A legvégén megteremtődtek a mindenállatok. Az állatok közül a legtitokzatosabbak, és legritkábban feltűnők. Külsejük mindmáig jellemezhetetlen, bár bőrük milyenségére, járásukra, jellegzetes szaporodásukra és egyéb állatias szokásaikra nézve igencsak hasonlatosak a teremtés koronáihoz, mégsem téveszthetők velük össze. Gyér előfordulásuk ellenére túlságosan gyakran szereplői blőd rágalmazásoknak. Bár ezeknek nincsen valóságalapjuk, csak annyi, hogy akik bizonyítani óhajtják az elhangzottakat, azokkal később a spiritualistáknak nevezett bűbájosok tudnak egyedül szót érteni.
Országunk eldugottabb részein, a határon túli magyar területeken is rekontráknak szokás emlegetni népiesen e mindenállatokat. Arról ismerszenek föl, hogy árnyékként tapadnak a hatalmasokra, azok leheletét szívják, miközben folytonosan ellenük átkozódnak. Csak általuk tudnak létezni, ugyanis mindig, kreténül kreatívan, azok hebehurgyaságainak ellentétjét teszik. Így végül mindenállatokká lesznek. Például: ha azok tehénkednek, ezek megbikásodnak, ellenfelük megjuhászkodása veszettséget vált ki belőlük, azok morgására ezek nyivákolni kezdenek. A nyalásnál már kissé más a mese, de a csakazértis olyankor is kiérződik, mert ha azok nyaliznak, ezek nyáladznak. Folytonosan kontráznak, rekontráznak, tromfolnak. A marháskodásra majomkodással válaszolnak. Az ökörségeket szamárságokkal ellensúlyozzák. Minden állat jellemét magukra öltik! Ökögnek, makognak, mekegnek, röfögnek az elvárásokhoz, alkalmakhoz ügyesen igazodva. Alak- és szerepváltozásaik sokaságát tekintve a kaméleonokkal rokoníthatók, bár sokkal gyorsabban, talpraesettebben mutálnak evolúciójukban. Dorombolnak, szaglásznak, harapnak, karmolnak, hízelegnek. Truccból állatkodnak, ezért az élősködőkön élősködők közé sorolják őket a mesélők, de vezéreiket a szentjánoskák népéhez, a tündöklőkhöz is. Csodálatra méltó dacrohamaik ellenére egy főtulajdonságukban mégis örömmel azonosulnak rusnya gazdatesteik viselkedésével. Hihetetlenül valósághűen tudnak majdnem igazat mondani, azaz őszintének hatóan tudnak turbékolni, bőgni, huhogni. Ezt a mese kedvéért pikánsan csúsztatásnak, füllentésnek minősítik. Behemótként kérkednek vele, kikacagtatását is engedélyezik. Persze csak a mézeskalács-kerítésen belül! Mert akik azon kívül röhögnek, azokat a feneketlen hazugságok erdejébe taszítják.
Állatkáink nagyon együgyűek, tündéreknek tűnő gonosz manók. A médiák csámcsogó népe láttatja ezt velünk sokoldalúságnak. Mindennel-megkentségükről kapták nevüket. Velük az erő! Ez néha olyan gátlástalanul hat, hogy még a varázslatokon is túltesz. Ilyenkor a mindenállatok titkos becenevükön szólítgatják egymást. Ezek közül a leggyakrabbak, de csak belső körökben emlegetett hízelgő kedveskedések: a te állat, és a te aljas gaz!
A meselények közt igazán egyediek. Megjelenésük mindig valami káprázatos fordulatot sejtet, bár mégsem olyan különlegesek. Egyvalamiben ütnek el az állattársaiktól. Parazita-ügyeskedéseik, éhségük ellenére, ha igazán kitartóak is, csakcsupán gazdatesteik hatalmát szippanthatják magukba, azok életerejét nem. Ez utóbbi számukra teljesen lényegtelen, mert egyszerű mindenállatból igazi teljhatalmassággá deformálódhatnak így is. Átalakulásuk egyetlenegy hibája az, hogy addigi gazdatestük ilyenkor élősködővé satnyul rajtuk, azok változnak azonnal, ezáltal mindenállattá. E fabula ilyenkor mindig újramesélődik.
A mesekönyvek a fenséges mindenállatokról sejtelmesen halandzsáznak, de többnyire inkább némák e fura teremtmények jellemzését illetően. Szegényeket csak a mesemondók szapulják. Csupán a bölcs és sunyin meglapuló szómagyarázó nagykönyvekben találhatók igaz, de szűkszavú magyarázatok e csodalényekről ellenzéki címszó alatt etc.
Értelme
Bár fabulám nem okításra íródott, aki megérti, már kiokíttatott. Az oktondiak meg vessenek magura, mert e fabula mégis eszel egy picit afelől, hogy bárki mindenállattá válhat, ha elég következetesen serteperget a tűz környékén. Nem olyan ritka kórság ez, hogy ne lehetne bárhol megfertőződni. Csak akarni kell! És ha a vágy kialakult, akkor előbb-utóbb a betegség is. Egyetlen kellemetlensége ennek az, hogy a szenvedélyes akcióhősök a mindenállatokat ételkülönlegességnek, néhol kimondottan afrodiziákumnak tekintik, ezért fenn említett hőseink forradalomnak nevezett ünnepeiken szokták feltálalni maguknak őket. Addig, azaz a lázadások, tüntetések, randalírozások nevezetű ünnepek megszervezéséig, az erre a célra kialakított különleges mindenállat-farmokon, mint a Grimm-mesékből ismert Jancsikát a banya, az úgynevezett képviselőházakban, pártszékházakban etetik, hizlalják, nevelik szegényeket mindenféle közpénzekből.
