„A Jegesmedve család a válság miatt elköltözött. A gazdasági válság miatt nincs pénz a jegesmedvék napi jégszükségletére, így átmenetileg Pingvinékhez költöztek” - olvasható az Állatkert hirdetésében.
A Pingvinek és a Jegesmedvék így kerültek szomszédságba, egyik napról a másikra. Mivel a Jegesmedvék túl nagyok a Pingvinekhez képest, nem fértek be a szép, luxus, ötemeletes jégpalotába, sőt még a kertbe sem. Csak az utca jutott nekik a ház előtt.
Jegesmedvééknél az a szokás, hogy három vagy négy generáció lakik együtt, így ők nyolcan voltak. Az utcán. Aki csak arra járt, megbámulta őket. Egy kék pöttyös zöld levelibéka apuka is arra sétált gyermekei alkotta seregével. Az egyik lurkónál az IPOD-on bömbölt a rádió. Éppen a híreket mondták: „Az új típusú influenza már a szomszéd országokban is fertőz, mindenki oltassa be magát, ha csak teheti! A Bagoly egészségügyi miniszter szerint, minél előbb, annál jobb.”
Ezt a kb. fél perces hírfolyamot tudta elkapni Jegesmedve néni, mivel a Békacsalád már tovább ugrabugrált. Aggódva nézett legkisebb gyermekére, de aztán arra gondolt, hogy itt vannak ők heten, majd éjjel jól közrefogják az ő kis Bubukáját, hiszen hideg is van, és itt ez a H1N1 is, és ha közrefogják, nem lesz semmi baj. Egyszerűen nem lehet baj.
Eljött az éjszaka. Minden úgy lett, ahogy Jegesmedve anyuka elgondolta. Igen ám, de ő nem tudta, hogy a felmelegedett idő, és a szorosan összebújás több veszélyt rejt magában, mint a hideg. Másnap reggelre a Jegesmedve Fiúcska lázasan, prüszkölve ébredt.
- Gyógyszer kell, el kell menni oltásért. Patika. Hol van itt egy patika? Ezt a környéket nem is ismerem- esett pánikba Jegesmedve Úr.
- Kellett nekünk elköltöznünk! Ez a hülye válság az oka! Hívom az orvost.
Az orvos megerősítette a család gyanúját miszerint a kis Jegesmaci H1N1-ben szenved. Sajnos azonban a doktor a világ minden pénzéért sem adna be ilyen védőoltást, hiszen a gyermek már elkapta, csak rontana a helyzetén. Viszont a családnak jobb lenne maszkban járni, állandóan kezet mosni, nem tömegközlekedni és beoltatni magukat, hogy megelőzzék a vírust. De ő nem adhatja be, mert neki elvei vannak. Nem adja be senkinek sem, mert nem ért egyet ezzel a vakcinával.
- Na, most akkor mi legyen?- kérdezte a nagymama. Aztán eszébe jutott, hogy szerencsére a Pingvin szomszéd védőnő, ő beadhatja. El is vállalja. Akkor irány a patika hét oltásért, és egy vagon C- vitaminért, meg gyógyteákért a kicsinek.
Apu és nagyapus ment a patikába. Elővették a végtelennek tűnő listát. A patikus széttárta a kezét. Nála nincs semmi, üres a bolt. Menjenek a másik gyógyszertárba. Ott is így jártak, majd a harmadikban is és a negyedikben is. Sehol nem volt semmi.
- Hogy lehet ez- kérdezte nagypapa -, hiszen most lettek engedélyezve a vakcinák. Kellene lennie sok ezer darabnak.
- De nincs, hisz láthatod. A legrosszabb, hogy se vitamin, se tea, se láz- és fájdalomcsillapító. Mi történt itt?- mérgelődött az apuka.
Ekkor látta meg a Jegesmedve, hogy itt minden patikába igyekvő vagy kijövő állat ukrán. Hogy lehet ez? Mi ez itt kérem? Influenzaturizmus? Gyorsan meg is kérdezett egy patikai zacskóval mászkáló farkast. Az pedig elmesélte, hogy muszáj átjönniük ide gyógyszerért, mivel náluk már vitamin sincs. Sajnálkozva egy almát adott Medve Úrnak, hogy legalább azt vigye el a kis bocsnak.
Így történt, hogy a két medveférfi üres kézzel, pontosabban egy darab almával tért haza. Otthon persze semmi változás. A mama könnyekben tört ki miután elmesélték neki a kálváriát. Jegesmedve papa odaadta unokájának az almát, aki nagy nehezen le is küzdötte, s azzal mind nyugovóra tértek. A kis kölyök ma éjjel külön aludt mindenkitől. Kitakarva, lázasan. A többiek maszkban feküdtek szorosan összebújva. Másnap reggelre a gyermek makkegészségesen ébredt. Mind boldogan összeölelkeztek, majd hangos nevetésben törtek ki a lánytestvér tréfájára, miszerint: „H1N1 beteg? Há’ egyen egy almát!”
