Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.10.22. 23:15 nemzeti állatkert

Szőcs Géza: A krokodilmadár

Volt egy krokodilmadár. Heltai Gáspár úgy mondaná talán: vala egy krokogyélusmadár. A Folyamkörnyék Urának, a Kétéltű Császárnak szolgált mint kipróbált udvaronc: lakoma után ő tisztította meg a felséges fogsort a húscafatoktól, melyek a trópusi hőségben kellemetlenül erjedvén, bosszantóan hatottak volna az uralkodó közérzetére. Ezt akadályozta meg a krokodilmadár szorgalma. Csőrével, a fakopács hozzáértését megszégyenítve, ízletes darabokat csippentett ki a rettentő fogak közül, úgy, hogy közben haja szála sem görbült, némi képzavarral szólva. Próbálta volna csak meg ugyanezt a mutatványt mondjuk a nyúl, vagy az ember vagy a víziló!
Ilyenkor, amikor madarunk ténykedni kezdett egy-egy zsírosabb vacsorát követően, a felséges úr szélesen felvonta ajkait, ami olyan kifejezést kölcsönzött neki, mintha mulatna magában; és az is lehet, hogy tényleg röhögött magában, csak ő tudta, min.
- Énekelj nekem! - parancsolt rá, ha úgy tartotta úri kedve, a nevét viselő élősdi madárra. (A név tényleg  furcsán hangzik - gondoljunk csak a viharmadár, vadászsólyom vagy tigriscápa szóösszetételekre.) A madárka nem szabódott, különben sem számította magát a római jellemek közé, igaz, hogy más se őt. Megköszörülte torkát és Ó, KROKODIL MIO! - énekelte szégyentelenül egy régi olasz sláger dallamára, később pedig, amikor már úgy érezte, hogy megengedheti magának ezt a bizalmasságot, az eredeti prozódiához jobban közelítve, így dalolt: Ó,  CROCO MIÓ!
De minden idillnek vége szakad egyszer.
Nem, nem az történt, amire a legtöbben számítottak, amit a legtöbben megjósoltak, és amiben a legtöbben reménykedtek: hogy a hüllő egy rosszkedvű hangulatában a bestiális fogsor szerencsétlen pillanatban fog összecsattanni, egyetlen másodperc alatt véget vetvén a kis udvaronc idegesítő karrierjének.
Nem.
A krokodil váratlanul eltűnt. Lelépett, visszavonult, kivonult - kereshetünk rá különféle igéket és igekötőket, a lényeg ugyanaz marad: a folyamkörnyék fellélegezhetett, a zsarnok magára hagyta őket.
Fellélegezhetett a folyam, az esőerdő és a szavanna népe, de legyünk pontosabbak: fellélegezhetett volna. De erre senki nem ért rá, ugyanis rögtön megindult a brutális utódlási harc.
Az utódlási harcban  a krokodilmadár hol ide, hol oda röpködött, szállította a híreket, összeesküvéseket szőtt és szövetségeket bomlasztott fel. "Mi krokodilmadarak azon a véleményen vagyunk..." - általában így kezdte a beszédeit. Állítólag még az Erdőirtó Rt. székháza környékén is látták, de a kafferbivaly kételkedett ebben: ugyan már, hát azok ki akarják vágni az egész erdőt - böffentette. - Ki az közülünk, aki az ilyenekkel szóba állna?

A több nagy őserdei tábor közül egyik sem bírván sehogysem felülkerekedni a többieken, úgy tűnt, a dzsungel lakói hosszas polgárháború elé néznek.
Ám, miután minden nagyvadat sikerült kilőni, csapdába vezetni és/vagy megkopasztani, patthelyzet látszott kialakulni. Még a ghánai túró-bogár és a szanszkrit mesékből ismert emberevő ráksasza is korteskörútra indult, hogy támogatókat szerezzen magának. Ekkor egy hosszú éjszakán a hétszer megismételt titkos szavazás megdöbbentő eredményt eredményezett: két szavazattal a krokodilmadár lett a győztes. Mindenki más csak egy szavazatot kapott, a saját magáét, de vagy szavazatvásárlás, vagy fatális tévedés folytán a volt udvari élősdinek sikerült megdupláznia a rá eső voksok számát. Dobogva vágtató patás lábak, nyílként surranó madarak vitték szerte a hírt, s e futárok, küldöncök, kengyelfutók és hírvivők visszavonhatatlanná tették a történteket, mert reggelre már az egész világ tudomást szerzett, egyébként hasát fogva, a Folyamkörnyék lakóinak váratlan döntéséről.
- És most? - kérdezte az óriáskígyó.
- És most iü¤5fd>j &BFu7"uztcv*prß - válaszolta a varacskos disznó.

Ebben maradtak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr241468816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.