Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.11.07. 19:56 nemzeti állatkert

Bátorligeti Mária: Két bolháról és a puliról

Címkék: 2009 bátorligeti mária

(Félig igaz történet, mely íródott Heltai Gáspár Ötvenhetedik fabulájának ötlete alapján.)

 

Emide-amoda ugrált két csöves kinézetű bolha az aszfalton. Addig-addig ugráltak, mígnem egymásra akadtak.

– Csá, haver! – kiáltott fel a dörzsöltebb kinézetű, aki ilyenkor nyáridőben is norvégmintás, kötött sapkát viselt.
- Csá, pajtikám! – ugrott közelebb a másik. Aztán ahogy az lenni szokott, összehaverkodtak, és percekkel később már együtt hörpölték fel a sarki kocsma kövezetére cseppentett pálinkát.

Spicces állapotban aztán őszinte szembenézésre kényszerültek a sorsukkal.

– Nagyon unalmas itt ugrándozni. Én bizony idegen földre megyek – kezdte a dörzsöltebb. Mondják, más országban édesebb meg zsírosabb a vér. Valszeg észt is lehet vele magunkba szívni. Itt meg kinézik a magamfajtát mindenhonnan. A legretkesebb állat is porba pusszogó, haszontalan vérszívónak tart bennünket. Olyan ország való nekem, ahol elfogadnak mindenféle másságot.
– Veled tartok, haver! Micsoda produkcióim vannak! Hármat csettintesz, négyet ugrok, négyet csettintesz, ötöt ugrok. (Hogy bizonyítsa, elkezdett gajdorászva jobbra-balra ugrálni.) Mindig logikusan eggyel többet. Fogod, haver? Dől a lóvé, ha felfedeznek. Csillagnak születtem. Csillag leszek, apám! Az tott. Ettől aztán egészen belelkesedett, hadonászott, szemei kidülledve csillogtak-villogtak.

Meghányták-vetették a dolgot, mint jó szántóvető a termőföldet, és eleinte hosszú ugrálásokkal, majd kóbor kutyákon kutyagolva eljutottak a fővárosba. El biz’ ám, egyenesen a repülőtér legnagyobb termináljára! A fal mellett óvatosan, aprókat ugrálva sodródtak a tömeggel. Közben figyelték a sok utast, a nyafka, kikent-kifent cicákat, nyomukban a pumaléptű kandúrokat, a butuska, tipegő libuskákat, az öregecske tyukicákat, a páváskodó kakast, a drága tafotába öltözött fülemülét. Kisvártatva elhúzott mellettük egy dölyfös vadászkutya, nyomában meg egy furmányos róka haladt sokdiotriás szemüvegben, lompos farkával seperve a műmárvány járólapot. Utánuk fehér nyakkendőben, laptopos táskával a kezében egy oroszlán tűnt fel. Olyan méltóságteljesen haladt, mintha színpadon mozogna. Aztán elosontak mellettük gyors mozgású egerek, hanyagul öltözött patkányok, rosszarcú varjak és keselyűk is.

– Haver, figyusz, azt a pulipalit figyeld! – térítette észhez a társát a dörzsöltebb bolha. Szót fűztek szóba, és nagyjából megállapodtak abban, hogy a puli farka alatt lévő csupasz bűztanyán fognak találkozni, mivelhogy ott könnyű vért szívni, nem beszélve arról, hogy nem lesznek kitéve halálos kimenetelű vakarózásnak, mert egy ilyen pulipali szégyelli majd testének azon részét nyilvánosan megvakargatni. Fel is ugráltak hát a dús szőrű pulira egymás után. De jaj! Egy hatalmas rengetegben találták magukat, amelyben többször eltévedtek. Néhányszor körbejárták a puli izmosra gyúrt combját, míg végre a megbeszélt helyen, egymás nyakába borulva az örömtől, elkezdték új életüket a valóságos bolhaparadicsomban. Mohóságukban annyira megszívták magukat, hogy egyikükön szétrepedt a keshedt ing meg a nadrág is egy helyen.

Mikor az újhazába megérkeztek, széles ívben huppantak le, és elkezdtek mentegetőzni, köszönetet mondani, amiért a puli miattuk megerőltető cipekedésre kényszerült.

