Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.12.08. 13:13 nemzeti állatkert

Sántáné Kurunczi Mária: Huncutka

Címkék: 2009 sántáné kurunczi mária

Kora tavaszi nap volt. A fák levelei épp, hogy most zöldültek, s a madarak is egyre jobb kedvvel daloltak, amikor Huncutka, a kis póni paci meglátta a napvilágot. Világos bundája apjáéhoz hasonlított, aki nagyon büszke volt újszülött fiára. Anyja pedig óvta, féltette.

Huncutkának, mint általában a többi gyereknek, nem volt szabad elcsatangolni otthonról, pedig ő nagyon szeretett volna világot látni.

Amikor reggelenként meghallotta a Vadas park állatainak hangját, arra gondolt, egyszer elindul és megkeresi a hangok gazdáját.

Egy reggel, amikor még szülei aludtak, huncutul pislogott egyet, és kiosont az istállóból.

A kora reggeli hűvös szellő kicsit megtorpantotta, és meg is szeppent, most merre menjen?

Az istálló szomszédságában racka juhok laktak, és a család két kisbáránya is nem rég született. Huncutka szokás szerint kacsintott egyet, amúgy huncutul bemutatkozásképpen.

A kisbárányok félénk bégetéssel mondtak egy „fogadj istent”, s azt hitték új játszótársuk egész nap itt marad velük, de a közeli fáról két kispanda készülődött lejönni, hogy elfogyassza a früstököt. Nekik is huncutul kacsintott, és kíváncsian nézte őket:

- Ti kik vagytok?
- Mi vagyunk a kis pandák. A Himaláján éltünk, amíg ide nem költöztünk.
- És mit csináltok itt egész nap? – kíváncsiskodott tovább Huncutka.
- Nappal alszunk, éjszaka pedig vadászni kellene madarakra, rágcsálókra. Ám amióta itt vagyunk, mindent megkapunk, csak a gyerekzsivaj zavar egy kicsit bennünket.

Huncutka ismét kacsintott egyet, miután ő is bemutatkozott, bár ez látszólag nem lepte meg pandáékat, hiszen póni mama eldicsekedett vele, hogy kis pacit vár.

Miután illedelmesen elköszönt, tovább indult. Oszkár ketrecéhez ért. A

fekete, lomhán mozgó, nagy agyarú vietnámi malac is kíváncsian nézte.

- Hát téged mi szél hozott ide? – kérdezte gyanakodva. Öreg, tapasztalt malac volt, sejtette, hogy valami nincs rendben.
- Én vagyok Huncutka, a kis póni paci, és elindultam világot látni.
- Én ismerlek ám! – mondta bölcsen Oszkár – és tudom, hogy otthon aggódnak érted!
- Á, dehogy! – kacsintott huncutul Huncutka, és továbbállt. Éppen a „majmok szigetére” érkezett.
- Milyen érdekesek vagytok! – mondta köszönés helyett. Nézte, ahogy egy kézzel függeszkednek, és ugrálnak fáról, fára a gibbonok. Az egyik úgy lógott, mint rongybaba a szárítókötélen. Éppen nevetni készült, amikor pont elé ugrott Kaszat, a fekete majom, és megijesztette. Úgy inába szállt a bátorsága, hogy kacsintani is elfelejtett, majd lóhalálában futni kezdett. Még futtában is hallotta szirénához hasonló hangoskodásukat, de félelmében vissza sem mert nézni.
- Vissza kell menned a mamához! – hallott egy hangot. A gondozó volt az, aki éppen tálalta a reggelit. Huncutka már érezte is a friss széna illatát, s a gyomra is ebben a pillanatban kordult egy nagyot.

 

Póni mama már aggódva várta, papa pedig dorgálta:

- Meg ne próbálj még egyszer elszökni! – és megcibálta Huncutka sörényét, ám ő erre is csak kacsintott huncutul. Bánta is a dorgálást! Most, hogy hazaért, már csak a reggeli érdekelte.
- Ha egy kicsit nagyobb leszel – mondta póni mama-, megmutatom neked a világot.

Huncutka egy kicsit elfáradva a kora reggeli kalandtól elaludt, és azt álmodta, hogy ismét a Vadas parkban barangol, és mindenki a barátja, még a gyerekek is.

Ha arra jártok, ti is találkozhattok vele…









































































































 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr921583256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.