Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.11.19. 13:54 nemzeti állatkert

Griffaton Adrienn: A pacsirta hangú varjú

Címkék: 2009 griffaton adrienn

Madár falva erdejében, élt sok állat békességben. Ezen a hatalmas vidéken lakott varjú koma, és madártársa a kis pacsirta. Varjú koma volt a polgármester, a kis pacsirta viszont csak egy egyszerű ácsmester. Mivel varjú volt a falva irányítója, egyetlen csettintésére ugrott mindenki akár csak vezényszóra. Nem azért, mert bárki is szerette volna, hanem mert ő és a családja volt a falva irányítója már évezredek óta. Pacsirtát viszont mindenki kedvelte, az ő társaságát mindenki szerette. Ha varjú koma dalra fakadt a sok kis állat mind elszaladt. De ha a pacsirta énekelgetett lágyan, mindenki csak gyönyörködött a hangjában. A varjú ezért nagyon irigyelte, meg is kérte egy hatalmas nagy szívességre. Ő is népszerű és híres akart lenni, aki a hangjával mindenkit el tud bűvölni. Koncertet akart rendezni, ahol tervei szerint mindenki csak őt fogja ünnepelni, hisz az ő feladata lesz a színpadi tátogás , a pacsirtáé viszont a függöny mögötti dalolás. Így aztán egy verőfényes reggelen elrepültek együtt sebesen, útjuk oly vidékre szállt ahol még soha madár nem járt. Mikor megérkeztek nagy meglepetésben volt részük, rengeteg kis állat gyűlt össze körülöttük. Varjú koma büszkén elől haladt, pacsirtára csak a sok csomag maradt. Eljött lassan az este, s kezdődhetett varjú koma nagy fellépése, kiállt a színpadra pompás ruhákban, a pacsirta viszont a függöny mögött ült egy dobozban. Nem láthatta így meg senki sem a kis aranytorkút, viszont mindenki éljenezte az aranytorkúnak hitt varjút. Ilyen csellel verte át a közönséget a polgármester, s egyre többen akarták hallani, hogy milyen szépen énekel. Egyre híresebb lett a varjú, a pacsirtáról viszont mindenki azt képzelte, hogy ő csak a poggyászhordozó. Rengeteg helyre mentek így együtt énekelni, s a varjút csodálatosnak hitt hangja miatt sokkal többen kezdték szeretni. Egyszer aztán december derekán, amikor az idő Karácsonyhoz közel jár, pacsirta épp a hóban lépkedett mikor hatalmas szél kerekedett, elfújta a sapkáját és sálját messze, a kis madárka pedig sokáig kergette. Egészen átfagyott a kis pára, érezte is, hogy ebből lesz egy hatalmas nátha. Egész éjjel nem jött álom a szemére, folyton csak a Karácsonyi fellépésük járt a fejében. Félt, hogy ha ilyen beteg és rekedt, nem fog tudni énekelni a varjú helyett. Másnap reggel lázzal ébredt, pacsirta mama hozta is a teát, mézet, meg akarta kis pacsirta köszönni, de pici torkán egy hang sem bírt kiszökni. Nagy volt ám a család ijedsége, el is küldte pacsirta a testvérkéjét, hogy az a polgármestert azon nyomban értesítse. Amikor varjú koma a borzasztó hírt meghallotta, akkorát károgott, hogy rettenetes hangjától még az oroszlán is elfutott. Félt a varjú, hogy ha madár társa az ünnepségig nem fog meg gyógyulni, bizony neki kell majd a saját hangján énekelni. Akkor viszont mindenki rájön majd a csalásra és az egész hazugságra. S biztos, hogy nem fogják tisztelni többé, mint polgármestert, s azt, aki aranyhangot oly szép dalokat énekelt. Ezért hát a pacsirtát egyre jobban nyaggatta, gyakoroljon, hogy minél hamarabb helyre jöjjön a hangja. A kis pacsirta így ahelyett, hogy az ágyban pihent volna betegen, énekelni próbált egyfolytában, hogy minden rendben legyen a Karácsonyi összejövetelen. A varjú nem törődött szegénnyel hogy milyen beteg, s figyelmen kívül hagyta, hogy talán a helyzet így még rosszabb lehet. Lassan el is jött a Karácsonyi ünnepség, s összegyűlt a hatalmas közönség. A kis pacsirta olyan beteg volt hogy már izgulni sem tudott, a varjú viszont helyette is izgulhatott. Egyszer csak kigyúltak a színpadon a fények, s a közönségből mindenki a polgármester felé nézett, ott állt ő a színpadon, ahogy mindig szokott, a pacsirta is a helyén, egy dobozban gubbasztott. Felcsendült a zene, ahogy szokott lenni, a pacsirta csőrén viszont ismét nem tudott egy hang sem kicsúszni. A tömeg bámult meglepetten a varjúra, aki még mindig a színpadon állt hamisan károgva. Alig tudta elhinni Madár falva hogy mi történhetett vele, s varjú teljesen belevörösödött ebbe a kínos helyzetbe. Egyszer csak nagy lárma támadt a színpad fölött, a ravasz róka rájött hogy mi áll a történtek mögött. A dobozban meg találták pacsirtát, kinek anyukája mindent elmesélt, s így tisztázhatta fiát. Mindenki fel volt háborodva, hogy a város irányítása egy ilyen csalóra volt bízva. A pacsirtát viszont ünnepelték, s mihelyst meggyógyult, polgármesterré nevezték. A varjú koma elrepült szégyenében messze, csupán károgását lehet még néha hallani az erdő mélyén este. Ha nem akart volna más tollával ékeskedni, s csalással hírnevet szerezni, talán még ő lenne a polgármester kire sok kis állat, tisztelettel néz fel. Pacsirta így viszont megérdemelten boldog lehet, aki még mai napig Madár falva erdejében csicsereg.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr391536740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.