A plázacica az ágy szélén ült, és reszelgette a körmeit. Azon morfondírozott, hogy mit vesz fel, ha shoppingolni indul. Az ölebe a pizsamás lábán szuszogott, lehunyta a szemét, alvást mímelt, de közben izgett-mozgott, mert már esedékes lett volna a reggelije.

- Neked bezzeg tökjó, Arnoldkám - nyávogta a plázacica -, nem kell felöltöznöd minden reggel. Most mondd meg, mit vegyek fel? Nincs egy jó cuccom. Az öleb résnyire nyitotta a szemét, unottan nyújtózkodott egyet, aztán, bár kutya volt, puhán, macskásan ugrott le az ágyról, és odatipegett a tányérjához, amiben nem volt semmi. A plázacica révetegen követte a szemével, aztán lerakta a körömreszelőt, felállt, betömött a szájába egy diétás túrórudit, ivott rá kóla lájtot, az ölebnek meg odavetett egy marék vitakraftot. Aztán kinyalta magát: fekete csipőnacit húzott, amiből kilátszott a köldöke, abban meg a karika, topot, körömcipőt, majd rászólt az ölebre:

- Na, gyere Arnoldkám, megyünk.

- Hova? - vakkantott az öleb.

- Hát a Pólusba. Vagy a Westendbe menjünk? Jó, legyen a Westend, ott olyan tuti butikok vannak!, nyávogott átszellemülten a plázacica.

Az öleb erre sebesen belecsusszant a plázacica retiküljébe, amit az általában a vállán hordott, bár a füle hosszáról ítélve inkább kézitáska volt. A nyíláson kidugta a fejét, úgy nézelődött kíváncsian a villamoson, a plázacica hóna alatt. Ez utóbbi gondterhelten és közönyösen bámult maga elé. Csak a táskájába nézett bele néhányszor, mintha keresne valamit. Ott csak Arnoldka ült, szemébe lógó sörénnyel.

- Arnoldkám, menj már odébb, hol a púderem?, nyaffantotta. Majd a rúzsát kereste, és kihúzta a száját háromszor is, amíg a Nyugatihoz értek.

Kigyúrt mackó a Westend előtt várta plázacicát. Széles vállú, barna, kicsit pocakos mackó volt, a mellső lábán valami tetkó, a nyakában vastag aranylánc. A fején alig volt bunda.

- Hol voltál idáig, bazdmeg?, kérdezte szelíden.

- Cső, Maci, mizújs, van egy cigid?, mondta erre a cica, mintha nem is hallotta volna a kérdést.

A mackó lazán a cica vállára dobta a mancsát, az meg belekarolt, úgy büllögtek butikról butikra, amíg elég sok cucc össze nem gyűlt. Akkor aztán beültek egy bárba. A szatyrokkal telepakolták az asztalt, meg a székeket, aztán a cica elővett egy cigit, a maci meg snapszot rendelt. Ültek és bámulták a bejárat fölé függesztett plazmatévét.

A pláza tele volt csinos pofikájú cicákkal. Csokibarnák voltak, de a fejükön feltűnően világosszőke volt a sörény. Körömcipőkben botladoztak a pláza csúszós gránitpadlóján, és ölebeket meg hatalmas reklámszatyrokat vonszoltak maguk után. Mackót is sokat lehetett látni. Volt bicepszük, tetkójuk, aranyláncuk, meg szűk izomingjük. Cammogtak fel-alá, néha megálltak egy-egy kirakat előtt nézelődni, aztán felmordultak, ha ezt is megunták. Ilyenkor kizárólag csak nyomdafestéket nem tűrő szavakat mondtak a cicáknak, de azok rájuk sem hederítettek, nem ijedtek meg, sőt visszafeleseltek, ha volt egy kis idejük két butik között.

Egyik botladozó plázacica meglátta a bárban kuksolót, és szélesre húzta a száját:

- Heló-beló, Niki, mizújs? -, nyávogta negédesen.

- Heló, Adrienn, mizújs? Nálunk semmi. - hangzott a mézes-mázas válasz a bár mélyéről. Adrienn cica óvatosan közelített, mögötte a mackója cammogott, és ő is mondta, hogy "heló".

- Nálunk sincs semmi -, mondta közönyös hangon az újonnan jött cica, aztán buzgón nekiestek a szatyroknak, és kezdték kipakolni a cuccokat. Mindegyikre mondták, hogy állati jó. Mikor elfogytak a szatyrok, Adrienn felnézett, és megpillantotta Arnoldkát.

- Jaj, de cuki vagy, kutyus! Heló! - visította. Arnoldka fújtatni és morogni kezdett, majd behátrált a táskába.

- Nagyon tuti a frizurád! -, lelkendezett Niki cica.

- Most csináltattam -, lapogatta meg Adrienn a mancsával a fejét. - Meg a mellemet is -, tette hozzá hirtelen. - Látszik?

Aggódva kérdezte, és közben kicsit megemelte a vállát.

- Látszik, hogyne. Drága volt? -, kapta fel a fejét Niki, és kicsit elpirult az irigységtől. Majd óvatosan a mackójára szögezte felhős tekintetét, hogy lássa, az is azt bámulja-e, de nem, az egykedvűen bámulta a televíziót. Ekkor bosszúsan nekiugrott:

- Látod, az Adrienn is megcsináltatta, és milyen jó lett!

A mackó erre feléje fordult, kicsit megcsóválta a kobakját, és a másik mackóra pillantott, együttérzést remélve, mielőtt üvölteni kezdett:

- Hagyod abba, bazd meg?

A cica felgörbítette a hátát, kivillantotta a fogait, meg a körmeit is, de ahogy felemelte a mancsát, pillantása a kimeresztett körmökre esett, és mindjárt meglátott egy lógó bőrdarabkát, úgyhogy elmélyülten kezdte kapargatni a körme körül a bőrt.

Tanulság:

Nincs.

Vagy:

Minden hiábavalósághoz van partner.

Vagy:

Az időt el kell tölteni valahogy. Tudjuk hová megyünk, de vajon mi végre?