Az állatok királya a bősz oroszlán
Hatalmát állandóan többre gyarapítván
Lassanként kifosztotta népét mindenéből
Akik tehették, megszöktek éh-börtönéből
Mert már bizony betevőre is alig tellett
Bezzeg az uraknak cicoma, s luxus kellett!
Reggelekig tartó lakoma, dinom-dánom
Feledhetetlen nyaralás a Bermudákon…
Történt egyszer, hogy elé állt a sovány róka
- Királyom! Alattam mért nem nő a létrafoka?-
Nézett a libamájat majszoló urára
Gyöngyként gördült arcán szemének sós futára
- Miután kikötötték házunkból az áramot
Több kölyök kopasztana szép kövér tyúkanyót,
De reumás gilisztára is alig futja…-
Zsíros étken jól csúszik a ritka bor útja
A róka válaszra várt, mint egy megkövült szobor
Pillantás nélkül dörgött hangja: - Te lator!
Megzavarod királyod szerény reggelijét,
Éhesen vonyító rühes kölykök kedvéért?
Lázadást szítasz az elégedett nép között?
Örülj, hogy nem adatok korbácsot, s tömlöcöt,
Pusztulj a szemem elől jóságom hírével!
Holnaptól menj legelni a koszos csürhéddel!
Szomorúan kullogott haza az útszélen
Szomora húzta, hogy a kocsmába betérjen
Néhány pohárka után felpörgött a nyelve
Felindult öklével a vétlen asztalt verte
Keserű lelke barátokra tett szert nyomban
Bánatukat fojtották néhány pohár borban
Feje sajgott, lába tántorodva megrogyott
Az asszony érte kölcsönkért taligát hozott…
Tiszta elméjébe kukucskált a harmadnap
Felvilágosította, hogy vegyen, ha nem kap
Minden hájjal jól megkent cimboráktól tanult
Előtte derengett a bagóért herdált múlt
Felbátorodott a megalázkodó róka
Királyi baromfiudvarra fájt a foga
Vásott is belé néki és a családjának!
De nem tetszett ez a meglopott királyának!
Már azt is megbánta, hogy hidegen elküldte!
Néha egy-egy kövér tyúkkal az őr elcsípte,
De állította, hogy a réten füvet legelt,
S most adta el, amit a család attól tejelt…
- Ha nem hiszik, kérdezzék csak meg a tehenet!
Találkoztunk vele a kisréten eleget!
Tanúk rá a jó szomszédság, róka-komaság
Hisz mindenkibe szorult egy kis ravaszság
Főleg, ha néha királyi ebédre hívják,
S omlós húsokkal gazdagon kínálgatják
Az oroszlánkirály majd szétrepedt dühében
Tanácskozást szervezett a tolvaj ügyében
Senki se látta, mégis mindenki suttogta,
Fatetején a galamb is azt turbékolta:
- Igazát keresi a róka a tyúkólban!
Hősként emlegették a betyárt az udvarban
Vérdíjat ajánlott fejéért a kopóknak,
S szolgaságot szánt az elkapott tyúkrablónak
Az éktelen haragra gerjedt uralkodó,
Kis országában a legnagyobb fosztogató
Mivel a kölykök nem bújhatták az iskolát,
Bőrükön érezhették az élet ostorát
Kitanulták mind az apai mesterséget
Vérükbe szívták jól az életművészséget
Hisz, tanult szolgaságért kevés a köszönet
Ám egy-egy jó falatért kijár a tisztelet…
Jócskán apadtak ugyan a kincstár javai,
Az adószedők igyekeztek másokon behajtani
Megdézsmálták a becsületes munka árát
Eltartották a furfangos róka családját
Ügyes fortéllyal híres ügyvéd lett belőle
Kizsákmányolt földönfutók védelmezője…
Aki nem hiszi, járjon csak bátran utána,
Keresse őket, most is van meseországba!
