Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.11.17. 15:47 nemzeti állatkert

Bugi: A róka és a róka

Címkék: 2009 bugi

Ó világ!

Hátán cipel az idő, rohannak a századok

Mások mégse mások az emberek s az állatok.

Régi jó mesterek, ha velünk lennétek

Történetünk talán imigyen vinnétek

 

Gyűlésre gyűlt az erdő, ki ad magára

Eljött minden zugból, botránynak szagára

Lába kélt a tyúknak, bár figyeltek reája

Mi történhetett, kinek ez hibája?

A baromfit két róka felválta vigyázta

Egyszer egyik, aztán másik regulázta.

Szegény szárnyas eltűnt mégis

Hiába kereste a föld - meg még az ég is.

A két róka nem komája egymásnak

Mondják a másikat folyvást egynek meg másnak

Az egyik – olyan régi vágású –

Bundája erősen rőtes hatású.

Megismerni könnyen fejről, lábról, farról

Ilyennek született nem tehet ő arról

A másik fakóbb, sok a sárga rajta

Olyan kevély, ravasz vidéki fajta

Kackiás bajusza, peckes a járása

A színe nem változik, csak a szava járása

 

- Azért gyűltünk össze – szól előbb a fakó -

Mert csúfság történt, nem erdőnkbe való

Nyoma veszett a jámbor szárnyasnak

Őrzője tud-e felelni alapos vádaknak

Rád bízta az erdő egyetlen tojóját

Jövőnk arany tojásának alkotóját

Megbízott Benned erdőnk egész népe

Lesz kincsünk sokáig mindannyiunk éke

S te mit tettél? Rút rőt mancsodat reája raktad

Drága szemünk fényét idegenbe adtad

Külföldi tarajost szereztél melléje

Külhoni tápot diktáltál beléje

Másnak etetted, másnak hízik szárnya, tolla

Aranyló tojásit is másoknak tojja

 

-Nem úgy van az addig! - vág közbe a másik -

Rőtebben a rőtnél fülétől-farkáig

Én nem vigyáztam, én nem etettem?

Amikor megkaptam, meg se ösmertem!

Nem törődtél vele, egész le volt hízva

Csak magadat tömted, míg terád volt bízva!

 

Tudom én, fáj, hogy ezt mások is látták

S drága jó tyúkunkat újra reám bízták.

Segítség kellett, hogy talpára álljon

Nemzetközi tőke, hogy magára találjon.

S mikor borzasztó vész söpört a tájon

Nem csak itt, de egész világon

Magam itattam, magam etettem

Éjjel-nappal, télen-nyáron egyformán szerettem.

Le nem vettem róla soha szememet

Hogy eltűnt a fájdalom majd elvette eszemet

Kerestem-kutattam mindent tűvé tettem

S jaj, oly szörnyű mit észrevettem!

E kétszínű fakó csente el egy éjjel

Hogy utána veletek tépessen széjjel!

 

Zúg-morog az erdő, a rókák szavára

Ki ennek, ki annak áll pártjára

 

- Elcsentem? Elloptam? Nevetséges!

Hazugnak hazug vagy, de tehetséges!

Erdő szélén, árok partján aléltan találtam

Vittem, ahogy tudtam, hazáig meg se álltam

A sok külföldi táptól megromlott bendője

El se mondom mi minden jött ki belőle

Velem van, jobban van, nincs mit tagadni

Itt a levele, akar nálam maradni.

Baromfink strázsája te nem lehetsz tovább

Bölcsebb őr kell, igazi őr, nem adhatjuk alább!

Olyan, akinek mindene a hazai, aki

Rátermett, akinek igazak szavai

Aki tudja mit, mikor kell tenni,

Tud szelíd, de makacs is lenni.

Aki restségben utolsó

Munkában legelső

Hogy ki legyen

Döntsön a bölcs erdő.

 

És dönt az erdő, nagy a bölcsessége

Újra váltja egymást a cár és őfelsége.

Váltja egymást mindig, bármily selejt

Hisz az állat (s az ember) már csak ilyen:

Könnyen lelkesül és gyorsan felejt.

 

Itt a mese vége. S hogy mi a tanulsága?

Ez egy modern mese. A tanulság legyen

Mindenkinek saját kompetenciája.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr691532029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.