A strucc önmagában egy végtelenül izgalmas állat, mégsem érdekel senkit. Kevés olyan emberrel találkozni manapság, akinek a szívéhez nőtt volna. Na, nem csoda, hiszen hogy is lehetne kedvelni két ilyen otrombán nagy és ronda lábbal rendelkező lényt? Nehezen. Termetét tekintve elég méretes, a madarak között úgyszólván a legnagyobb. Az elefántok népes táborát viszont meglehet, hogy épp kicsinysége okán nem gyarapíthatja. Feltehetőleg így lett jóval inkább strucc, mint elefánt. Tojással szaporodik, mely ránézésre a megtévesztésig hasonlít egy elnyűtt, leeresztett futball labdához, tartalmilag azonban az esetek túlnyomó többségében egészen más. A már említett tojása és húsa miatt előszeretettel tenyésztik. Háziállathoz méltatlanul farkát ritkán csóválja, öblös ugatását pedig gyakorlatilag sosem hallatja. Mindenevő, kedvenc tápláléka a fű és minden más. Testét sűrű tollbunda borítja, s ebből kölcsönzi ellenállhatatlan báját. Mintha csak egy tucat megskalpolt bantu néger kislány raszta hajtincseit hordozná kecsesen. Látványra valódi esztétikai orgazmus, gyanítom szaglásra is. Tekintete roppant intelligenciát tükröz. Nyilván ebből adódik, hogy igen rafinált módon, ha különösebb rémület megszállja, fejét egy, védekezőmechanizmusnak erős túlzással, de betudható, meglepő mozdulattal a földbe dugja. Ilyesformán a farával riasztja el például... az oroszlánt. Mozgása tekintélyt parancsoló, rúgása alapján a szavanna királya is lehetne, de nem az. Széles körben tudva levő a struccról, hogy a szeme jóval nagyobb az agya térfogatánál. Mentségére mondom azonban, hogy azért relatíve nagy szeme van.