Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.11.10. 17:34 nemzeti állatkert

Novák Valentin: Gida és Farkas

Címkék: 2009 novák valentin

Dr. Koppohaázy Gida és id. S. Petri Farkas egy heveny italozás hajnalán arra eszméltek, hogy állatok. Az Andrássy allé tavaszi pocsolyáiban fetrengtek, aztán nyelvlógatva, lihegve megrázták frakkjaikat, és megkergettek minden igyekvőt.

Gida, aki kutyává lett, véreres szemű bullterrierré, egy összesült kiflisort rántott magával a pékség ajtaja mellől, s meg nem állt, hiába is hajigált utána kétnapos, habkönnyű zsömléket a hárommagvas arcú látványpék. Id. S. Petri Farkas hiúz képében folytatta az e földi kalandot, s nyomban kettéharapott egy munkába igyekvő bokát.

A Lételőtti Sírlap már képes beszámolóban tódította e két bitang kalandjait. Aszongya: az Oktogonon egy állatkerti hiúz és egy veszett eb járókelősködött, s minden békés tolongóba belekötött. A hiúz pezsgővel fröcskölte a csöveseket, a kutya pedig tízezer forintos szivarokat dugott a koldusok szájába. A kiérkező hatóság már csak szégyenpírt talált a porig alázott alsószázezer rafiaszatyraiban.

Délután Gida és Farkas belvárosi kiskocsmákban állatkodott, ahogy az a korhely élet rendje. Farokcsóválva hugyozták koszhodt bérházak oldalát, mígnem utolérte őket a végzet, Sintér Joe személyében, aki a Pesti Balhéba keresett összeveszejthető barátokat. „Ha állatok, az sem baj, sőt!” – felkiáltással terelgette őket a lángoló árnyékszékház felé, ahol csak rájuk várt a 6-os stúdió. Csempetövi Fajansz Ádám, jódlizó sómen elmagyarázta a bambán lihegő Gidának, és a hiúzszemekkel meredő másiknak a szabályokat. Ő kérdez, egyre olyanabbakat, Gida és Farkas pedig megtépik egymás ádámkosztümét, letépik egymás ádámbotját, végül kiharapják egymás ádámcsutkáját. Szigorúan ebben a dramaturgiai sorrendben! A közönség szörnyülködik, majd tombol, ők műsorvégeztével felveszik a tombolás-erősség (mértékegysége: Te) arányában sztárosult gázsit, és lelécelnek. Így is történt… Az adást csak azért tiltották le, mert a hergelés közepette Molotov-koktélokat kínáló tévénézők szállingóztak be a stúdióba. (Kitört hisz a 3. pesti frekvencialázadás, de erről majd máskor…)

A két állat az elhagyott pénztárból kiemelt forintocskák „üdvén” tovább ivott a lázadás vérzivatarában. A kutyálkodó Gidát és a meghiúzult Farkast végül letartóztatták, mert feloszlathatatlan duettet alkottak a kijárási tilalomban. A sitt priccsén arra riadtak, hogy oldalukon fekve rohannak, de bordáikba térdepel a valóság. Hajnali ötkor engedték ki őket az első kocsmába. Gida bal hátsó lábát húzva lépett be a söntésbe, Farkas pedig lengőbordáit fájlalta. Épp első söreiket itták a sarokba tett műanyagtálkákból (fülük hegyezve, be[léjük]rúgást félve), mikor odalépett hozzájuk egy korhely impresszárió, nevezett Mr. Vólenti, aki Giunness-rekord döntésre nógatta a két négylábút: - Hajnalba én még nem láttam sört inni állatot – törte gondolatait és a nyelvet az impri. Világhszehnzaszión! – tett hozzá hája alól kilihegve. A következő pillanat az enyészeté. Gida fogai közül bélfoszlányok, Farkas hiúzpofájából pedig egy impresszárió fül éktelenkedett elő, amint kiléptek a búfe(le)lejtőből. Aznap reggel még találkoztak egy misszionáriussal is. A második kiejthetetlen foglalkozású kedvenc pózába merevedve maradt az aszfalton, mert bár úgy tűnt, lyukat beszél a két állat bendőjébe a szabadulásról, végül az állatság győzedelmeskedett, s az ő hasába rágtak túlvilági kijáratot áldozatai. Mert gyakran az áldozat a legnagyobb agresszor – kacsintott össze a két bitang. Délutánra is maradt egy kevéske az állati sorsból: don Paparazzi pizzázóját alakította állatmenhellyé e két bestia, majd egynéhány heveny harapdálás, morgás és ugatás után, a korán hűlő tavaszi estében, a kutya Gidává, a hiúz Farkassá lényegült, hogy még időben meg nem történtté tehessék, ami megtörtént.

Késő éjjel értek a tanyára... Miután Gidát megkorholták, Farkast pedig sodrófázták, elterültek jól megérdemelt vackaikon. Gida boldogan szippantotta a zsenge füvecskét, Farkas égő oldalát és farát nyalogatta. Hosszan aludtak. Talán az örökkévalóságig. Gida egy gyerekszobával, Farkas kőzuhataggal álmodott. Mikor feltámadtak, elmentek egy lélekbúvárhoz, aki végül mosolyogva vette át a tízhetes díványkoptatás árát, miközben megnyugtatta hőseinket: „Van ilyen rémálom, uraim, főleg delíriumos mesékben. A jelenség neve: élet.” Gida 60, Farkas 57 évesen szabadult az átaludt fogytodiglanból. A kapuban már várt rájuk Hu-li, a rókalány, akivel a börtöncseten jöttek össze. A kaptárra néző kocsma ablakában pedig Pele Vin-Ce dörzsölgette tenyerét, mint aki jól végezte dolgát e posztmodern minilektűrrel, miközben hosszú, vörös farkát egy szoros kékharisnya masszírozta az időntúliban…

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr361515887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása