Állaterdő tisztásán nagy volt a forgalom. Természetesen csak járókelők és trolleresek közelíthették meg az egykori katonai barakkok helyén mesterségesen létrehozott hatalmas, füves területet. Állaterdőben mindenre volt gondjuk az illetékes parkrendezőknek. Még pódiumot is építettek, mert a nép tájékoztatása és szórakoztatása mindenek felett való kutya, akarom mondani állati kötelessége a városvezetésnek, no meg a rombolással (mármint a barakkokéval) és építéssel egyaránt megbízott ÁllaKert Zrt-nek (de mostmár megnyitották).
Szóval nagy volt a felhajtás, mert az állatok szokás szerint szavazást tartottak - eddig úgy évente, de egy idő óta már egyre gyakrabban - hogy ki legyen az állatkirály?
A pódiumra fellépett az okos és bölcs bagoly Godrun, értelemtől csillogó kék szemével bíztató pillantásokat küldözgetett szelíden állatnép felé.
-Nos, eljött ez a nap is, szeretném, ha vállalkoznátok!
-Majd én, majd én! - lelkendezett Zsiráf Zsófi, hosszú sötét szempilláit szemérmesen rebegtetve.
-Pont te, te szabálytalan foltbazár?! - legyintett lekicsinylően Róka Ricsi.
-Kérlek benneteket, kedves állattársak, ne essünk egymásnak! Nagy a baj, nagy a gond, súlyos a válság, de fő a reménység, a kitartás. És ha mondjuk elkeseredettségünket 25-ről 20%-ra csökkentjük, de minden téren, már azzal is elérünk valamit, meglátjátok!
-Úgy van, úgy – lelkendezett ficánkoló hullámmozdulatokat végezve Giliszta Guszti, aki az Á PECH (gyengébbek kedvéért az Állami Pénztárca Előállító CéHasok tömörülése) jól menő kiszabó és rávarró Kft. elsőszámú vezetőjeként mindenképpen extra profitot remélt az 5%-kal lelkesebb állatbarátoktól, hiszen így többen fognak majd saját méretre pénztárcát csináltatni.
-Burrr, burrr - vezette be búgó hangján nyugodt és megfontolt hangvitelű mondanivalóját a Hétpettyes Kónica - a belügyek, ne felejtkezzünk el, hogy minden azon áll, vagy bukik, hogy itt, belül tisztaság, rend és őszinte, bátorító szó-e az úr...Csak ez a kényelmetlen pöttyös kabát lenne egy picit nagyobb, alig férnek be alá a szárnyaim - sóhajtotta halk megadással.
Bagoly Godrun szeme felélénkült pillanatnyi tanácstalan zavarodottsága után:
-Itt jön már, itt! A mi mindenekfelett való jótevőnk, támogatónk és buzdítónk, az igazi csapathátvéd, aki alulról küzdötte fel magát és felülről küzdött lefelé, hogy nekünk jobb és szebb jövőnk legyen, és aki a megfelelő pillanatban félre tudott állni, hogy az ellenséges csapatok ne vádol...
-Drága Godrunom, köszönöm, köszönöm - szakította félbe ünnepélyes hangvitellel az üdvözölt Karvalyorr a jelenlegi állatkirályt....Majd egy percnyi mélyreható csend után baloldalról jobbra kanyarodva széles vállaival, szárnyvégeit összesúrolgatva, legújabb divat szerint rendezett tollazatán leheletnyi igazítást eszközölve folytatta mondanivalóját. (A MegaSzoPi pláza és szolgáltatóház épp a napokban nyította meg kapuit az egykori Fehérvacok fedett piac helyén, ahol dicsőített madár hátvéd és supporter, Hugó a Vízálló boltjában rendeztette fazonra külső megnyilvánulásait).
-Kedveseim! Igen, eljöttem és magammal hoztam hű társamat. Ezúttal nem Idillt, hanem Odillt, aki szócsövem és hátszelem, ha túlságosan lelassulna a népszerűségi mutatóm sebessége.
-Apuciii, ne áruld el a titkaimat, légyszíves - kerepelte Odill kára és (v)észmadár fejét méltóságteljesen fenntartva, szemeit élénken körbe-körbe forgatva – különben is Kónicának azt üzenem, ha túl szűk a kabátkája, vegyen másikat. Igényes szőke dekoratőrünk, Koko Magcsi papagáj is megmondta már régen: hogyha kicsi a bánat, cseréld ki a pöttyödet, vagy a farktolladat, ha nagy, a kabátkádat…vagy a takaródat!
Bizony Bagoly Godrun már rég elvesztette a fonalat. Kicsúszott a kezéből a kormánykerék. Csak arra eszmélt föl, hogy a pódiumon ott áll mellette száj, akarom mondani, csőrszögletében váltakozó irányú behorpanásokkal Orrba Vigyor zömök és formás helybéli madár (őt nem kellett exportálni, mint egyes nem honos fajokat). Karvalyorrhoz hasonlóan ő is (úgy látszik, ez jellemző állaterdei szokás) összedörzsölgette szárnytollait és belefogott:
-Nem, ő nem lehet hátvéd, kedves barátaim. Mert mi előre tartunk, tehát hajrá a jelszavunk. Neki már leáldozott a csillagzatja.
Ezzel Karvalyorrhoz fordult irónikus csőrrángásokkal:
-Mert nem számít, hogy tavaszod, vagy őszöd, Szárszó-e, vagy Öcsöd. Neked, kedves barátom, még mindig ki a pöcsöd.