Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.11.17. 15:59 nemzeti állatkert

Brandisz Gergely: A Két Erdő története

Címkék: 2009 brandisz gergely

Nem olyan messze, és nem olyan régen történt meg a Semmilyen Erdőben, hogy az állatok gyűlést tartottak. Gyűlésüknek az volt az oka, hogy az addigi vezetőjük, az oroszlán korkedvezménnyel nyugdíjba vonult és nem jelölt ki utódot. Így az állatoknak új vezetőt kellett választaniuk. Jelentkezők szép számmal akadtak, de egyik sem tudhatott maga mögött elég nagy támogatói tábort.

Az első napon csak annyiban egyeztek meg az erdő lakói, hogy még több társukhoz kell eljuttatni a választás hírét. Ezzel is toborozván új vezetői jelölteket, és talán könnyebbé téve az alkalmas utód megtalálását. A gerlék azonnal jelentkeztek a hírvivő állásokra, melyeket nyílt pályázat keretében meg is nyertek.

A második nap a várakozásoknak megfelelően alakult. Az erdő minden részéről érkező új jelöltek kerültek a választási listára. Ott volt például a medve, aki a testi erejével hencegett, vagy a nyúl, aki a gyorsaságát hangoztatta. Mégis mindegyik közül kiemelkedett a vetési varjú és a holló. Köztudott dolognak számított, hogy mind a kettő járt iskolába, tanult, jól nevelt állatoknak ismerték őket. Úgy forgatták a szavakat, ahogy az mindenkinek tetszett. Bármit is mondtak, azt mindig lehetett olyan módon érteni, ahogy az megfelelt az önös érdekeknek. Először csak kisebb dolgok ígéretével próbálták maguk mellé állítani a többséget.

-Több étel jut majd mindenkinek, ha rám szavaztok - mondta a holló

-Nem jut több étel, de több búvóhelyet alakítok ki - vágta rá a varjú.

-Búvóhelyre nem is lesz szükségetek, mert ellenségek nélküli életet biztosítok számotokra - fokozta a holló.

- Nem csak nyugodt életet élhettek, de tovább lesz jó meleg. Megkétszerezem a nyár hosszát - próbálkozott a varjú egy nagyobb falattal.

Az állatok között halk sugdolózás és feszengő mocorgás vette kezdetét. A varjú még meg is ijedt, hogy talán nem hisznek neki, és már most elvesztette a választást. A holló csőrére sunyi vigyor ült ki, látva ellenfele ijedt tekintetét, bár nem volt hosszú életű a jókedv, mert a hallgatók között egyre többen kezdtek bólogatni, majd helyeselni. A varjú folytatta volna, ha a holló nem szól közbe:

-Én nem tudom megkétszerezni a nyarat, - vallotta be szomorúan -viszont nem fogtok fázni, mert eltörlöm a telet - ezt olyan komolyan mondta a holló, hogy még ő maga is elhitte.

Az állatoknak, pedig még jobban tetszett az utóbbi változat. Csak az éppen akkor odaérkező fülesbagoly csóválta komoran a fejét. Furcsálló tekintettel méregette az összesereglett állatokat, és csodálkozott azok hiszékenységén.

-Nem csak kétszer hosszabb nyarat adok nektek, de azt egy szép, új erdőben tölthetik el. Négyzet alakú erdőt alakítok ki, melyben senki nem fog eltévedni, mert minden irányba ugyanannyit lehet majd menni - szólalt meg a varjú hosszú hallgatás után.

-A négyzetnek sarka van, melybe bele lehet ütközni. Én kör alakú erdőt adok, így ugyancsak nem fog eltévedni senki és nem is lesz mibe beleütközni - licitálta túl ellenfelét a holló.

Bár az állatok nem tudták, hogy mi a négyzet és mi a kör, azért tetszett nekik az új erdő ötlete. A holló okfejtése pedig sokkal logikusabbnak tűnt. A bagoly nem bírta tovább a hallgatást, berepült a tömeg közepébe. Őt is nagyon jól ismerték az állatok. Tudták róla, hogy már akkor ott volt, mikor az erdejük helyén még csak egyetlen fa állt. Bölcsnek és szerénynek tartották, aki nem kérkedett a tudásával. Csak olyankor nyitotta ki a csőrét, amikor arra tényleg szükség volt, feleslegesen sosem beszélt. Többen meg is örültek, hogy talán a bagoly is jelölteti magát. Őt minden állat szívesen mondta volna vezetőjének.

-Állattársak, ne dőljetek be ilyen hányaveti hazugságoknak! Az erdőnk mostani alakjával nincs semmi probléma; most sem téved el benne senki olyan, akinek keresnivalója van benne - a bagoly szárnyait széttárva beszélt a tömeghez, ezzel is hangsúlyozva mondanivalója fontosságát.

Az állatok elgondolkodtak és rájöttek, hogy a bagolynak teljesen igaza van.

-Az évszakok hosszát pedig nem lehet megkétszerezni, pláne nem lehet eltörölni azokat - folytatta tovább a bagoly.

Ezen is mélyen elgondolkodott mindenki és ugyancsak igazat adtak a szónoknak. Egyre többen néztek ferde szemmel a holló-varjú párosra, akik idegesen pislogtak körbe. Mondani akartak valami frappánsat, saját védelmük érdekében, mikor a bagoly folytatta:

-Ne a reményeinknek higgyünk, kedves állattársak, hanem a józan észnek - mondta, majd elrepült.

A holló és a varjú követte a példáját, valami nagyon fontos elfoglaltságra hivatkozva ők is felszálltak.

 

Harmadnapra a holló és a varjú eltűnt az erdőből, feltehetőleg együtt szöktek meg. Attól kezdve az erdő lakói nem választanak vezetőt, és azóta tartják az állatok között a legbölcsebbnek a baglyot.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr291532059

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.