Bender elbűvölve nézte a naplementét. Nem tudta, hogy ez naplemente, hiszen csimpánz volt, csak a csodálatos vöröslő fényjátékot szerette, ami után elhalkult a dzsungel. Ilyenkor már csak a ragadozók jártak élükön a félelmetes, hatalmas Csusszanóval a kígyóval. Vágyakozva nézett a törzs alvóhelye felé, de tudta, hogy nem mehet vissza többé. Pedig nem is akart akkorát ráverni arra a szemtelen kölyökre. Máskor is zavarták a játszadozó csemeték, de rendszerint elég volt nekik egy figyelmeztető vicsor. Ez a kölyök nagyon is tisztában volt vele, hogy ő Tala a vezérhím első szülötte és ezért a szokásosnál tolakodóbb volt

Bender csak egyet ütött. A kölyök testének tompa puffanásából már tudta, hogy menekülnie kell. Kitaszított lett. Akkor az a Hang ami a fejében szólt, azt mondta, hogy okosan cselekedett. Ha a Hang megszólalt Bender mindig nagyon agresszív lett. Mióta elmenekült az a furcsa éji világító korong már háromszor ment össze vékonyra és háromszor telt meg ismét. Senki más nem értette meg csak Zöld. Ő tudta, hogy Bender milyen bánatos. Egy idő óta Bender furcsa ajándékokat hoz esténként Zöldnek. Leesett antilop agancsot, teknőspáncélt, de még egy kitört tigrisfogat is. Álló nap csak Zöldre tud gondolni. Olyan szép, ismerős formája van. Talán ő is majom. Biztosan elüldözték a színe miatt. Soha nem válaszol Bender kérdéseire, de ő tudja, hogy érti, amit mond. Kimérten mégis szeretettel ül az ágon amikor Bender megérkezik. Királynőként függve fogadja az ajándékokat. De Bender ezért szereti…

Nagyon szereti… Zöld már az első napon felfigyelt a jókora csapzott majomra. Nemzetségének utolsó tagjaként hamar megértette, hogy a hatalmas hím egyedül van. Érdeklődéssel hallgatta panaszkodását, és minden nap izgatottan várta vissza. Ő értette, amit Bender mondott, de a majom láthatóan meg sem hallotta az ő halk válaszait. Zöld nagyon örült a társaságnak, de tudta, hogy szerelmük hamarosan szörnyű véget fog érni. Tudta, hogy néhány nap múlva új neve lesz, Zöld helyett Sárga. Akkor majd eljön a vég! De legalább a szeretett lény osztja ki neki a halált. Hiszen jól tudta, hogy a majmok csak akkor ismerik fel a banánt, ha sárga…