Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.12.28. 12:41 nemzeti állatkert

Márton László: A vonat egere

Címkék: 2009 lászló márton

A vonat egere azt hitte, hogy ő igazából a templom egere, és azt hitte, hogy a vonat, ahol született és nevelkedett, valójában templom. Tudta ő, vagyis tapasztalta, hogy a vonat időnként mozog, de azt hitte, hogy a templomok időnként mozognak, máskor pedig egy helyben állnak, és ha mozognak, akkor úticéljuk, melyet az ember (vagyis az egér) életében persze sohasem érnek el, csakis a mennyország lehet.

Mondogatták is neki a szülei abban a kevesek által használt elsőosztályú fülkében, melynek egyik ülése alatt meglátta volt a napvilágot: „Édes fiam, az ember (vagyis az egér) élete egyetlen hosszú vonatozás. Állomásokra futunk be, és állomásokat hagyunk magunk mögött. Újabb utasok szállnak fel, a régi utasok közül pedig sokan leszállnak. Végül magunk is kénytelenek vagyunk leszállni, és akkor azt hisszük, hogy megérkeztünk. Ez persze tévedés, de hát az ember (vagyis az egér) akkor is el van tévedve, amikor azt hiszi, hogy elérte úticélját.”

A vonat egere időközben elveszítette szüleit, akik egyszer Mezőtúron - maguk sem tudták, miért - leszálltak, és többé nem tudtak visszakapaszkodni a szerelvényre. Elveszítette a testvéreit is. Az egyik testvér, merő kíváncsiságból, felkapaszkodott a klozet csészéjének peremére, és az alatta tátongó pokolbeli kráter kigőzölgéseitől megszédülve, a mélységbe vetette magát; soha többé nem látta senki. A másik testvér, merő falánkságból, nekiesett egy eldobott kiflivégnek; őt a kalauz taposta el. A harmadik testvér, merő bujaságból, megerőszakolt egy Barbie-babát, aki szétterpesztett lábbal hevert az egyik ülésen; őt élve fogták el, további sorsa ismeretlen. A negyedik testvér, merő gőgből, felkúszott a magasba egy kábelen; vele áramütés végzett. Az ötödik testvért a takarítószemélyzet vetette alá rovar- és rágcsálóirtó vegyi mentesítésnek, minden különösebb ok nélkül, csak mert rovarnak és/vagy rágcsálónak született. Hogy a hatodik testvérrel mi történt, annak nem vagyok megmondhatója, de már ő sem volt sehol.

A vonat egere egyedül maradt a vonaton. Tisztes szegénységben éldegélt. Padlóra hullt kenyérmorzsát eszegetett, padlóra ömlött ásványvizet iszogatott. Ha utasok szálltak fel a vonatra, elrejtőzött; ha minden utas leszállt, előjött. Amíg fiatal volt, azt hitte, hogy az utasok szentek, akiknek úticélja a mennyország, és azt hitte, hogy a szentektől félni kell. Amikor idősebb lett, az hitte, hogy az utasok elkárhozott lelkek, akiknek úticélja a pokol, és azt hitte, hogy az elkárhozott lelkektől félni kell. A kalauzokról azt hitte, hogy ördögök. Azt hitte, hogy valahol van egy mozdonyvezető - kell neki lennie! -, aki mozgatja az egész vonatot, ami valójában templom. Azt is hitte, hogy valahol vannak angyalok, és hogy szárnyuk van, pedig még sohasem látott sem angyalt, sem pedig mozdonyvezetőt.

Egyszer aztán ő is megérkezett. Ismeretlen világban találta magát, mely csakis a másvilág lehetett. A másvilág egy óriási gótikus katedrális volt, melynek égboltszerű, átlátszó tetejét légiesen könnyű, csipkés vasbordák tartották. A másvilágon hemzsegtek a szentek és az elkárhozott lelkek; idegesen rohangásztak, bőrönddel és utazótáskával a kezükben. A másvilágon angyalok is röpködtek: csattogtatták a szárnyaikat, és gyönyörű, hófehér kupacokat kakáltak. A másvilágon igazi pattogatott kukorica volt eldobálva. A másvilág tele volt olyan vonatokkal, mint amilyenben ő utazgatott egy életen át: no lám csak, a sok-sok kis mozgó templom végül mind belefut az egyetlen hatalmas mozdulatlanba! A másvilágon egy csodálatos földöntúli hang azt a csodálatos földöntúli hírt közölte a jelenlevőkkel, hogy: a Füzesabonyról menetrendszerűen közlekedő személyvonat műszaki okok miatt huszonöt percet késik!

A vonat egere végre megértette, hogy ez itt a mennyország, és hogy némelykor az is a mennyországba jut, aki elkárhozott.

Tanulság: az ember (vagyis az egér) akkor is el van tévedve, amikor azt hiszi, hogy elérte úticélját. De ezt mintha már hallottuk volna.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr71628046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása