Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.11.30. 12:49 nemzeti állatkert

Molnár Noémi: Csak egy jó barát

Címkék: 2009 molnár noémi

Több ezer varjú gyűlt össze az őszi mezőn, mely tisztán csillogott a temérdek halott, bár színpompás levél alatt. Akár ijesztőnek is hathatott volna ez a sötét és gyanús látvány az arra járó állattársak számára, azok viszont egészen máshogy reagáltak a hadsereg mezőostromára. Megvetés, gyűlölet és lenézés volt minden egyes állat szemében, mely megfordult ott.

A varjak ránézésre nyugodtnak látszottak, mintha nem törődtek volna semmivel, ami körülöttük történt. Vajon tényleg nem bánták társaik szurkálódását, megvető tekintetét és sugárzó gyűlöletét? Tétován turkáltak a piros, sárga és barnult levelek között füstös csőrükkel és ráncos-karmos lábaikkal. Némelyik céltudatosan és serényen kutatott valami laktató étek után, többen viszont már rég feladták az élelemkeresést, s mindenféle szemétre és elhagyott holmira fordult figyelmük.

Egy kis varjú – egészen elszakadva társaitól – valamiféle rongydarabot próbált mérgesen ízeire szedni, amikor egy fehér kandúr somfordálta körül észrevétlenül. A macska pofáján veszélyes vigyor ült, szemei vadul csillogtak, farka sejtelmesen ide-oda járt. A csöpp fekete madarat túlzottan lefoglalta szerzeménye ahhoz, hogy észre vegye figyelőjét. Az viszont türelmesen kivárta, míg figyelmet kap. Ijedten szökkent odébb a kis feketeség, amint megfordulván tekintete egy világító szempárba ütközött.

* Hogy ityeg kis barátom? – kérdezte mázosan a kandúr. Nem kapott több választ pár zavart pislogásnál, így újra szólt:
* Mi baj? Talán félsz tőlem? Csak barátkozni szeretnék veled.
* Velem? Velünk senki sem barátkozik. Csak mi vagyunk egymásnak, egy nagy család, senki másunk nincs, se barát, se senki. Miért akarnál hát épp velem barátságot kötni?
* Nem hinném, hogy ez a helyzet. Ti is csak állatok vagytok, ahogy én is. Olyan szépek a tollaitok, nem láttam még semmit így csillogni a napfényben mint a ti fekete ruhátokat. Bámulatos. Különben miért jöttetek pont ide?
* Bárhová leszállunk élelemért. Sokat keresgélünk hogy megéljünk.
* Szóval élelemért jöttetek. Azt hiszitek itt találtok valamit? Elviszlek titeket egy másik helyre, ahol van élelem bőségesen.
* Tényleg megtennéd?
* Persze, nincs messze innen az a hely, s ha már úgyis olyan jó barátok vagyunk… Ugye azok vagyunk?
* Igen, már látom, hogy jólelkű, kedves barát vagy. Akkor hát vezess kérlek!

Lassú csapásokkal haladt a fekete madársereg egy jó barát után, aki nagylelkűen kísérte őket arra a helyre, ahol végre csillapíthatják egyre növekvő éhségüket. A macska olyan széles mosollyal haladt a tömeg előtt a földön, hogy fogai megvillantak drótbajsza alatt.

A károgó feketeség sok ezer szeme a levegőből hamar megpillantotta a célt. Mikor odaértek, fehér barátjuk jó étvágyat kívánt, ők pedig nem győzték megköszönni neki, hogy elvezette őket erre a csodás helyre.

- Köszönöm, hogy ilyen önzetlenül segítettél rajtunk, barátom. Sosem hittem, hogy egyszer ilyen csodálatos társra tehetek szert. Kedves, segítőkész és barátságos vagy hozzám. Hogyan hálálhatnám ezt meg neked? – kérdezte a kis varjú hálás tekintettel.

- Ugyan, hagyd csak. Természetes, hogy segítek a barátomon, s a hozzátartozóin. Örömmel teszem. De azt hiszem most mennem kell. Már biztosan várnak.

- Remélem minél hamarabb látlak!

- Lehetséges. Ég veled, varjú!

- Isten áldjon, kedves kandúr!

Azzal a macska továbbállt. A vajak boldogok voltak, nem kellett túl sokat keresgélniük, rengeteg finom étket nyújtott nekik a bűzlő szemétdomb, ahová a macska vitte őket.

* Milyen csodálatos ilyen tökéletes barátot találni, mint ez a macska! – gondolta a kicsi madár.

Vidáman lakomáztak, s károgtak örömükben. Egyszer csak furcsa zajra kapták fel csőrüket mindannyian. Töprengtek, mi lehet a zaj forrása. Talán túl sokat is töprengtek, mert mire észbe kaptak, már szinte csak fekete tollesőt lehetett látni a szemétdombon. Kiéhezett, űzött, vad farkasok tanyájára vezette őket áldott jó, kedves barátjuk, a fehér kandúr.


 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr661563005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása