Az utolsó bagolyhuhogások idején, mikor a kakaskukorékolás még az álmok elmúlására vár, csak egy hang töri fel a hajnal misztikumát, kordély nyikorgás.

A szamár már a bekötő úton jár, húzza, kopott, rozoga kocsiját.

Reggelre, mire a város ébred , az út végére ér terhével, megrakott kis kocsijával besorol a nagyok konvojába.

Lovak húzta fényes verdák, nem bírják a sorban állást. Gőgös, szilaj nyerítéssel tolakodnak nagy keményen, nem törődve a szekérrel.

Nézi a kis szürke füles a dölyfös fogatokat, míg a többi csacsifogattal araszolgat.

- Látod, komám ez a menő, itt a patkolt horda az erőnyerő, mi meg kicsi, – szürke lények, örülhetünk, hogy eltűrnek,- mondja neki a szomszédja, kinek ugyanolyan a kordélya.

- Régen ezek is itt jártak, járda szélen füvet rágtak, velünk együtt baktathattak, örültek, ha az ostorral nem kaptak, - válaszol a sorból másik, akin a kór meglátszik és hihető, hogy látta azt is, hogy ló és szamár együtt szállít.

A szamár csak csodálja a jobbnál jobb verdákat. Patájáig lóg az orra, hogy neki csak erre futja.

- Figyelj haver, látom gondban vagy,- szólítja meg egy kigyúrt alak. Nyakában egy kiló smukkal, lompos, vörös farokkal.
- Csacsi pajtás, velem jól jársz, ha rám hallgatsz, lesz új verdád, alá írsz csak néhány papírt és álmaid kocsija máris tiéd, - mondja a róka haver módra, mint aki a legjobbat akarja.
- Beszámítom a régi kordélyt, és mindössze nulla pénzért, máris mehetsz a nagyok közé,- mondja sunyi tekintettel, a részleteket nem említve az érintettnek.
- Nem tudom, hogy jó-e így ez, hogy bírom a törlesztőket, lesz-e munkám hozzá elég, úgy hogy még a család is megél,- szól a szamár aggályosan, - hisz már alig bírom, így is szinte alig alszom, hogy a szénára való megmaradjon.
- Csacsi beszéd ez kispajtás, marketingről nem hallottál. Nagyobb szekér, menőbb márka az ügyfelek erre vágynak.
- Tudom, hogy csak jót akarhatsz róka, mégsem bízok a bankokba. Mézes-mázos szép ígéret, ha meg gond van úszik minden, - szól a csacsi lógó füllel, pedig látszik rajta, hogy érdekli az üzlet.
- Ne hidd el a sok rossz dumát, ügyes szamárnál kizárt a bukás. A lízing díjjal meg ne törődjél, ha gondban vagy, csak csörögjél. De most már ne habozzál, tedd ide a patád lenyomatát, -mutat a róka a papírra és ezzel már kész a dolga.

A szamár öröm hamar elszáll, nem godolta a szekér súlyát. A nagy verda dupla nehéz, roskadozik a szamárderék. A patája nem is bírja, az útszélén le-le robban.

Teltek múlnak a nehéz napok, a csacsi csak egyre fogyott, húzkodta a nehéz terhet, de már alig teljesített. Nem csoda, hogy egy napon, mint a sok gondtól majd összerogyott és az árok parton állva, nehéz sorsán iázva, vége lett a sanyarúságnak.

–  Nem tudod, hogy tartozol, csak a hintóddal villogol, fizetni meg soha nem fogsz?- toppan elé két nagy buldog. Látszik rajtuk, nem viccelnek, vicsorogva méricsgélnek.
- A lízingdíj, plusz THM-el, meg az értékvesztéssel és egyébbel összeadva, nem tudunk mást tenni véled, ide a szekérrel, de végleg. - mordulnak a buldogok és már viszik is a vagyont. A kis szamár ijedtében, csak hálát ad, hogy élhet.

Lógó orral áll a szamár az útszéli porban. Nyakát már nem a szerszám húzza, hanem nagy gond nyomasztja. Mi lesz most a munkájával, no meg a családdal, nem tudja, hogy miből élnek, hogy vesz szénát a télre.

–  Tudom csacsi, hogy így jártál, hidd el csak te hibáztál. - pattan elé a róka vigyorogva, mintha nem is ö vette volna rá a dologra.
- Lásd, hogy milyen jó fej vagyok, neked rosszat nem akarok, segítek a problémádon, egy jó üzletet ajánlok, - szól a róka fennölt gőggel, várva, hogy úgy nézzen rá a szamár, mint megmentőre.
- Megvan még az ócska kordély, bérelheted olcsó pénzért. Nem éhezik a családod és nekem is megtérül a károm.

Nincs neki más választása, még ez is jobb, mintha koldulni járna, gondolja a szegény patás és az üzletre rááll.

Azóta is napról napra megy a szamár a fogattal, nem törődik már azokkal, akik az úton vágtatnak, csak a rámaradt kordélyát húzza.