Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.12.28. 12:49 nemzeti állatkert

Podmaniczky Szilárd: Állati történet

Címkék: 2009 podmaniczky szilárd

Hajnal három volt, vágni lehetett a füstöt a szobában, a mennyezetről energiatakarékos izzó lógott a kempingasztal fölé. Nyúlanyó szivarozott, az oposszum pipázott, a kaszás pók pedig, piromániás lévén, politikusok fényképeit gyújtogatta az újságban.
De kurvára utálok fogpiszkálóban pókerezni, dünnyögött nyúlanyó.
Játsszunk inkább hónapos retekben, kérdezte az oposszum, de nyúlanyó azonnal lenyomott neki egy trockost.
A kaszás pók épp a nemzeti bank elnökével tárgyaló miniszter hajába kapatta az öngyújtója lángját, mikor is zseniális ötlete támadt.
Mit szólnátok hozzá, ha bankot rabolnánk?
Remek ötlet, vágta rá nyúlanyó, de nincs pisztolyunk.
Ugyan már, nem kell ahhoz pisztoly, szögezte le a kaszás pók.
És hova fogjuk elásni a pénzt, értetlenkedett az oposszum.
Jaj, de elegem van belőletek, tolta hátra kalapját a pók, ti világéletetekben fogpiszkálóban fogtok pókerezni! Csak egy kicsit használjátok az eszeteket!
Ezekre a szavakra megállt a füst a szobában, az izzó hol elaludt, hol fölébredt, hol pedig a kettő között bizonytalankodott.
Igazad van, mondta nyúlanyó, megigazította a fenekébe csípődött csipkebugyit, és úgy, ahogy volt, kihajította a kempingasztalt az ablakon. Gyerünk a bankba, kiáltotta.
Azzal nekiiramodtak, igaz, a pók le-lemaradozott, mert fájt az egyik lába, tegnap véletlenül ráejtett egy krumplit.
Még hat óra sem volt, mikor a bankhoz értek.
Hát ezek bezárták, rángatta a rácsot az oposszum, ezek tudták, ezek kiszagolták, ezeknek semmilyen információ nem drága.
Nyúlanyó befogta az oposszum szemét, majd óvatosan, mint csigát a teflonedény faláról, lefejtette az oposszum ujjait a rácsról.
A nyitásig van még időnk, mondta a kaszás pók, bedobhatnánk egy felest valahol, mert rohadtul kezdek kijózanodni, és annak az a vége, hogy depis leszek.
Azzal bementek az állomás restijébe, ahol a mókus már mérte az első söröket és rövideket a vasútnál dolgozó, remegő kezű békáknak, a hajnali postát kihordó őzgidáknak, és a hajléktalan sündisznóknak. A restiben olyan disszonáns hangulat uralkodott, hogy nyúlanyónak nem volt kedve bemenni, azt mondta, inkább pasizik egy kicsit a hajnali peronon, mert a helyjegyes vonatra várók között mindig sok a családba beleunt intelligens állat.
A kaszás pók nem vette tőle jó néven, mert bár soha nem akart nyúlanyótól se gyereket, se közelebbi kapcsolatot, azért azt sem szerette elképzelni, ahogy nyúlanyó egy jeges medve hasán sikoltozik.
A kaszás pók kikért három fél császárkörtét, az oposszum nem ivott, hallgatta a resti zsibongását. Hogy a ló veri a feleségét, a kecske számlatömböt hamisított, a vemhes anyakoca áfacsaló lett, a szürke marha levetkőzött egy újságnak, a csirkék kárpótlási jeggyel üzleteltek és megkopasztottak egy kacsát, a pulykák pedig ingatlan-spekulációban utaztak.
Az oposszum beleszédült a hírekbe, és kitámolygott a resti elé, ahol nyúlanyó már javában csókolózott egy jóképű kutyával. Mire a kaszás pók bedobta a három felest, nyúlanyó is túl volt utolsó orgazmusának rehabilitációján.
És akkor fej fej mellett, mint három igazi bandita, megindultak a bank felé. Az ajtót belökték, és kórusban kiáltották: Figyelem, ez egy bankrablás, mindenki hasra, vagyis nem mindenki, egyvalaki maradjon talpon, aki ideadja a pénzt.
Csakhogy a biztonsági vakond sem volt rest, előkapta a pisztolyát és tüzelni kezdett.
És itt egy pillanatra megállt az idő, a pisztoly csövén épp csak kidugta a hegyét az első lövedék, a pók, a nyúl, az oposszum szíve egyetlen dobbanásban összehúzódott, s a forró vér bugyogva indult volna tovább. Mindhárman arra gondoltak, milyen békésen pókereztek a hajnali fogpiszkálókra, és tessék, most ez lett belőle, egy faramuci, irreverzibilis helyzet.

Három évvel később.

Kaszás pók, nyúlanyó és oposszum ülnek a kártyaszobában, iszonyú füst van, hajnal négy elmúlt.
Kezdem unni, hogy pénzben játszunk, morogta nyúlanyó, valahogy nincs tétje.
Játsszunk inkább orosz rulettet, kérdezte az oposszum a gégemikrofonnal.
Örülj, hogy ennyivel megúsztad, húzgálta a cipzárt a dzsekijén a pók. Ha a biztonsági vakond nyitott szemmel céloz, ma sem ettél volna vacsorára pisztáciás pesztót.
Ez igaz, hörögte az oposszum, megmarkolta a farkát, és emelte a tétet százezer euróval.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr731628066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.