In medias res. Hát ügyes-bajos, úgy mondván együgyű történetet mondanék el egy bagolyról és egy éjjeliőrről. Mint tudjuk, hogy a baglyok éjjel vadásznak, bár ez elég közhelyesen hangzik, de hogy elmondjam a történetet ez is szükséges, hátha valaki nem tudja, és ugye tudjuk, hogy ha valakit is megfosztunk az új ismeret befogadásától, akkor megsértjük. Na, de hogy mégse térjek el a tárgytól, maradjunk a baglyoknál. Így tesz főhősünk, Daniel bácsi, az éjjeliőr is.
Ez a történet Daniel bácsiról fog szólni, na de akkor mit keres itt ez a bagoly? Ha jól olvassátok el és figyeltek, mint a baglyok és vigyázzatok, mint Daniel bácsi, akkor biztosra tudni fogjátok, hogy ki is ez a bagoly. Tudniillik – illik vagy nem, abba most ne menjünk bele – nehéz eldönteni egyes esetekben ki a bagoly és ki nem az.
Daniel bácsi éppenséggel lehetne bagoly, miért is ne lehetne? Nézése, arcformája, na és persze a nagy gülü szemei. No igen, nem sértésnek szántam. Remélem, nem látja Daniel bácsi, mert elvileg ő is lehetne egy bagoly, aki mindenhova ellát. Már most, ha bagoly, akkor hogy lehet őrjáratban? Felettébb érdekes kérdés, de hogy ne teljen az olvasás időtlen-időkig, elkezdem mi is van tkp. Daniel bácsival, aki végtére is lehetne bagoly és az említett bagoly, aki a zsákmányán töri az eszét, amit éjjel keresi és eszi meg hidegvérrel. Hidegvér. A hidegvér szó hallatán tudatnom kell veletek, hogy egyes esetekben Daniel bácsi, aki lehetne bagoly is, hidegvérű szokott lenni, szó szoros értelemben.
Na szóval, Daniel bácsi épp a faluban őrködött, persze lábon mindezt. Nézelődött. Gondolkodott, talán fel is szállt egy fára, mint egy bagoly. Őrködés közben egy zsiványtanyára talált. A rablók után kémkedett, na és persze a bandavezérre is rátalált, hogyan úsznak a mámor édes ízében, persze ez kisebb túlzás. Hogyan kémkedett utánuk? A bagoly szemeivel.
A banda remek zsákmánnyal tért haza a minap: Item óriási nyakékkel, amiben több mint száz kisebb kristály van, kék, zöld, piros, barna, citromsárga, narancs, lila, rózsaszín és még jó pár szín. Item tízezer-háromszázötvennégy drágakő. Item tízmillió-kilencszázkilencvenkilencezer- ötszázhárom nyaklánc. Item egymillió-nyolcszázötvenezer- hétszáznegyvenkettő pár, azaz hárommillió- hétszázegyezer-négyszáznyolcvannégy fülbevaló. Item ezeregyszáz orrkarika. Item ötvenegy nyakpánt. Item egymillió-százhuszonháromezer-hétszázharmincegy diadém. Item ötszázezer-hatvanegy lábkarika. És még több ékszerrel.
A kifosztott helyi orvos, aki egyben ősi és középkori kultúrák után is kutat, hogy mik után ne is kérdezzétek, sok lenne azt elmesélni, bár ki tudja, mennyit tudnék felsorolni. Lássuk csak, például ott vannak a maják, az ókori görögök, a rómaiak, a hunok, a punok, a frankok, a germánok, a vikingek, a szászok, az inkák, az egyiptomiak, avagy az indián törzsek, most hírtelenjében ennyit tudnék felsorolni.
Így ez a sok ékszer. Hát ha feleség van egy háznál, mit meg kell venni ám neki? Ékszert.
Az orvos a rablást nem észlelte, mert Mallorcán voltak nyaralni a nejével, ha jól értesültem a helyi pletykafészkektől a fonóban. Istenem mennyi mindent megtudhat az ember egy ócska fonóüzemben! Hihetetlen.
A rablókat le kell valahogy fülelni. Daniel bácsi, az éjjeliőr ehhez a lefüleléshez egyedül igen kevés. Ekkor hívta segítségül a baglyokat. Mégis hogyan? Ő is, ha lehet mondani, egy bagoly. Jó nagy sereg bagoly gyűlt össze a tanya előtt, mármint az a tanya előtt, ahol a rablóbanda rejtőzködött. Meghallották benn a kunyhóban a huhogást, úgy néztek, mik lehetnek azok odakint?
Aztán mégis csak kimerészkedtek odújukból, mint egy menyétcsalád – bár ez hogy jött ide ne kérdezzétek –, s a baglyok úgy összecsipkedték őket, hogy aztán tán nem is éltek már. Véres küzdelem volt, ahol a baglyok, köztük Daniel bácsi, győztek a rossz ellen.
Így történt ez egy kis mindentől távol eső kis faluban, ahol Daniel bácsi, aki éjjeliőr és talán lehet, hogy bagoly is, de ki tudja, ez az eset járta. Aki nem hiszi járjon utána, de vigyázzon a baglyokkal!
