Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.11.17. 15:13 nemzeti állatkert

M. Jósvai Éva: A Nyúlról és a közlekedésről…

Címkék: 2009 m jósvai éva

Kerekerdőben lakó állatok megelégelték, hogy a Nagytanács irányítsa őket: a szomszédos Szegleteserdőben Király uralkodik, ott mindenki gazdag és kényelmesen élnek. Megválasztották tehát királynak Medvét. Ezután következett az erdő területi felosztása, ahogyan a Szegleteserdőben járt küldöttségük tagja hallotta, a „privatizálás”. A föld felszíne alatt lakó és a vízi állatok hamar megegyeztek, mindenki megtartotta az addigi vadászterületeit, hasonlóan gyorsan ment ez a madaraknál is, de a talajon élők nem tudtak dűlőre jutni. Hosszas veszekedésüket végül Marabu, mint Királyi Tanácsadó ötlete állította meg:

- A Királyi Tisztásról minden családból egy rajthoz áll futni, Héja rikoltására indulnak, befelé az erdőbe, a következő rikoltásig megtett út arányában osztjuk fel közöttük a területet.

Így is történt, minden családból egy-egy erős ifjú indult. Mondanom sem kell, hogy Nyúl legnagyobb fia nyerte a versenyt, míg Szarvast az agancsa, Rókát hosszú farka, Farkast sűrű bundája, Vaddisznót agyara akadályozta, addig a Nyúlfi, mint a rakéta haladt előre a bokrok alatt.

Így néhány napon belül Nyúl lett Kerekerdő leggazdagabb állata, hatalmas terület lakói adóztak neki, fenn is hordta ezután az orrát nagyon!

A változás meghozta – legalábbis kevesek számára – az áhított eredményt, jónéhány család tagjainak nem volt már szüksége arra, hogy vadásszon, élelmet kutasson fel magának, mert a területén lakók megtették ezt helyettük. Így ezek az állatok unalmukban kirándulni kezdtek a szomszédos erdőkbe és rengeteg tapasztalással tértek vissza, egyebek mellett azzal, hogy ott nemcsak gyalog, hanem autóval is járnak. Így lassacskán kezdett elterjedni a géperejű közlekedés Kerekerdőben, persze sok jármű a szomszéd erdők gazdagjai által „levetett”, verda volt.

Természetesen Nyúl családjának volt először új autója, nem egy, hanem minden családtagnak külön-külön. A családfő hatalmas, fekete, lesötétített ablakú autót vett magának, felesége tágas bevásárlóautót kapott, a gyerekek terepjárót, sportkocsit, kabriót – ki mit kívánt -, a nagymama egy pöfögő veteránautóhoz ragaszkodott.

A motorizáció ilyen foka megkövetelte, hogy bevezessék a KRESZ-t, de ilyen új dolog természetesen csak fokozatosan indulhat be. Felmérték tehát, hogy mely ösvények alkalmasak az autózásra – majdnem mind az lett! -, de sok közülük annyira keskeny volt, hogy a törvénybe tették az „Egyirányú utca” fogalmát, ezt ki is táblázták rendesen és erdőszerte ki is hirdették. Kerekerdő lakói nagyobbrészt törvénytisztelő állatok voltak, figyelembe vették a táblákat és szorgalmasan kerültek. A Királyi Tisztás közelében is volt két, egymástól mindössze néhány őzugrásnyira fekvő, igazából nem nagy forgalmú utacska, őket is megtáblázták. Nem is ezzel volt a gond, hanem azzal, hogy mindkettőt keresztezte a legnagyobb forgalmú gyalogosösvény. A „zebrát” még nem találták fel, de a gyalogos állatok hamar megtanulták, hogy melyik irányból jöhet csak autó, baleset nem történt…

A Nyúl gazdagsága egyre növekedett, ezzel arányban hatalmasodott a gőgje, a feleségének hermelinbundát vett, az ebédjükhöz a tengerentúlról hozatott biorépát…

Egy alkalommal a fent említett kis utacskák egyikét kellett igénybe vennie, nagy lendülettel bevágott tehát közelebbire, a „Behajtani tilos!” tábla mellett, így kishíján elütötte Sünt, aki természetesen csak a másik irányba figyelt:

- Hallod, Nyúl! – kiáltott utána – Ez egyirányú utca, ebben az irányban nem lehet közlekedni!

Nyúl lehúzta az ablakot és „kiintett”:

- Nekem lehet!

Egyre többet látogattak Kerekerdőbe a szomszédos erdők állatai, az autóval érkezők nagyon élvezték, hogy itt – még!- nincs sebességkorlátozás!

A Szegleteserdőből érkezett Róka pótkocsis kamionjából már kipakolta az árut, úgy gondolta száguld még egyet, mielőtt hazaindulna, szabályos irányból, de túl nagy sebességgel ráhajtott a párhuzamos utacskák egyikére…

Nyúl – természetesen! – most sem került, hanem szokásához híven nagy lendülettel bevágott ugyanabba az utcácskába, a forgalommal szemben. Levelibéka népes családjával haladt éppen a gyalogösvényen, még éppen elugrottak a száguldó, fekete autó elől…

… Pár másodperc múlva hatalmas robajt, durranást, csörömpölést hallottak! Odafutottak, de Nyúl felrobbanó autójának szerterepülő darabjai visszalökték őket az erdő fáinak védelmébe…


 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr741531934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása