Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Ebben a kerek erdőben az állatok választott királya egy gyengelábú oroszlán volt. A gyenge kormányzás miatt a kerek erdő erkölcsi és gazdasági helyzete egyre rosszabb lett. Az állatok úgy döntöttek, új királyt választanak.

- Végre király lehetek! – gondolta a róka. Nézzük csak a teendőket! Jelen helyzetben retorika órákat kell vennem a bagolytól. A jó szónok mindent meg tud magyarázni. Ha ügyesen forgatom a szót, akkor minden állatot rá tudok venni, hogy reám szavazzon. A biztonság kedvéért azért nem árt kieszelnem még valami jó kis csalárdságot is! Ha így cselekszem, biztos lehetek a győzelemben.

A bagoly vonakodva ugyan, de elvállalta a róka retorikai képzését.

- Történelmi igazság, az nyeri meg a választásokat, aki legtöbbet ígéri a népnek. Persze az ígéreteket be is tartani, mert idővel a nép úgyis számon kéri azokat -, magyarázta a bölcs bagoly a rókának.

- Indulok ugyan a választáson, bár nekem nem fontos a győzelem, hiszen az utóbbi időben akkora népszerűségre tettem szert világszerte, hogy alig győzöm elhessegetni a jobbnál jobb diplomáciai állásajánlatoknak – dicsekedett a róka.

- Milyen állásajánlatokról beszélsz róka koma? - kíváncsiskodott a bagoly.

- A diplomáciában legfontosabb a diszkréció! A titoktartás az államférfiak legfőbb erénye, ezért sajnos nem oszthatom meg veled a legfrissebb államtitkokat.

A bagoly bármennyire szerette volna tudni, hogy kik és milyen ajánlatokat tettek a rókának, abból egy szó nem sok, de annyit sem lehetett a továbbiakban kihúzni.

Eljött a választás napja. Az állatok a rókát kivéve valamennyien ott tolongtak az erdei tisztáson.

- Hol a róka? - kérdezték.

- El fog jönni, hiszen ő az egyik királyjelölt -, mondta a bagoly. Az állatok hahotáztak.

- Még hogy a róka lenne az állatok királya? - nevetett a másik jelölt, a medve.

- Nem árt, ha a királynak van sütnivalója. A róka az egyetlen állat, akiben meg van a kellő ravaszság ahhoz, hogy államfő legyen -, érvelt a bagoly, amikor egy holló szállt le a tisztás közepére csőrében egy levéllel. A levél (amit természetesen a róka írt és küldött magának) az emberek királyától jött, és a rókának szólt. Bár a mások levelét nem illik elolvasni, de az állatok olyan kíváncsiak voltak arra, mit írthatott az emberek királya a rókának, hogy addig unszolták a baglyot, míg az felbontotta a rókának szánt levelet, s hangosan felolvasta:

Kedves Róka Úr!

Ezúton szeretném felkérni Önt, ha csekély ideje és úri kedélye megengedi, legyen a titkos tanácsadóm. Burkus király háborúval fenyegeti országomat. Ismerve Kegyelmed nagy tudását és kifinomult diplomáciai érzékét, Ön az egyetlen, aki megvédelmezheti és felvirágoztathatja országomat. Amennyiben elvállalja alázatos felkérésemet, hálából saját öcsémnek fogom tekinteni, megosztva Uraságoddal palotámat, kincstáramat, szolgálóimat. Bizakodva remélem, elfogadja szerény ajánlatomat, s hamarosan személyesen is tiszteletét teszi udvaromban.

Csodálattal: Ferdinánd az emberek királya

Az állatok ámultak a róka népszerűségén. Ha az emberek királya ennyire bízik abban, hogy a róka képes felvirágoztatni országát, akkor mi balga állatok sem kételkedhetünk abban, hogy jó király válhatnék belőle, - mondta a medve elgondolkodva.

- A róka biztosan nem is akar király lenni, hiszen el sem jött a királyválasztásra!- mondta a farkas sajnálkozva.

- Küldjünk hozzá követeket, javasolta egy keselyű, s kérjük fel arra, hogy legyen ő a király!

Így is lett. A róka fogadta az állatok követségét, s hosszas unszolás és ígérgetés után kegyesen elfogadta a királyi trónt -, miközben ezt gondolta:

- Igaz csalással győztem, de ez számomra egyáltalán nem fontos! A lényeg az, hogy király lettem, s minél tovább visszaélhetek a hatalom által kínált összes lehetőséggel. Ha időközben végképp csődbe viszem a kerek erdő gazdaságát, s rajtam a nép azt számon kéri, akkor majd felhasználom a bagolytól tanultakat, hiszen a képzett szónok mindent meg tud magyarázni. Különben is, nem én akartam király lenni!