Gerzson, az afrikai szürkepapagáj izgatottan gubbasztott a kalitkájában. Reggel óta nem engedték ki, így jobbb híján lenyelt néhány napraforgómagot, jobbra-balra tekergette a nyakát, majd egy darabig idegesen tollászkodott. Csak akkor nyugodott meg, amikor Kozmáné bekapcsolta a televíziót.

Kedvenc kórházas sorozata ment, a papagájnak különösen Yvonne, a fekete hajú és gyorsbeszédű fiatal belgyógyásznő tetszett, aki epizódról epizódra életet mentett, ezenkívül pedig kanárit is tartott otthon. Gerzson nagyon szurkolt, nehogy az a magas főorvos elhappolja kedvencét a félénk műtősfiú elől, és arról is gyakran ábrándozott, hogy Kozmáné helyett ő a gazdája.

Az asszonnyal amúgy nem volt baja, s habár Gerzsonnal nem vette fel szellemiekben a versenyt, sohasem feledkezett meg az etetéséről és a kalitkáját is tisztán tartotta. Az is Mellette szólt, hogy a kibeszélős műsorok kivételével többnyire ugyanazokat a programokat kedvelték.

Cseppet sem volt könnyű, ám Gerzson nagyon vigyázott nehogy elárulja magát. Úgy vélte, inkább jólétben unatkozik, mintsem esetleg megorroljanak rá és jobb esetben bevágják valamilyen állatmenhelyre, kis balszerencsével pedig akár szabadon is engedhetik, ragadozók karmainak, betegségnek és éhezésnek kitéve ezáltal.

A szürkepapagáj elsősorban a durva és alattomos Kozma úrtól tartott, aki a kocsmából hazajövet sohasem mulasztotta el megrázni a kalitkáját egy mondjálmárvalamitazanyádszentségit kíséretében. Gerzson ilyenkor a rend kedvéért egy hülyevagyokkal felelt, a hentes örömére és megelégedésére. Kozma úr megpróbálta megtanítani a cigányozásra is, de a papagáj jobbnak látta távoltartani magát a politikától.

Miután az epizód szombat délelőtti ismétlése véget ért, Gerzson a gondolataiba merült a fémhintáján, ugyanis előző este a rádióból elkapott egy újabb riasztó hírt az újtípusú influenza terjedéséről. Azon morfondírozott, vajon a kór átterjedhet-e madarakra is, később pedig egy beszabadult légy cikázó röptét követte nyomon. Kis híján elbóbiskolt, hiszen az előtte álló délután nem tűnt túlságosan ígéretesnek.

Kozma úr nemrég végzett a kocsimosással, felesége pedig már fél órája hadakozott egy a tévéújságban találtt keresztrejtvénnyel. Kozmáné közel járt a megfejtéshez, csak a bal felső sarokban maradt egy kellemetlen üres terület.

- Paprikakrém. Nyolc betű – kérdezte Kozmáné. – A vége “in”.

Gerzson érdeklődve figyelt fel az új fejleményre. A házigazda jókedvű volt, az autó szépen ragyogott, sőt már a megérdemelt első sörét is elfogyasztotta, így hajlandó volt megcsillantani a szókincsét.

- Vitamin – vágta rá foghegyről, érzékeltetve, hogy intelligenciája is a Suzuki karosszériájához hasonlóan szikrázik.

- Nem jó, p-vel kezdődik.

Ráadásul a vitamin hét betű, gondolta Gerzson lemondóan.

- Hagyd már ezt a baromságot! – mordult Kozma úr az asszonyra, a kudarctól feldühödve. – Inkább az ebéddel foglalkozz!

Kozmáné szomorúan nézett a keresztrejtvényre, igazán szerette volna megtudni, hová utazik nyaralni a világhírű sztárpár. Rendkívül büszke volt a sztárok életére vonatkozó naprakész és széleskörű tudására, melyre a tévéújság és más magazinok hosszú évek alatti kitartó olvasásával tett szert.

Az asszony nem akart ujjat húzni férjével, így szedelőzködni kezdett. Gerzsonnak megesett rajta a szíve.

- Pritamin, pritamin! – rikkantotta el magát szerepéből kiesve.

- Mit vartyogsz, te nagypofájú dög? – hallotta a kalitka felé közeledő felbőszült gazdáját. – Játszod itten a nagyokost?

A szürkepapagáj tudta, lőttek az aranyéletnek. Ijedten pislogott a hentes lapátnyi markában.

- Yvonne! – gondolta bánatosan, a végzetére várva.