Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.11.19. 13:28 nemzeti állatkert

Sütő Fanni: Képzelt kihallgatás egy kerekerdei őrszobáról

Címkék: 2009 sütő fanni

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kerekerdő, kerekerdő közepében állt egy nagy tölgy. Alkonyat tájt felpezsdült az élet, az erdő kisállatai elárasztották a tölgyet. Két kisállat mégsem bulizott ma, szegények a sötét őrszobában ültek.

- Név?- dörmögte Dörm Dömötör, erdei őrmester.

- Sün Simona – rebegte a kis tüskés.- Röviden Süni – Sini.
- Tipikus. – dörrentette Dörm Dömötör.
- Mi tipikus? – szipogta vissza Sini.
- Tipikus alvilágé név…Na és a tied?
- Hörcsög Aranka Teofília.
- Nincs valami rövidebb?!- morogta a medve.
- De. Höri Ari.
- Akkor most öri-hari? - értetlenkedett az őrmester.
- Nem, nem öri- hari, hanem Höri Ari. – javította ki kissé sértetten Ari.
- Nah ez is tipikus…Foglalkozás?
- Művész. – mondta félénkséggel vegyes öntudattal Ari.
- Bölcsészhallgató. – csipogta alig hallhatóan Sini.
- A tipikusnál is tipikusabb…- fújtatta Dörm. –Az elvadult értelmiség. Azokkal mindig csak a baj van.

A kis állatok nem szóltak semmit csak szégyenlősen vacogtak a kihallgató lámpa fényében.

 

- Remek. Szóval a dolgok állása az, hogy titeket a tett helyszínén elcsíptek, ahogy azon mesterkedtek, hogy felrobbantsátok a kerekerdei víztározót, és elárasszátok az Odú nevű szórakozóhelyet. Ellenvetés?

Sini és Ari szinkronban rázták a fejüket.

- Tipikus. Na most rekonstruáljuk az eseményeket. Indíték?
- Isteni sugallat. – mondta bátran és teljes hittel Ari.
- Ahha. - nyugtázta szkeptikusan Dörm. – Kifejtenéd?
- Nagyvonalakban vagy részletesen?- érdeklődött Ari.
- Mi kérem itt körülményeket és pszichológiai folyamatokat próbálunk rekonstruálni…- háborgott a kérdés egyértelműségén Dörm.
- Jó, akkor kezdem a kulmináció előtti pillanattal. Két hete történt, kedvenc értelmiségi együttesünk koncertjére mentünk az Odúba. Nagy lelkesedéssel indultunk útnak, hogy két legyet üssünk egy csapásra.
- Ahha! Már ekkor felütötte a fejét a gyilkos szándék!
- Uram! Ez egy szófordulat…szóval a mi hőn szeretett együttesünk, bálványunk egyszerre nyújt zenei élményt a fülnek és szellemi táplálékot az agynak…
- Tipikus. - vágott közbe Dörm.- A demagóg alternatív diszkó…… A fiatalok fertője…
- Ne tessék már szapulni!- méltatlankodott Ari.
- Mindegy. Folytassa!
- Lelkesedéstől fűtve érkeztünk meg. A lelkesedésünk azonban nem tartott sokáig. Először is egy kikent kifent cicamica kiégette a kis szőrkabáton a cigijével.
- Aztán- vette át a szót, az eddig csendben figyelő Sini – jött valami vaddisznó, bepofátlankodott elénk…
- Vigyázz a szádra!- csapott az asztalra Dörm.
- Bocsánat – csipogta Sini. – Szóval ez a nagytermetű vaddisznó úr, a lábacskámon áttaposva helyet szerzett magának az első sorban, holott mi már egy órával koncertkezdés előtt ott álltunk. Aztán megérkezett a barátja a Szarvas aztán az ő barátnője Farkas Katja, aki a lompos bundájával kitakarta a maradék kilátást, és még az orromat is csiklandozta a farkával. Szörnyű volt.

Dörm Dömötör most először megpróbált együttérzően nézni, és kicsit enyhébben kérdezte. –És aztán?
- Aztán úgy gondoltuk, hogy itt az idő most vagy soha elmondjuk Róka Jánosnak, az énekesnek, hogy mennyire szeretjük, tiszteljük és hogy mit jelent nekünk a munkássága…
- És mit szólt hozzá? – kérdezte egyre nagyobb érdeklődéssel és együttérzéssel Dörm.
- Nehezen hallotta meg, hogy beszélünk hozzá- vette át a szót Ari- tudja, mi kis állatok vagyunk a nagy állatok közt…de amikor észrevett úgy tűnt, hogy örül nekünk…de akkor megérkezett Csacska Vadmacska és Mókus Manci, ismeri őket ugye…
- Hogyne őket mindenki ismeri…jó bőrök…illetve szőrök…mindazonáltal nem túl jó hírűek….
- Pontosan. Szóval megérkezett ez a két nőstényállat és szó szerint félresöpörtek minket!
- Igen!- helyeselt Sini. –Próbáltunk segítségért folyamodni Róka Jánoshoz, de ő egy bocsánatkérő vállrándítással elintézte a dolgot, miközben Csacskáék csak nyávogtak, hogy „Ó Rókuci, így ó Rókuci úgy…”
- Erkölcsi fertő. - jegyezte meg Dörm. - Majd utánuk nézek… Szóval bosszút akartatok állni, igaz-e?
- Ez igazából megszokott. Mármint az, hogy letaposnak minket. Mert kicsik vagyunk és ártalmatlanok. - mondta mély sóhajjal Sini.
- Ó. Szegénykék. –mondta tényleg együttérzően Dörm. - De tudnotok kéne, hogy ez nem ok arra, hogy ártatlanoknak és jó embereknek izé állatoknak ártsatok.
- Ez igaz, de álmomban megszólított egy hang és azt mondta, hogyha nem találunk 3 rendes embert…izéé állatot árasszuk el a helyet.
- Na és találtatok? – kérdezte bután Dörm, pedig a válasz egyértelmű volt.
- Ugyan. Próbáltuk, de nem ment. Mikor feltettünk pár kérdést, mindenki kiröhögött vagy elküldött a francba…És mégse tudtuk megtenni, ott voltunk kezünkben a gyufával, és nem ment. Ilyenek vagyunk mi kisállatok, mindig reménykedünk, hogy jobb lesz.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr91536667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.