A patkányok nagyon értelmes lények. Találékonyak és szaporák. Bámulatos az alkalmazkodó képességük. Kiválóan tájékozódnak és nagyon gyorsan szenvedélybeteggé válnak.
A hibernálásból magához tért Cs., a kísérleti fehér patkány. Fajtársa, másik Cs. kíváncsisággal vegyes undorral szemlélte ébredését.
- Jó reggelt „kolléga”.
- Elvonásom van.
- Hát persze, mert egy jellemgyenge, szar drogos állat.
- Ön sohasem volt a szeren?
- De. Csakhogy én lejöttem. Önerőből. Akarat kérdése. Azóta segítek másokon. Olyan szétesett lúzereken mint maga.
- Lúzer?
- Vesztes.
- Ahogy vesszük. Relatíve több millió évet éltem. Mármint ha felszorozzuk az élményeimet, mint ahogy írtam is róla…
- Na, ilyen a tipikus lúzer duma. Írtam erről én is.
- Szintén ír?
- Hmm. Eladási csúcsokat döntenek a példányszámaim. És persze gyógyítok is. Szinte távgyógyítok.
- Akkor tényleg kolléga.
- Ha úgy vesszük igen. De ön kiírta magát a szakmából. Zéró jellem, szex és drogfüggő…
- A zeneelmélet is érdekli? Mi a véleménye Bartókról és Debussyről?
- Nem izgat a komolyzene.
- És az irodalmi irányzatok?
- Most játszmázunk? Hiába az intellektuális villogása. Maga akkor is csak sunyi bétahím. Annak is a legalja. Tőlem játszmázhatunk. Úgyis én győzök. Mert jobb vagyok. Erősebb. Itt én vagyok az egyedüli alfahím. A patkánykirály.
- Játszmázás? Hát idáig züllött a freudi és a jungi módszer?
- Hagyjuk ezt a fentebb stílű fölényeskedést. Szánalmas. Megölte az asszonyt, micsoda egy állat maga?!
- Nem emlékszem rá. Nem hiszem. Na, nem mintha nem érdemelte volna meg. Sohasem szeretett. Kihasznált, megalázott, amikor észrevette morfinizmusomat, nem kezeltetett…
- Még ezt is rákenné? Hát nem szenvedett szerencsétlen pont maga miatt éppen eleget!? Végül le is lőtte, mint egy kutyát. Hej Joe. Hogy micsoda szánalmas egy patkány…
- Maga talán hosszú ideje boldog párkapcsolatban él? Ha már itt szórja az észt…
- Most nem rólam van szó. Még, hogy nem emlékszik? Legyen férfi, legalább a végén. Bevállalja?
- Na, nekem ebből elég. Különben is mi ez az egész? Meddig aludtam?
- Kilencven évet. Lefagyasztva.
- ? Akkor ideje mennem.
- Innen nem megy sehová.
- Dehogynem. Maga engem nem akadályozhat.
- Azt maga csak gondolja…
- Nem maga a kezelőorvosom. Meg különben is, mióta patkányorvos patkányorvosnak orvosa?
- Mi ebben a furcsa? Még főemlősöknél is megesik az ilyesmi.
- Na, hagyjuk ezt, már itt se vagyok. – és a kilencvenéves álmából nemrég magához tért Cs. eliszkolt, vagyis csak elpucolt volna. Megpróbált kereket oldani, de másik Cs., az önjelölt alfahím „patkánykirály” persze résen volt.
- Innen nincs menekvés. Kilépésnél lelövik, vagy befogják és legfeljebb túladagolhatja magát. Itt a vég. Eljött az utolsó napja, a szörnyű és döbbenetes szeptember 11. Teljesen mindegy, hogy 1919-ben vagy sokkal később. Ebből a laboratóriumból patkány élve ki nem kerül!
Tanulság:
A délről jött drogos állatok gátlástalan álmacsóságát ne is próbáljuk megérteni. Kilencven év alatt persze lehet, hogy komoly minőségi visszaesésre került sor, ha egyáltalán összehasonlítható a művész a nyereségorientált iparossal. A későbbi, a kikupálódott exdrogos, ha úgy tetszik, az övé fényes bulvár sikersztori. Különösen elődje ön- és közveszélyes tragédiájához képest, De a drogról lejövő és a rajta maradó kísérleti patkányt is végső soron ugyanúgy kiterítik, mint bármelyik normakövető, drogmentes kísérleti patkányt.
In memoriam dr. B.J. alias Cs.G. & vivat dr. Cs.I.