Mindenki abban a hitben él, mely szerint Isten a Főnixnek csodálatos ajándékot adott azzal, hogy lángoló hamvaiból újjászületni képes. Valljuk meg őszintén, ez igaz is!Ki az, aki nem volna képes több lehetőséggel mind jobban és jobban sáfárkodni? A Világegyetemben talán, köztünk pedig biztosan nincs ilyen. Kis történetünk azonban egy Főnixről szól.

Mikor először törte át csontcellájának meszes falát; lendület, vidámság, rácsodálkozás, égető tudásszomjjal teli tettvágy fűtötte szívét. Ha a burok acélból lett volna , csőre akkor is papírként hasította volna. Önzetlenség, segítőkészség, bátorság, céltudatosság s más elcsépelt emberhez nem méltó tulajdonságok jellemezték, melyeket mindenkor felvállalt. Boldog volt…. Örömét lelte a nehézségekben….. Nem kérdezte: Miért? ..Miért most?....Miért én?.. Tisztelték, szerették, félték , irigyelték. Minden földi dologra szeretettel tekintett, hedone áruló tekintete nélkül.

Ez azonban megváltozott. Tulajdonságait kihasználták, túl akarták szárnyalni, jobbak akartak lenni és ezért hazudtak neki. Ő hitt a sok hazugnak, kik segítették egymást. Elhitte a Világ gonosz, nincs mit tenni. A saját érdekeit követve élt tovább. Szívének lángját a hatalom és kincshalmozás szennye táplálta. Szolgálta a gonoszt. Ám eközben az öröm eltűnt, szeme kialudt, fénytelenné vált. Nem létezett számára senki, csak önmaga. Lelke kiüresedett, testét a kín tűznyelvei marták kérdésekkel teli por halommá, s a szenvedés folytatódott : Újjászületett, de a régi maradt!

Érdekbarátai már nem tudták hasznát venni. Büszkék voltak,hogy túlléptek rajta s olyan is akadt, aki csalódott benne.

Ereje lassan elszállt, lendülete megtört, élete csak parázsként pislákolt. Több lehetősége szaladt úgy tova, melyekből csupán égő fájdalomra emlékezett.

Majd történt egyszer, midőn védőbástyája burkát lomhán, akaratlan feltöré, egy alkalmi társat kapott maga mellé, kinek ez volt az első világlátása. Ő bús meggyötörten komor tollráncokkal ült tovább.

Valami mégis meghasadt benne. Kíváncsi lett. Az ifjú képe lángot váltott benne. A fiatalság heves tüze váltotta fel a pokol tüzét s száműzte azt.

A Világ azóta sem változott, csak a Főnix tudja, hogy jó és rossz örökkévaló. Az örömöt a probléma megoldása, a csábító gonosz elleni küzdelem jelenti. Ez a mi boldogulásunk. A vörös láng mindig bennünk él. Mi döntjük el melyik emészt fel bennünket. Mert felemészt, az biztos! Porból lettünk és porrá válunk.