„Avagy, egy asszonyállat Istentül kapott bölcs gondolattyai,

a kis méhöcskék országárul és arrul, hogy mifél hasonszőrűségöt

mutata ez, az evilági ember életivel, eme békösség nékül való országban,

a hatalmasságok, a szegén nép, a szűkelködéstül mönekülés,

a bölcs tanolások által adása, s a veszedelmök elkörülése tekintetiben.etc“

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy jól működő méztermelő gazdaság.

Bár funkcionálása nem volt nehézségektől mentes, mégis sikeresen átvészelte a válság és fellendülés hullámvölgyeit. Sőt, időnként jónak látta szervezetét új termelőkkel bővíteni, amelyek persze új kolóniákat jelentettek, új szokásokkal és addig ismeretlen gondokkal.

A "jólműködés"jelszavai most is ugyanazok voltak, mint egykor a korábbi kapunyitásnál: támogatás, elvárás, felzárkóztatás. Egyes kaptárak jobban, mások gyengébben teljesítettek, de mindenhol más és más egyedi körülmény nehezítette az életet, a természet viharain kívül.

De menjünk csak egy kicsit közelebb! Még közelebb! Van itt egy kisebb kaptár.Az alapítók valaha vadméhek voltak, de később keveredtek az összes környékbeli családdal. Ma már ki mondhatná el magáról, hogy még az ősöktől származik, még maga a királynő sem...

Figyeljük csak őket egy kicsikét!

„- Hinni, lassíts! Egy csomóan rezegnek a bejáratnál.

-Mit csinálnak ott?

-Te ezt nem tudhatod, hiszen először repültél ki. Szellőztetnek.Különben felforrna a levegő odabenn..

-Tudom már, voltak belül is, akik szellőztettek, mert gyakran volt meleg a helyzet.

-Az új betegséget egy kissé túlrezgik! Máskor is volt ilyen és az egészséges szervezetünk legyőzte a kórt. A testi-lelki egyensúlyunk menthet meg minket, semmi más! De ezek a túlrezgéssel pánikot keltenek a fiatalokban.Átveszik más kaptárak híreit, s ha ott néhányan nem repülnek haza, mert megbetegedtek az új kórban, már vészkongatnak. Elfelejtik, hogy élelemszerzés közben többezren elhullunk naponta.

- Talán valami érdekük fűződik a gyógyfullánkhoz, hiszen más kaptárakból is tülekednek érte?

-Hinni, de csavaros eszed van, pedig még alig nőttél ki a lárvakorból! Szerintem a rezgők csak túlbuzgók, az érdek mögött egy nagy médiahere lehet...

-Szoros együttműködésben egy gyógyszerlobbista herével...

-Hinni, hallgass! Nekünk ezt nem kell tudni, a mi dolgunk, hogy iparkodjunk, gyűjtsük a virágport, te se felejtsd el, hogy ki vagy!

-De mit tegyek, ha munka közben is jönnek a gondolatok?

-Szabadulj meg a rakománytól, én addig eltáncolom a lelőhelyet a többieknek.

-Kirepülünk ma még, Honi néni?

-Muszáj.A szárazság miatt kevés az élelem, s legutóbb a kaptárbogarak is egy csomó kárt tettek a raktárakban.“

****

Valahol a kaptár belsejének biztos melegében, jóltáplált herék beszélgetnek.

„- Nem, kívánok tovább első here lenni, a nászrepülésen sem veszek részt. Elértem a kitűzött célt, beírtam a nevem a kaptár historikus emlékezetébe...

-S te ezzel megelégszel Zajnai, mert itt lohol valaki, aki biztos nem?...Honnan hová ilyen sietve, kedves Zorbán?

-Zajnai, Zokros!... Mit esztek?...Henike! Én is ugyanilyet kérek!...Egyébként a rezgőkkel közöltem, kívül és belül is, hogy én felkészültem...!

- Dehisz, nemrég közölted...

- Nem lehet elégszer mondani, mert könnyen felejtenek! Ha nálatok jó lett volna a kommunikáció, most nem itt tartanátok....Hmm... ez fenséges finom!... Akkor tán Zuschlit sem kéne elzárni az éltető méztől.

-Nagyon bízol magadban Zorbán, áhítozol az első here pozícióra!

-Nem hiszem, hogy bármi esélyed van velem szemben, a Zokros-kosárka még mindig rossz emlékeket idéz fel a dolgozókban.Ti csak beszélgessetek, én teszem a dolgom.

-Hogyan?

