Ebben a könyvében pl már nagyon jól fölvezet egy mély, és szeretetre méltó embert, miután oda érünk, hogy az írók boltjában vagyunk. Amikor olyat talál mondani, (bocs, hogy nem emlékszem szó szerint), hogy „de jó lenne most megölni, vagy megbaszni valakit”. Igen, de minek után mond ő ilyet? Tessék elolvasni!

Az megint egy másik kérdés, hogy kb. 50 éves koráig ő se tudta, hogy a nemesség nem a vérben, hanem az emberi viselkedésben van…
Tán ez a gondolat is magyarázatra szorul? (
Ne csússzunk már még lejjebb.)

zsezsegi 2009.11.29. 11:04:36

csak az alapproblémához egy rövid gondolat (bár ahogy nézem, jól elkanyarodtunk tőle): nekem a rész olvasásakor valami olyasmi jelent meg a szemeim előtt, hogy egy kopasz, kigyúrt fickó éppen valaki nála sokkal kisebb, sokkal nyüzügébb alakot kalapál, és amikor két pofon között észreveszi, hogy figyelik, akkor a megfigyelőnek nem túl irodalmi a tudomására hozza, mit csináljon, hova menjen.
ez szerintem egy elég élő szituáció, sajnos, látni ilyet.
ha a róka, miután egy halott nyuszikát marcangol, véres szájjal felnéz, és annyit kérdez, mit bámulsz, akkor valószínűleg semmiféle kép nem jelenik meg az én (egy olvasó) fejében, mert a hiteltelen leírások nem idéznek fel semmit.
szóval, ezért van itt helye, szerintem.az öncélú trágárkodás akkor lett volna, ha még két-három ilyen mondat következik, mert egy mondat pontosan elég volt arra, hogy a jelenetet felidézze.
persze, én se tanultam dramaturgiát.

nemte 2009.11.29. 12:10:05

Ha egy író azzal nyit, hogy mi a faszt bámulsz, akkor tökéletesen mindegy, hogy ezt egy róka szájába adja, vagy … vagy az olvasóéba!
Mert innentől kezdve az a helyzet, hogy nem egy erdőben „van” az olvasó, hanem egy végtelenül alpári, külvárosi kocsmában, amiről annyit tud csak,- hiszen ő nem jár oda -, hogy ott a gatyájukba vizelő takony alakok szoktak halandzsázni.

De nekem teljesen mindegy, hogy ki, mit érez ambíciójának! Komolyan.

Ha viszont x-nek, vagy y-nak írói ambíciói vannak, akkor nem engedheti meg magának a nyegleség egyetlen változatát sem. Bizony. Egy szépírónak, miket mondok, szóval egy irodalmat író embernek nem kell tanulni dramaturgiát, de csak akkor, ha van hozzá született érzéke, mint például Esterhazynak. Na!

Vagy pedig tudjon róla előre, hogy önmagát alázza meg elsősorban, az olvasót meg másodsorban.
És akkor tudja azt is, hogy ilyen hozzáállással az életben soha nem lesz belőle ÍRÓ, csupa nagybetűvel.

Én csak annyit várok el olvasóként, amit már mondtam:
Az író ne veszítse el a méltóságát, és az olvasó méltóságát se bántsa!

A „mi a faszt akarsz” nem jellemző minden ember kultúrájára, és innentől tök mindegy, hogy ezt róka mondja.

zsezsegi 2009.11.29. 19:06:42

bár látom én, hogy nem lehet vitatkozni, de
1, én őszintén nem értem. miért kellene minden, egy irodalmi műben megjelenő alak minden megnyilvánulásának "minden embernek a kultúrájára" jellemzőnek lennie? itt az "agresszív vadállat" embertípus jelenik meg, nem egy filozófiaprofesszor - elég, ha felül egy péntek esti hetesre, már ott több ilyet fog látni (már "agresszív vadállat" embertípust)
Ha megnézi, a továbbiakban nem szerepelnek ilyen szavak.
2, a jelenet nem szerepelhet a közepén, mert egyfajta felvezetésként szolgál a továbbiakhoz (több ilyen film is van, ami hasonló szerkezetű, bár most való igaz, nem jut eszembe egy konkrét cím se, de majd gondolkozom rajta) - viszont ha jól értettem az érvelését, akkor egy csupanagybetűs író minimum két-három bekezdést vár, amíg egy illetlen szót leír, de az elején ilyet semmiképpen sem tesz, vagyis ha ez mégiscsak a közepén szerepelne, akkor már nem lenne semmi probléma?

nemte 2009.11.29. 19:55:28

Kedves Zsezsegi!

Nem, nem értette jól.
Sajnos nem.
Teljesen rosszul tetszett érteni!
Ez van. Ez sincs.

Wyoming 2009.11.29. 20:03:37

Fabula:
A róka már-már azt mondta „mi a faszt”, de aztán meggondolta magát. Előbb a dramaturgia miatt, később bizonyos politikai megfontolások okán. Elege lett a rókának, rúgta a nyúltetemet a picsába, be egy bokor alá, „és elvágtatott az érzékeny, XVII. századi tájleírásban”.

zsezsegi 2009.11.29. 22:47:53

Bár nagyon jó lenne Wyoming végszava, (bár a picsába kifejezés itt határozottan öncélúnak tűnik:) ), nem állhatom meg, hogy utoljára ne reagáljak nemte hozzászólására.

Idézem:
"A JAVÍTOTT KIADÁS - ban például nagyokat káromkodik, de:
Nem a legelején!
Ha ő is fasszal kezdene egy írást, íróként őt se ismerné a világon senki."

