Hol vannak azok a régi szép idők? Amikor az oroszlánrész tényleg azt jelentette, amit, és amikor az ostoba dögevők örültek, ha jut nekik valami? Lehet, hogy csak egy vén teknős vagyok, de koránt sem ostoba…

Régebben a ragadozó felfalta az áldozatát, és amit otthagyott, az jutott a hiénáknak és keselyűknek. Modern helyeken ezt nevezik kapitalizmusnak. A kishalat megeszi a nagy, míg végül csak pár nagyhal marad, ami – táplálék hiányában – elpusztul. Ez az élet körforgása. És a diktatúráké is.

Ma, a modern demokráciában semmi sem a tiéd. Minden az államé. A tigris elejti a zebrát, de nem eheti meg, mert az oroszlánok diktálnak. Azt mondják, az állatok királya, pedig csak egy lusta macskaféle, mely kihagyja a zsákmányszerzést, de az „oroszlánrészre” igényt tart. Mivel a hiéna meghunyászkodok előtte, megadja neki, amit gondol: a maradékot, mármint annak a maradékát, ami neki nem kell.

Viszont azt nem veszi számításba, hogy az úgynevezett „oroszlánrész” valójában a tigrisek és más ragadozók áldozata, amiből az oroszlán egy bizonyos mennyiséget elkér. Ez a mennyiség egyre több és több lesz, mivel az oroszlánok korábban alkut kötöttek a busmanokkal: amíg ők éheztek, a busmanok etették őket, és most, cserébe az élelemért, juttatnak nekik a húsból. Nem puszta jó szándékból: a busmanok ezt megkövetelik, és további támogatások megvonásával fenyegetik az oroszlánokat. És mivel a tigrisek félnek a busmanoktól, meghunyászkodnak az oroszlánok előtt, nehogy rájuk szabadítsa őket.

Ezért az oroszlánok többet kérnek a tigrisektől. A hiénák pedig ott sündörögnek az oroszlánok körül, akik megsajnálják őket, és hogy több jusson nekik, még többet akarnak, de így már a tigriseknek nem jut elég élelem. Így jutottak el az állatok a válságig, odáig, amikor alig van mit, de a hiénáknak és dögevőknek ugyan úgy juttatnak, mintha ők is vadásznának. Pedig képesek lennének rá, erős az állkapcsuk, eltanulhatnák a fogásokat is, de nekik kényelmesebb az oroszlánok védelmében az árnyékban bevárni, mi jut a vadászatból, amiben részt sem vesznek.

A tigrisek ezt megelégelték, hisz ők izzadtak a vadászaton, de az oroszlánok és a dögevő hiénák kapták a húst, ezért megalapították a Tigrisek Szövetségét. Mivel ez nem tetszett az oroszlánoknak, betiltották őket azzal az indokkal, hogy a békés hiénák ellen uszítják a többi állatot. Erre a tigrisek megalapították a Tigrishazát, mely ugyan erre a sorsra jutott. De ennek nincs vége, biztos vagyok benne, hogy a tigrisek mindig újra és újra megalapítják majd ugyan azt a szervezetet, csak más néven, hogy elérjék céljukat: azt, amit ők fogtak meg, ők ehessék meg.

A tigriseknek igazuk van. De most válság van… és az oroszlánok éhesek… a hiénák meg egyre csak szaporodnak, mert rájöttek arra, hogy az oroszlánok mindig juttatnak nekik valamit. Pedig ha ez megszűnne, lenne mindenkinek elegendő tápláléka. Csak meg kéne tanítani a hiénákat vadászni… de hiába. Az oroszlánoknak egyszerűbb a maradékot odasöpörni nekik, mert így legalább csendben vannak. Ha hangoskodnának, az oroszlánok meg tudnák fékezni őket, de zavarja őket a hangoskodás, és túl kényelmesek ahhoz, hogy tegyenek ellene bármit is. Persze, azt mondják, ilyen meg olyan okai vannak ennek, hogy a tápláléklánc meg a körforgás, de ebbe a hiéna nem illik bele, és bár megteremtetett, igazán megtanulhatna ellátni önmagát, vadászni, mint minden húsevő, nem csak a koncot lesni, és hangoskodni, ha nem jut elég…

De minek is beszélek? Csak egy öreg teknős vagyok, aki túl sokat látott és túl sokat tud… ezért leszek én az oroszlánok következő célpontja, akire ráuszítják a meghunyászkodó ragadozókat. Azokat, akik ha nincsenek is megelégedve, nem mernek szólni, mert féltik a bőrüket az oroszlán fogaitól, és nem látják be, hogy ha összefognak, az oroszlánokat elsöpörhetnék az állatok királyának címéről…