-Közlöm a választóimmal, hogy én felkészültem...

-Zokros, neked nincs az a benyomásod, hogy Zorbán kezd kimenni a divatból?

-Hát, én sem vagyok egy kirakat-báb...

-Nyugi, nyugi a te karaktered időtállónak tűnik.

- Nézd, Zajnai! Erre jön a nagyeszű Zolos.Zolos, mit jósolsz nekünk a közelgő nászrepülésre?

-Csak hosszú távon jósolok. Mindnyájan kifutó széria vagytok! Jön már az új heregeneráció.

-Kinek a megbízásából?A királynő erre nem adott parancsot.

-Van tőle erősebb akarat.

- Talán a többségé?A többség titkos álma, hogy fiakat nevelhessen, akik egyszer a jól premizált első herék közt foglalnak helyet.

-Hát ez az. A többség titkos álma...

****

A kaptárban szorgos munka folyik. A dolgozók táplálják a folyton éhes utódokat, közben a beérkezett élelmiszerszállítmányt is rendezik.A köztes időben takarítanak, szellőztetnek.

Mindeközben, alázattal adóznak alattvalói kötelességüknek, gondoskodnak teremtő királynőjük táplálásáról. De most egy kis zavar támadt közöttük, vajon mi történhetett?

„- Ezt én nem csinálom tovább! Elég volt! Van aki kidolgozza a lelkét, van aki mást nem csinál, csak ímmel-ámmal eteti a kicsiket és kész!

-Mi történt Heni, messziről észlelni a zörrenésedet?

-Jó hogy jössz Honi néni, elegem van. Elegem van a Roni rokonságból.És még kérded miért akarok a jobbik oldalra kerülni, hát ezért, mert túl sokan, csak úgy elvannak itt.Esznek, de nem fejlődnek. Sosem fognak kirepülni, nektárt és viráport gyűjteni még önmaguknak sem, nemhogy másnak.Igenis beszéljünk róla, ne sunnyogjuk el folyton, mint kényes témát!

-Henikém, érthetően háborogsz! De már mondtam neked, nincs jobbik oldal, csak jobbik én, vagy egyre jobb és jobb egyén. Ezt a dolgot elemezni, egy pártatlan kell, aki többet tud erről, mint jómagam.Hoppá, épp erre tart Zolos, a tudós here....Zolos, kérlek beszélj nekünk a Ronikról!

-Ó, egy ideje éppen ez, elmélkedéseim fő témája. Nos, a Ronik régen vadméhek voltak, akárcsak a mi őseink.Csak ők jóval később szelídültek meg, s most több is kaptárban megtalálhatók szerte a környéken.Tudom nehéz elhinni, de régen nagyon jó dolgozók, önellátók voltak. S ha most nem azok, az nagyrészt a mi hibánk!

Régen aktívan résztvettek a belső építkezésekben, ők gyártották a viaszsejteket. Zárakat csináltak a lépekhez, karbantartották a gyűjtő edényeket.Mindezért nem kértek többet mint ami járt, s egy kis plusz szabadságot.

Mára a helyzet megváltozott, többé nincs szükség a szolgáltatásaikra, mert mindent mi akarunk csinálni.De azt is akarjuk, hogy ők pont olyanok legyenek, mint mi, csak épp nem adunk nekik feladatot. De adunk nekik élelmet és némi adományt, hogy nászrepüléskor az agilisabb herékre voksoljanak. Ők ezt elfogadják és mi ekkor, haragszunk rájuk. Pedig nem a gyűlölet, s az érdekből táplálás, a végső megoldás.

-Hanem, mi lehet a békés együttélés útja, szerinted?

- Az, hogy te Honi és te Heni jót vársz és jót adsz, minden találkozáskor, itélkezés helyett.

De csak ez kellene, hogy ingyen járjon! A többit tanulásért, munkáért, szívből-lélekből való ivadékgondozásért, mert ti is így kapjátok.

Jó partnerek lesznek közülük azok, akiknek még nem csökevényesedett el a virágpor-

gyűjtő kosárkájuk. Az ő kilábalási rezdüléseiket, törekvéseiket viszont támogatni kell! Nem egycsapásra fog működni a dolog, de a társaik idővel, követni fogják őket.

-Köszönjük, ezt átadjuk a többieknek.Heni, ne duzzogj! Tedd meg az első lépést! És azt a hatvannégyet is el kellene felejteni, ha nem akartok egy újabb rajzást....Nekünk be kell futnunk néhány élelemszállítmánnyal, még ma!“

****

Egy távolabbi virágzó facsoportnál, szorgos méhek tevékenykednek, hogy még naplemente előtt begyűjtsék, ami begyűjthető...

