Az állatok királya ősidők óta oroszlán volt. Hatalmas, erős, ruganyos testével, dús sörényével, tiszteletet parancsoló megjelenésével mindenkit lenyűgözött. Királyul viselkedett!

Ám az utóbbi években visszaélt helyzetével. Telhetetlen lett, egyre több mindenre vágyott. Kitalálta, hogy megadóztatja az erdő lakóit. Éjjel-nappal azon törte a fejét,

milyen ürüggyel lehetne fizetségre bírni az alattvalókat. Elsőként a rókát adóztatta meg. Biztos sok pénze lehet a ravaszdinak, ha ilyen drága bundában jár! A csiga családot házadóval sújtotta. Külön ház az asszonynak, és a gyerekeknek is! A gólya viselkedése is szemet szúrt neki. Fél év Afrikában, félév itthon! A szamárnak is sok pénze lehet, magán tanárokhoz járatja csacsiját!

Az állatok megelégelték a dolgot, nem akartak mindenért adózni. Összefogtak, és lemondatták az oroszlánt.

Arra viszont nem gondoltak, hogy ki lesz az utód. Egy időre uralkodó nélkül maradt az állatok birodalma. Még csak jelentkező sem volt a posztra.

Legtöbben a nyulat szerették volna látni a trónon. A szorgalmas méhecske is szóba került, de ő inkább a saját dolgával volt elfoglalva. Gyűjtötte a mézet!

Nagy nehezen, végül, többszöri felkérésre a liba vállalta el az uralkodást.

Azóta boldogan élnek az állatok, senkinek sem kell adót fizetni.