Úgy érezem én magamat mostanában, mint azon eb, ki hajdanában talála egy szép konc húst. Azt szájába vévén, által kezde úszni egy folyóvízen. Midőn a vízbe tekéntene, láta, hát egy szép konc hús vala a vízbe. Sajna-bajna az a hús csak az húsnak árnyéka vala. És mikoron az árnyék után kapna a vízbe, kiesék a konc hús a szájából, és a víz alávivé, és ekképpen megcsalatkozék az eb, ki én volnék vala, és bánkódván kimennék az partra. Heltai Gáspárral szóllottam ezen fabulában, melly épen passzol mostani hangulatomra, hát valahogy így.