Akkoriban már rég nem hitte senki sem, hogy az autópálya el fogja kerülni a Kerekerdőt. A Kerekerdő legfélreesőbb zugaiban is hallhatóvá váltak a Vállalat munkagépeinek zajai. Reggeltől-estig, lehetőleg hétvégén is. Az erdő lakói tehetetlenül álltak a Vállalat munkavégzési gyakorlata előtt. Nem minden lakó bírta cérnával körülményei hirtelen megromlását. A vadlibák, megelégelvén a mindennapos hangzavart, egy megyével odébb röpültek és légi útjuk során mindvégig V-alakban röpülve demonstráltak a Vállalat ellen. A helyi Hangya Szövetkezet dolgozói félpályás útlezárást tartottak a kék túra útvonalán, igaz akkoriban már senki sem járt kirándulni.

Sokan elköltöztek, mint például a Vakond, aki megnyert egy metróépítési tendert a szomszédos dombságban. Vagy a Nyúl és családja, de ők mindig is gyávák voltak. Ráadásul a szürkebegyfélék is elhúztak, mint a vadlibák. És aki maradt? Az őzek tovább legelésztek megszokott területükön, csak néha zavarták meg őket a bokrok között „dolgukat végző” segédmunkások. A Vadkan meg csak dühöngve rohangált fel s alá.

Ám amikor a Fácán egy ködös őszi reggelen rátévedt a félkész bekötőút épülő szakaszára és messze földön híres kormánytolla menthetetlenül beleragadt a friss aszfaltba, a Vadkan úgy érezte, hogy végre a tenni kell valamit és felkereste a sokak által tisztelt Uhut. Az Uhu már régóta egy ötvenéves tölgy rosszul szigetelt odújában lakott, ahol az állatok lélektanáról szóló értekezéseit irogatta. Nem szívesen fogadott látogatókat.

- Kedves Uhu, mit csináljunk, a Vállalat fenyegeti a Kerekerdőt, az állatok egyre csak költöznek el, olyan fontos és hasznos tagjai is a közösségnek, mint a hangyák és a Vakond.

- A munkaerő szabad áramlása európai alapelv. Az agyelszívás pedig ugyancsak európai jelenség. – mondta Uhu a vállát vonogatva.

- Uhu, a te fádat is el fogják dózerolni, ha ideérnek az útépítők! - próbálta meggyőzni a Vadkan az Uhut.

- Nem értek én az ilyen dolgokhoz, van még elég állat az erdőben, keresd meg őket. Izé…kezdj el aláírást gyűjteni és akkor majd kiírunk valami népszavazást.– javasolta az Uhu és a korai órára való tekintettel kitessékelte odújából a Vadkant.

Még aznap aláírásgyűjtésbe kezdett a Vadkan a Kuvik és a Szajkó segítségével, akik igen ügyesen tudták a kezdeményezés alapvető céljait pár szóban is megfogalmazni. Az aláírásgyűjtő standnál álldogálva hallották a történetet a Varangytól, hogy a Róka sunnyogva átfutott egy billencs előtt (állítólag egyszer egy geodéta is megkergette), aztán úgy adta elő szerény számú barátjának a történetet (főleg a Ganajtúrónak és a Temetőbogárnak), mintha hősiesen szembeszállt volna a hatalmas Vállalattal.

- A Róka vörös. – mondta a Vadkan, amikor meghallotta a történetet és köpött egyet.

Ahogy teltek-múltak a napok, egyszer csak feltűnt a stand előtt a Róka.

- Hé, Róka, gyere csak ide és írj alá az autópálya ellen! – röfögött a Vadkan a Róka felé.

- Én nem politizálok már régóta. – hárította el az aláírást.

- Róka, ha nem írod alá, akkor vörös vagy! – mondta a Vadkan.

- Akkor vörös vagy! – ismételte a Szajkó.

- Így is, úgy is vörös vagyok. – mondta a Róka és eloldalgott.

Egy hét múlva újra felkereste a Vadkan az Uhut és kiterítette az odú előtt az aláírásgyűjtő ívet, amelyen összesen 321 aláírás szerepelt.

- Ez nem elég. Vadkan, csak rabolod az én drága időmet. Nincs bennetek civil kurázsi. – mondta az Uhu, aki éppen hányingerével küszködött és elrepült vacsoráért.

A Vadkan elkeseredett és bosszúból még azon a hajnalon megkergette a Zrínyi Vadásztársaság egyik tagját. A munkagépek lassacskán csakugyan megjelentek a Kerekerdő szélén és bontani kezdték az őstölgyeseket. Megjelent néhány ingatlanspekuláns kakukk. A már régen elűzött farkasok is visszatértek, ráadásul magukkal hozták a Hiénát is, akit csődbűntett miatt több afrikai országban köröztek már. A sünök csak falanxba tömörülve mertek közlekedni a Kerekerdő alsóbbrendű ösvényein. Egyszóval minden elromlott.

- Mert a Róka vörös. – mondta a Vadkan és prüszkölt egyet.