„-Hinnikém, te idetaláltál? Ügyes vagy, el kell ismerjem.Most szedtem össze egy csoportot útközben, akik majdnem eltévedtek, pedig csupa velemkorúból álltak össze!

- Kis híján én is rossz irányba repültem, Honi néni. Megzavart az a monstrum, amiből az a rengeteg zönge cikázik állandóan.

-Hogy sikerült mégis ez a bravúr? Szájamat tátom a képességeid láttán...

-Azt hiszem, csak egyszerűen az ösztöneimre hallgattam!

-Gyere kedvesem siessünk, szedjük tele a kosarat, úgy látom a szomszéd kaptárból is vannak itt. Vagy tán mi iparkodunk az ő telepeiken, ki érti ezt?

- Mehetünk, Honi néni! Én kész vagyok. Útközben meséld el, ezt a szomszéd kaptáros dolgot!

-Ó drágám, hiszen én is csak annyit tudok az egészről, amit két begyűjtés között képes vagyok fogni a szellőztetők adásaiból.A szomszéd kaptárral régóta összetűzéseink vannak, mert vagy három rajzással ezelőtt, még a nagy része a miénk volt.

-Igen, ezt tanították a gondoskodók.Azt is, hogy sok rokonunk a környékbeli kaptárakban maradt.

-A problémát is ez jelenti, hogy folyton azon zöngicsélünk, hogy ki hova tartozik s tartozott.

Nászrepüléskor a herejelöltek is ezekkel a helyre nem tett érzéseinkkel manipulálhatnak minket, tájékozatlan dolgozókat...

-Hallottam egy belső szellőztetőtől, hogy ezt az ügyet nektárfinom diplomáciával lehetne jól kezelni. Valahogy úgy, ahogy az a kaptár kezeli nálunk, ahonnan vandálvadméh-családunk is származik. Észre sem vesszük, hogy beavatkoznának vagy belevinnék a méhpolitikát.

-Igazad lehet Hinni, ezt ott kell orvosolni, ahol a probléma van, a hereszinteken, mert lásd, a csóró szomszéd dolgozók, most sem ártottak a légynek sem.

- Nekünk azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy egy új kultúra részei vagyunk a szomszédokkal együtt, s nem kéne siratni, ami a miénk volt, hiszen a nagy egészben,

úgyis a miénk(is).De mi még csak most kezdünk felnőni, a nagy eszméhez.

-Te Hinni, gyanús vagy te nekem! Mikor is születtél te? Lehet, hogy akkor túl gyenge volt az F-hatás.Dolgozók, nem szoktak így gondolkodni. Te, te ...veszélyt jelentesz a királynőre!

-Lehet, hogy egy új királynő nem kormányozna lila köddel, s lehetne végre mindenkié a tisztánlátás képessége.

- De akkor anarchia lenne, mint az 56-os rajzáskor. A fél kaptár kiürülne...

-Volt idő, mikor változást előidézni csak így lehetett, de ma már a divatjament királynők letűnnek maguktól, nem kell hozzá vérrel festeni az eget!

- Hinni, kezdek félni tőled. Mi lehet még a potrohodban? Netán....petét is raknál.Hiszen ez

illegális! Csak nem őrültél meg?

-Nem, csak tudom mi a dolgom.Olyan fiakat világra hozni, akik egy új királynőhöz méltó

parnerek, egy új nemzedék fogantatásához!!

-De hisz sosem párosodtál, nem sikerülhet!

-De, igen. Az örök igazsággal röpültem plátói nászt, akit a szeretet hozott a világra.

-Az én tisztem a petéket elpusztítani!

-De sosem fogod, Honi néni!

-Honnan tudod,...mégis, honnan?

-Mert, én is figyeltelek.Szerintem nálad is gyenge volt az F-hatás...“

A két kis méhecske ezután, zümmögve tovaszállt s tette azt, ami a dolga volt.

S a kicsiny középkeleti kaptárban nem állt meg az élet. A régi királynő elpusztult, de már növekedett is az új, aki hozzá méltó, új ideájú herékkel párosodva, lassan létrehozta a megújult kolóniát.S a rajzás elmaradt, mert így is lehet változás, nem kell vérrel festeni az eget. Mert mindig jön az új nap, ami szebb jövőt, s több mézet igér...