Bodri egy szerdától szombatra virradó éjszakán járt legelőször a bérház negyedik emeletén. Hitte a jámbor, hogy jó szóra s egy kis tejecskére talál, s nem sejtette a balga, hogy hol tejet mérnek nem feltétlenül terem arra meleg és megértő szív. Holott tudhatta volna: tejmaradék bármelyik hűtőszekrényben lapulhat, s mivel sem egyszerűbb lerázni egy hajléktalan jószágot s a lelkiismeretet, mint savanykás tejmaradékkal egy kidobásra ítélt tejfölös pohár tetejében. S hozzá úgy, hogy megadta a császárnak is mi a császáré, dölyfös elégedettségbe kergetve a ház gőgös asszonyát.

No de az emberállaton is fogott a vizezett diszkonttej átka, s a kéz, mely macskát kergetett, végül törököt fogott. Mert hiába űzte el mézes-mázos, önmagát jótevőnek álcázó képmutatással a dögöt, másnap arra tért haza a képládának nevezett gyárból, hol a mindennapi tejre valót kereste, midőn kikent-kifent történetekkel szórakoztatta estéről estére a nagyérdeműt, hogy kölkei dúlt arccal s elszánt tekintettel fogalmazták meg a neki kijáró ultimátumot: a macska mindenképp marad, ha neki ez nem tetszik, nos távozhat. Arra az emberasszony bontott egy üveg bort s egy palack lejárt szavatosságú tejet: egyiket magának, másikat a macskának, kit azon nyomban el is nevezett bosszúból Bodrinak, nem csoda, hogy az estéről estére bemenekült a fehérneműs szekrénybe a Barátok közt elől.

Egyébként is nehezen szokta a ház közepén trónoló képládát a balga állat, valahogy nem fért a fejébe, hogy ez a zord képkeretező asszony az ott keresett pénzből szállítja neki haza a szilionos macskaalmot, mely nélkülözhetetlen keveréke minden macskavécének. Holott nap mind nap hallhatta a sorozatok előtt s után, hogy a cicák igazi egyéniségek. S hogy amennyire különbözőek, annyira különböznie kell a macskaalmuknak is. Az adott cica életkörülményei szintén fontos szerepet játszanak a megfelelő alom kiválasztásánál, folytatódott a tudományos, az azonnali vásárlásra szinte kényszerítő ismertető, az ezt befolyásoló mérvadó tényezők pediglen a cica táplálkozása, neme, fajtája, ivási szokásai, kora és betegségei. Hallhatta ezt Bodri, de közben nap nap után kellett szembesülnie azzal a dehonesztálónak számító körülménnyel, hogy az asszonyállat az aromás anyagokat tartalmazó vizelet-semlegesítő kristályok ellenére reggelente öklendezve halad el az alom mellett. Mintha ez sohasem szarna, nézett rá undorral. Ráadásul egymás után háromszor is a véletlenül rácsukott szekrényajtó mögött töltötte az éjszakát, s még örülhetett, ha a kölykök nem csapták rá az ajtót a farkára.

Egy este halkan szűrődött be a vackába egy plázacica képládából búgó hangja. Mielőtt még az újabb sértésen – jelesül a becses cicanév ily profán alkalmazásán – módja lett volna megsértődni, egy felhívásra lett figyelmes. Arra szólították fel a világ valamennyi emberállatát, különösen a képláda hű és csatorna-tudatos rajongóit, hogy jutalom ellenében küldjék el a létező legnagyobb pormacska képét a szerkesztőségébe, személyesen, postán vagy e-mailben, esetleg gyalog vagy más adathordozón.

Ez volt az utolsó homogenizált tejcsepp a pohárban: Bodri fogta magát, se szó se beszéd kirohant a nyitott erkélyajtón, egyenesen a háztetőkre, ahonnan egykor érkezett. Rohant, rohant mindaddig, míg az első építkezésre lelt, s abban megfelelő minőségű szurokra nem lelt, Megállt egy pillanatig, örült annak, hogy még előtte van a közelgő ingatlanpiaci, s az ez által generált építőipari válságnak, belemártotta apró tappancsait a szurokba, és visszaslisszolt a lakásba. Véleményét a háziak a fotelok fehér huzatán olvashatták: azt nektek, celebek, ezt nektek, porcicák. Egy utolsót szart is Bodri, becsületére mondva: az alomba, és örökre eltűnt a háztetők s tetőantennák szövevényes rengetegében.

TANULSÁG: Messziről jött macska könnyen jön s könnyen vész: de kutya nevét macska szájára soha ne vedd. Ki macskát tart, óvakodjon a csatornáktól; ne vásárolj szilikos almot, embert s állatot gondosan domesztikálj.