Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.10.22. 22:48 nemzeti állatkert

Ficsku Pál: A nyuszika, aki csirkepörkölt akart lenni

Ezen fabulont írtam saját kedvemből gyerekeim kérésére, üdvére és örömére. Az drága gyerekeim nevelődtek az gaz és hideglelkű kartonnetvörkön, tudatlan óvónőkön és az számunkra levő édesanyjuk lámpásnál felolvasott meséin. Nos ezen én változtattam. Este, amikor lefeküdtünk az biomatraczra, a gyerekek mondtak két mesehőst, akiről aznap apa mesélt. És akkor egyszer azt mondta a kislányom, hogy legyen nyuszika, a fiam meg hogy legyen csirkepörkölt. Apa mesélj, mondták, de legyen benne tanúság is. Meg legyen értelme. Feküdtem az nagy fekete éjben, és azt gondoltam, a Jóisten most nem volt kegyes hozzám, mit lehet mesélni egy nyuszikáról és egy csirkepörköltről. De az ember mindig küzd, úgyhogy belevájtam a mesébe.

A nyulak egybegyűlvén, nagy panaszkodást tőnek enköztek az ő nagy nyomorúságokról. Müvelhogy őket minden ember kergetné, megverné és megölné, holott ők senkit nem bántanának, senkinek kárt se tennének.

Apa! Ne beszélj régiesen, szólt közbe a kisfiam. Modernusul meséljél nekünk! Feketébb nem lehet az éj, mint ami újra rám omlott. Kislisszantam a konyhába, töltöttem egy kis gönci barackot, és elfeledtem Károli nyelvét.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyuszika, akit Nyuszikának hívtak. Nagy nyomorúságban teltek az óvodás évei, mert az apja író volt (kuncogás a biomatraczról), nem fizettek neki a kiadók, az édesanyja meg állandóan terhes volt, szülte az újabb nyuszikákat, de az gaz kormány megszüntette a gyest és a gyedet, úgyhogy még azt se mondhatjuk hogy a mama megélhetési szülő lett volna. Szóval így teltek Nyuszika óvodásévei. Amikor befejezte az óvodát, szakmát kellett választania. Kisfiam, nehogy író légy, szerencsére anya nem lehetsz, de felejtsd el a csippendéltáncos szakmát is, nem sokáig tudnád űzni, nézd meg, apád is reumás, te is az leszel, bocsájtotta útjára az apja. Ment Nyuszika a felvételi bizottság elé. Ott ültek sorban, nagy szemüveges, répaorrú komoly emberek. Hát Nyuszika, te mi akarsz lenni?-kérdezték.

Nyúlketreckészítő? Répareszelő? Biokáposztakapáló? Vagy csak egyszerű közhasznú nyúlbogyószedő? Nyuszika gondolkodott, és egyszer csak azt mondta: én csirkepörkölt akarok lenni. Sok mindent megélt már ez a bizottság, túl voltak néhány korrupciós ügyön meg a globális válságon, megtanítottak beszélni néhány nagyothalló celebet is, de ilyen esettel még nem találkoztak, hogy egy magukfajta nyuszika csirkepörkölt akart volna lenni. És miért akarsz csirkepörkölt lenni? –kérdezte a bizottság elnöke. Mert nyúlketrecet tudok készíteni, répát is hámozni, káposztát is reszelni, a nyúlszartól meg különösen irtózok, szedje fel azt más, én csirkepörkölt akarok lenni. Kész! Punktum! (Kölykeim nevettek, és tudtam, ha nem fejezem be ezt a mesét gyorsan, soha nem fognak elaludni…) Na, kisfiam, milyen szakmát választottál? –kérdezte az apja. Csirkepörkölt, felelte Nyuszika. Az anyja úgy meglepődött, hogy kiejtette a kezéből a legkissebb négy nyuszikát. De fiam, az nem szakma, mondta az apja, az egy étel, ilyen a világon sincs. Miért, te is állandóan valótlant írsz, azért nem telik nekünk egy jó csirkepölkörtre, mert nem fizetnek a kiadók. Anya meg állandóan csak szüli a testvéreimet, azt hiszed nem hallom éjszaka az állandó lihegést? Most már elég, üvöltötte az anyja, és leejtette a négy idősebb nyuszikát is, akik éppen a hátán pihentek. Azonnal mész világgá. Nyuszika elindult a világ végére. Igenám, de amikor kilépett a kicsit rozsdás nyúlketrecükből, nem tudta, hogy balra menjen-e vagy jobbra. Merre lehet a világvége? Éhes is volt, nézte azt a rozsdás szülőketrecet, és visszafordult. Apa, mondta, inkább nyúlketereckészítő leszek, csak ne mondj nekem több mesét. És akkor mindenki boldog lett, és Nyuszika hallotta éjszaka a lihegést, és tudta, hogy újabb testvére lesz, és ennek a világnak soha nem lesz vége. (De a gyerekeim mosolyogva elaludtak…)

ÉRTELME

E fabula erre int minket, hogy ki-ki mind az ő nyavalyát és állapatjának nehézségét békösséggel elszenvedje, és az időtől várjon. Nehéz ugyan a békességgel való tűrés. De ezt gondoljuk, hogy nem egyedül vagyunk, hanem egyéb emberek is ugyanazon föredében ferednek mivelünk. Reménségben foglaljuk szüvünket, várván az Istennek gondjaviselésének a végét. Mi nem leszen valami rajtunk az Istennek híre nélkül. Vajki jó és kegyelmes: Nem enged semmit reánk hasznunk nélkül.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr361468762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása