Mélyen a föld alatt,Gilisztaország sötét csendjében élt egy

elégedetlen giliszta.Behunyt szemmel járt,hisz a sűrű sötétségben

úgy sem látott semmit.

Élte a giliszta élet hétköznapjait,és álmodozott egy szebb

életről.Vaksi szemei előtt ott lebegett a “ felső ” világ

csodálatos képe.Az erdő a vastag,rothadó illatú avarral,a

fényes,meleget ontó Nap,a kék ég,a zümmögő rovarok,az éneklő

madarak,a harmatos reggelek.Álmodott a hatalomról,a sikerről.Az

éjszaka,a sötétség,nem érdekelte,mivel eddig csak abban volt

része.Nem akarta a sötétséget,a hétköznapiságot,hisz fejében

számtalan terv kavargott, “ Valaki ” akart lenni.Úgy érezte,többre

hivatott.Igaz,kereskedelmi középiskolája nem kecsegtette nagy

sikerekkel,de igyekezett megfeledkezni róla.Lelki szemei előtt

alattvalók sokaságát látta,akik parancsaira,mit parancsaira,egyetlen

intésére várnak,lesik gondolatait,dicsérik,magasztalják,egyszóval

istenitik.Amig társai tettek-vettek,fúrtak,rágtak,élték

mindennapjaikat,ő csodálatos életre vágyott.Csak fényben, ragyogásban

és dicsőségben tudta elképzelni jövőjét,életét.

Időközben próbálkozott eggyel-mással.Nyitott boltocskát apja

házának udvarában,de hiába járt más boltokba árellenőrzésre és

adta Romániából becsempészett áruját jóval olcsóbban,az üzlet csak

megbukott.Senki sem tudta hogyan,de sikerült bekerülnie a helyi

könyvtárba is.Időközben többször meg is nősült.Mivel nem tudta

elviselni más parancsait felmondást adott és civil szervezetet

alapitott.Olyat,ahol lehet dobálózni a kisebbség,az egyenjogúság,a

tolerancia,az ifjúság és hasonló kifejezésekkel.Az igényesség nem

volt erénye.A pályázatokon nyert pénzből kis kiadás nagy nyereség

volt a cél.Hamar autót,házat,bútort vásárolt,mégsem volt boldog.

Szájában már nem érezte az édes anyaföld izét,csak a

hatalom,az uralkodás járt az eszében.Igazgató akart lenni,igazgatni

akart.Merész ötlete támadt.Kiszemelt egy kis közvállalatot,ahol

igazgatót kerestek.Terveket kovácsolt,támogatókat keresett terve

megvalósitásához.Már látta a sikert,a dicsfényt, a mennyországot.

Másnap magára öltötte legalázatosabb,nyálkás

bőrét,meghunyászkodott,és csúszva-mászva a kisebbségi gilisztapárt

elnökéhez ment.Hajlongott,kerülgette a témát,mint macska a forró

kását,zavarban volt,de végül csak kibökte,hogy a

médiaigazgatósághoz,a kisebbség támogatására lenne szüksége.Persze

nem kivánja ő ezt ingyen,visszaszolgálja a jóságot,kisebbségi műsort

hosszabbit,egyéb jogokat is igért bőven.Boldogan távozott,hisz a

kisebbség támogatására számithatott.Napokig

csúszott-mászott,hajlongott,alázkodott,könyörgött.A hasáról

lekopott a bőr,a nyelvéről a rece.Végül minden összejött.Lassan

elkezdett felfelé kúszni.Lépcsőről lécsőre,gilisztáról

gilisztára.Taposott az alatta lévőkön,kúszott,kapaszkodott

felfelé.Minden egyes gilisztával közelebb jutott céljához,mig egy nap

megpillantotta az erdőt,a Napot,az eget,meghallotta a madárdalt,rovarok

zümmögését,beszivta a friss illatot.Abban a pillanatban elfeledkezett

minden igéretéről,minden segitőről,előző életéről.Tágra nyilt

szemében csak az új világ volt,agyában zakatolt az elszántság:itt

maradni,megtartani...

Igéreteiről a mi gilisztánk megfeledkezett.Ismerősei nem

lepődtek meg,mert tudták róla,hogy egyszer nyitja ki a száját és

máris hármat hazudik.A segitők csak vártak,vártak és reménykedtek.A

kisebbség lepődött meg legjobban.Műsorhosszabbitás szóba se

jött,jogaik megnyirbálásától és a giliszta egyéb káros

tevékenységétől maradt tátva a szájuk.Nem győztek

ámulni-bámulni.Amikor azt hitték,hogy ettől rosszabb már nem

lehet,tapasztalhatták az ellenkezőjét.Hiába volt

minden:könyörgés,fenyegetés,aláirasgyűjtés.A giliszta igazgatott a

maga módján.Okolhatták a naivságukat és hiszékenységüket,rájöttek

már,hogy,ha kéz kezet is mos,ebben az esetben az egyik kéz a kettő

közül csak piszkos marad.Rájöttek,hogy abból semmi jó sem

származik,ha kinyilik a giliszta szeme.