Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.11.19. 14:01 nemzeti állatkert

Dittrich Panka: Állatok Erdeje: Újévi köszöntő

Címkék: 2009 dittrich panka

Tisztelt erdőtársak! - Tudjátok van az úgy, hogy a farok csóválja a kutyát. De amelyik kutya ugat, az nem harap, ám ha mégis, akkor ebcsont beforr, és eben gubát cserél. Aztán lesz eb az ura fakó. Hát itt van a kutya elásva, bár ebből sem lesz szalonna, inkább nyeljük le a békát, vagy várjuk a sült galambot, de ne kössük az ebet a karóhoz! Nehogy a kutya megegye a telet! Igaz, akinek nincs kutyája, maga ugat este, még hogy a pénz beszél, és a kutya ugat? S ha szegények vagyunk, mint a templom egere, vigyázzunk, nehogy darázsfészekbe nyúljunk, mert akkor hallgatni kell, mint a süket disznó a búzák között. Tudni kell, nem erőszak a disznótor, nem mondhatjuk itt a kezem nem disznóláb.

Azt mondjuk a gyereknek, tanulj tinó, ökör lesz belőled, vén kecskeként nyalogatjuk a sót, és forgolódunk, mint a tojó galamb. Majd úgy élünk, mint hal a vízben. Igen, a nagy hal megeszi a kis halat, ettől bűzlik a hal feje, és lehet, hogy ezért sok az eszkimó és kevés a fóka. Míg más vergődik, mint a partra vetett hal, mi kóválygunk, mint gólyafos.. a levegőben, mert nem melengetünk kígyót a keblünkön, és mert ha ló nincs, jó a szamár is, mert, akit a kígyó megmart, az remeg a gyíktól is. Aztán mégis szemtelenek leszünk, mint a piaci légy, habár most sem ütünk két legyet egy csapásra, hiába akarnánk nem tudunk majd ágyúval verébre lőni, hiszem a hátunkon hordjuk a házunkat, mint a csiga. Hiába értjük az abc-t, mint a tyúk, mégis buta tyúkok vagyunk. Pedig tudjuk: a jóllakott macska nem fog egeret. Vagy mégis? De ettől nem fogunk kiabálni, mint a fába szorult féreg, mert nem vagyunk a báránybőrbe bújt farkasok. Télen is arra gondolunk, egy fecske nem csinál nyarat, mert a lónak is négy lába van, mégis megbotlik, és nagy a feje búsuljon a ló. No, de ne csapjunk a lovak közé, hisz úgyis azt a lovat ütik, amelyik húz, aztán átesünk a ló túloldalára. Betérünk a kocsmába, mert ökör, aki egymagában iszik, rákapunk, mint maci a lépes mézre, hazatalálunk, aztán bámulunk, mint borjú az újkapun. Asszonyka néha buta, mint a liba. Igaz, ha nincs otthon a macska, akkor cincognak az egerek, ha pedig az alamuszi macska nagyot ugrik, legtöbbször talpra esik, és kiugrasztja a nyulat a bokorból, sőt kígyót, békát kiált rá, de nehogy a nyúl vigye a vadászpuskát! De lehetne birkatürelme is, mert ugye, házi nyúlra nem lövünk… Mert a végén a verebek is azt csiripelik: bagoly mondja, verébnek, hogy nagy fejű, ugyanis utánozás majom szokás. Ezért örüljünk, mint a majom a farkának, és inkább hízelegjünk, mint a macska, hogy aztán madarat lehessen velünk fogatni. Fontos, hogy ne igyunk előre a medve bőrére, mert aztán menekülhetünk, mint patkány a süllyedő hajóról, mert minden bizonytalan, mint a kutya vacsorája, és késő bánat eb gondolat.

2010-ben is boldogok leszünk. (Mint a tejbe esett légy?) Talán akkor, ha nyelünk, mint kacsa a nokedlit… Egy biztos: ember embernek farkasa! B.U.É.K. 2010!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr791536764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.