"A valódi, nagy írók is használnak néha trágárságot, de elképesztően kiszámítják, hogy hol és mikor."

(mint fentebb utaltam rá, itt szerintem tökéletesen ki van számítva, DE erre Ön nem reagált, válaszában ezzel intézte el: )

"Ha egy író azzal nyit, hogy mi a faszt bámulsz, akkor tökéletesen mindegy, hogy ezt egy róka szájába adja, vagy … vagy az olvasóéba!"

vagyis ezekből szűrtem le, hogy az aranyszabály: sose kezdj trágár szóval!
de ezek szerint rosszul.

mindenesetre, mint fentebb elmondtam, ha azt mondaná, "mit bámulsz", vagy "mit bámulsz, a szentségit neki", esetleg "ebadta-teremtette, mit bámulsz", vagy "a teringettét, fordulj el" stb. egyszerűen nem írná le ugyanazt a szituációt, mint ami így megjelenik.

sok öncélú káromkodás van a mai irodalomban, én ezzel egyébiránt egyetértek, és én se vagyok odáig értük, de ennél a konkrét esetnél szerintem nincs erről szó.

na de a kutyamindenit, most már tényleg nem írok több hétszentséges hozzászólást, hanem inkább olvasok Fanni hagyományait. akkor még tudták, mi illik, és mi nem. hátha kicsiszolódik rajta az ízlésem, és visszanyerem a méltóságomat is.

nemte 2009.11.30. 07:21:19

Akkor befejezésül én is ideírom, hogy szerintem milyen megoldások lehetnek:

1./ A róka beszéljen róka nyelven. Akkor nem kell külföldiül, mert azt nem tud, és akkor lefordítani se tessék, hiszen a műfordítást szintén nem lehet nyeglén.
2./ Ha magyar anyanyelvű a róka, és tényleg ilyen a szavajárása, akkor szerintem, még egy fabula kedvéért se menjünk oda, ahova a róka jár.

3./ De hogyha az író úrnak ilyen a szavajárása, akkor nem is kell hozzá róka.

4./ Hogyha az író úr se érti a trágárság irodalmi szerepét, kihasználási lehetőségeit, választható és elvethető mivoltát, akkor az író úr se kell.

5./ Miután nem vagyunk se munkatársak, se rokonok, nyugodtan elfelejthetjük egymást. Ugyanúgy, mint a fasz fabulákat, és az ilyeneket író „erdőlakókat”.

Alföldi Péter 2009.11.30. 11:35:42

Tisztelt Nemte,

Alkotmányunknak és a világháló demokratizmusának hála (irónia nélkül), Ön nyugodt szívvel háborodhat föl bármilyen szövegen, tetszőleges stílusban nyilváníthatja ki rosszallását, hosszasan fejtegetheti kiforrott irodalomelméleti tételeit, egész' bátran írócskának titulálhat bárkit, ellenben arra kérném: engedje meg, hogy ez esetben nyugodt szívvel és hangosan röhögjek föl a háborgás tárgyára vonatkozó okfejtést és a mellékelt érvrendszert olvasván, ráadásul úgy tegyem ezt, hogy még csak meg sem indoklom, miért MRUHAHA...

sbpaul 2009.11.30. 14:22:31

Olyan jó olvasni egy olyan olvasót, aki Szijj Ferencet senkinek, valakinek titulálja.

Egy kisebb info róla:

Szijj Ferenc 1958 október 18-án született Szombathelyen. Költő, műfordító, prózaíró. 1989-1999 között a Nappali Ház szerkesztője. Díjak: Művészeti Alap Elsőkötetesek díja 1991; Déry Tibor-díj 2000; József Attila-díj 2001; IBBY Év Gyermekkönyve-díj 2001; Év Könyve-díj 2001. Kötetei: A lassú élet titka (versek) JAK-Magvető, 1990; A futás napja (prózák) JAK-Pesti Szalon, 1992; A nagy salakmező (versek) Jelenkor, 1997; Kéregtorony (versek) Jelenkor, 1999; Szuromberek királyfi (meseregény) Jelenkor, 2001.

Még mielőtt ténylegesen senkinek néznénk a szerzőt. Az ilyen szemérmetességet, az ilyen mű beszédeket hagyja meg a politikusoknak.
Azért tart itt az ország is, és sajnos az irodalmunk olvasottsága is, mert ilyen okoskodó, buta emberek az írói eszközöket nem tudják értékelni.

Az író, tudja Nemte, abból dolgozik, ami körülveszi őt, szemlélő, kimondó, stb., és ha ezt látja, hogy mi a fasz van, akkor nem fog szépelegni így: mi a bajod van? Érzi a kettő között a különbséget? Az érzelmi töltetett, a mondanivalót, a mérget, a dühöt? Nem. Az egyik egy feszélyezett, magába fojtott, a másik pedig kimondja, ahogy maga is kimondja, ha a lábára üt a kalapáccsal, nem azt fogja mondani, hogy o Jézus Krisztusunk, kérlek téged, szabadíts meg a fájdalomtól (ha valakit sért a példa, elnézést, az álszentséget mutatja), mert időd sincs kimondani, hanem bassza meg. Az első indulat fut ki a szádon.
Az a legnagyobb baj, hogy maga/ön nem tud szöveget értelmezni, olvasni egyszerűen. Ne szavakra lebontva elemezze a párbeszédet, dikciót, miegyebet, hanem egyben, a beszédhelyzetet, és ne a szavakat. Úgy persze, hogy más értelme van. A tautológiáját meg hagyja meg más blogokon, unalmas, petitio principii. Mielőtt lefikáz bármit is, tanuljon meg olvasni, aztán elemezgetni...

tisztelettel,
István