– Nem éreztem a súlyotokat, igazított egyet a nyakán lógó hatalmas aranyláncon az ebfi, mint ahogy könnyebbséget sem érzek most, hogy leszálltatok rólam – mondta kissé fölényeskedő modorban. Egyre megy, ha a farkam alatt vagytok, vagy ha nem vagytok ott, ti marcona férgek.
– Na, ha mindegy, akkor vissza is ugrálunk – mondták. Ezzel el is tűntek a puli szőrmókos lábszárán. És ott élnek a puli gyakori vakarózásához hozzászokva, ha meg nem haltak azóta.

 

 

Értelme

 

Olyan hitvány emberekről szól a fabula, akik mindenhol megtalálják az ingyenéléshez szükséges körülményeket és okokat. A kutyának a farka alá valók, ahogy Heltai mester írta, mert csak vágyaik vannak, de azok eléréséért nem tesznek semmit. A flegma puli viselkedése pedig azt mutatja, hogyan jár az, aki félvállról veszi a problémát. A mesehősök úgy tesznek, mintha Salamon tökét a fejükhöz ütötték volna, noha csak az alfelükhöz (tisztességgel mondva) ütötték azt.

 

Jegyzés:

Az tott: az tény, az biztos

Tafota: selyem

Furmányos: furfangos

Salamon tökét valaki fejéhez ütni szólás értelme: Salamonhoz hasonló okossággal rendelkezni.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr821507797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tynta 2009.11.13. 19:27:34

Tetszik, könnyen el tudom képzelni az állatszereplőket, azok emberi alakjait.

Miranda2 2009.11.21. 20:50:56

Tetszik.Köyen érthető, szórakoztató és tanulságos.

B. L. 2009.11.22. 20:32:31

Nagyon-nagyon jó a meséd, a Két bolháról és a puliról, kedves Bátorligeti Mária. Kitűnően eltaláltad ezt a mi ocsmány korunkat. Jók a "zsírosabb vérre szomjazó" csöves bolha-legények, érzékletesek a repülőtéren sereglő állat-ember figurák. Ismerjük mind, s milyen jól elkaptad őket! A puli farka alatt végül "könnyű vérre talált bolhák" jellem- és helyzetábrázolása ugyancsak remek, a fölényeskedő "ebfi" jellemzése tömör és tökéletes. Jobbnál jobb, pontosabbnál pontosabb találatok, kiváló mértékkel megírva.
Nem kellett volna egy picit megcsípni a "vonzó újhazát" is? Legalább egy fél mondattal? Nem tudom...

Benke László

gabesze 2009.11.23. 20:30:18

Az eredeti mese, utána nézetem, egy tevéről és egy bolháról szól. Éppen ez jelentette számomra a nagy meglepetést a Bátorligeti-mese esetében, hogy aktualizálás közben nemcsak a helyzet, hanem a mondanivaló is alapjában formálódott át. Már a mese kezdetén megteremtődik egy helyzet, néhány vonallal bemutatva pedig a két szereplő. Elég egy sapka, és körvonalazódik a fogura. Az életformára is azonnal fény derül. A fabulaíró beszélteti a szereplőket, a jellemrajz legfontosabb részét talán ez jelenti.
A történetet meseként kezdi olvasni az ember, de rá kell döbbenie, hogy a valósággal folyton szembesít a történet, ezért nagyszerűnek találtam az alcímben a félig mese megjelölést.
Korunk egyik alapvető problémájára mutat rá nagyon szellemes megoldással a mese, kiemel olyan jellemvonásokat, melyek meghatározzák a világ mindenkori arculatát. Groteszk módon keverednek a fabulában a régies és a mai, közkeletű szavak, s ez a megoldás nemcsak humorral, hanem némi iróniával is átlényegíti azt a jópofa történetet.
Minden behelyettesíthető a mesében, s ez a lehetőség képezi a sokrétű mondanivalót is. A mesének érdekes olvasatai lehetnek, emiatt elképzelhető, hogy ezt a mesét még fogják citálgatni. Remélhetően nem magyaráznak bele túlzott ideákat.
Egy műalkotás akkor igazán jó, mint ahogyan ez is, ha sokféle értelmezési lehetőséget rejt magában. Telitalálatnak érzem ezt az alkotást. Meglehet, maga a szerző sem gyanítja, milyen remekbe szabott, merész gondolatú darabot hozott létre.
süti beállítások módosítása