Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.11.12. 12:13 nemzeti állatkert

Bence Krisztina: Válság a baromfiudvarban

Címkék: 2009 bence krisztina

- Fényesen tűz a nap, mindenki taaalpra! – rikkantotta el magát a Kakas szokásos fennkölt stílusában – Talpra baromfiak, hív a muuunka! – hirdette szokásos megfigyelőhelyéről a tyúkól tetején.

A Tyúkok erre lassan mocorogni kezdtek.

- Nagyszájú – kotyogta valaki a tömegben.
- Zsizsik – kárálta a tyúkok legidősebbje.
- De kétségkívül a legvonzóbb zsizsik! – kottyant közbe fontoskodva egy ifjabb szárnyas.
- Itt a Gazdasszony, mindenki az udvaaarra! – rikácsolt a Kakas az ól tetejéről, mire a tyúkok egymást taposva rohantak kifelé, hogy aztán a termetes asszonyság szoknyája körül sertepertéljenek.
- Egyetek csak, amíg még megtehetitek – gágogta az egyik liba sértődötten, akit a tyúkok kifúrtak az etető mellől a nagy dulakodásban.
- Ugyan, kedves, már miért ne tehetnénk!? – méltatlankodott a Kotlós, miután kiválogatta a legnagyobb és legszebb búzaszemeket – Hisz a Gazdasszonynak mi vagyunk az elsők!
- Nem hallotta még, drágám? Rossz volt a termés, gondjai vannak a Gazdának. Az előbb mondta ott, a kapuban.
- Bizony áám! – gágogta közbe egy növendék liba – Ha ez így megy tovább, szép lassan mindenkit leváágnak!
- Hogy mondja?
- Ó, jaj!
- Magasságos Kotkodács, ez réééémes!

Erre aztán nagy sivalkodás támadt. A hír futótűzként terjedt, s mire a nap elérte a kerítés tetejét, már az egész baromfiudvar a rémhírtől volt hangos.

- Mi ez a szörnyű lárma? – horkant föl a vén Igásló álmosan az istállóban.
- Egy pillanat, Uram, máris kiderítem! – ugrott föl lelkesen Bolhás, a drótszőrű, csapzott házőrzőkutya, aki addig a sarokban bóbiskolt.
- Csak a baromfiak hangoskodnak, Uram! – jelentette Bolhás egy szempillantással később az ajtó résén keresztül – Biztos megint a tojásokon vitatkoznak.
- Akkor tegyen rendet gyorsan, belefájdul a fejem ebbe az állandó ricsajba!
- Máris, Uram, azonnal! – csaholta Bolhás alázatosan, és lógó nyelvvel elkocogott, hogy a helyükre tegye a rikácsoló szárnyasokat, ezen a káoszon azonban még ő, az Udvari Rendfenntartó sem volt képes úrrá lenni.
- Sajnálom, Uram – kocogott vissza lógó füllel-farokkal – Nem megy. Csak rikoltoznak egyfolytában, nem hallgatnak senkire.

Az Igásló fáradtan horkantott, és lomhán az ajtó felé fordulva kinézett a nyüzsgő udvarra.

- Vááálsááág! Vááálsááág! Válságban a baromfiudvar! – kukorékolta a Kakas a tyúkól tetejéről – Azt javaslom, lázadjunk! Ne hagyjuk, hogy levágjanak! Harcoljunk!
- Úgy van, úgy van! – kotyogták a tyúkok helyeslőn.
- Igen lázadjunk!
- Nincs máás megoldáás! – gágogta a Liba, aki a riasztó hírt hozta.
- Igaza van, háp – hápogott közbe egy kacsa, aki épp csak az imént keveredett oda valahonnan.
- Jól mondja a Tarajos – heveskedett a társa – Lázadjunk! De miért is?
- Hogy le ne vágjanak! – kotkodácsolta a Kotlós türelmetlenül – Azt mondta a Gazda...
- Ostoba szárnyasok! – prüszkölte az Igásló lemondóan – A Gazda nem mondott mást, csak hogy nem jól terem az alma. Ettől még nem kell felszámolni a baromfiudvart!
- Majd én megyek, és megmondom nekik! – ugrott föl Bolhás újra lelkesen – Most majd megnyugszanak!
- Nyááu, ugyan, hagyja már azokat a szerencsétlen tollasokat! – szólt közbe nagyot ásítva Cirmi, aki addig az istállóablakban lustálkodott, élvezve a mekeg napot – Rikácsoljanak csak, ha akarnak! Majd megunják – mormolta, és nagyot nyújtózva lesétált az istállóajtóba, ahol a Gazdasszony mindig hagyott egy kis tejet neki.
- Na de Hölgyem, nem lehet ilyen! – csóválta a fejét Bolhás rosszallóan – Probléma van, amit meg kell oldani. Mi lenne, ha mindenki Kegyedhez hasonlóan egész nap csak nyújtózkodna!?
- Szerintem csak Maga szenved súlyos világmegváltási mániában! Nekem köszönöm szépen, tökéletesen megfelel minden úgy, ahogy van! – nyafogta Cirmi, és kecses léptekkel a ház felé indult, hogy valami finomság után nézzen.
- Majd én megyek, és megmondom... – csaholta Bolhás, és újult erővel a szárnyasok közé vetette magát.
- Fölösleges. Ha ezek egyszer bárkire is hallgatnak... – horkantotta az Igásló, és hátat fordított a nyüzsgő udvarnak.

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr131519940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

liza8 2009.11.15. 06:50:29

Szerintem kicsit befejezetlen. Nem derül ki, hogy mi történik később, a pánik indokolt volt-e. Bár a fejetlenség sehogyan sem jó, de megemlítenék egy másik, baromfiudvarral foglalkozó mesét, Csibefutam (animációs), ajánlom a szerző figyelmébe.

benczenorbert 2009.11.15. 18:43:50

Szerintem pont attól jó, hogy ilyen befejezetlen, hogy ennek sosincs vége... Ötletesek a szereplők is, gratulálok!