„Patkánytársaim! Azért hívtalak Benneteket össze, hogy elmondjam Nektek, mihez kezdjünk a sündisznókkal! A disznó sünökkel! Amint nyilván Ti is észrevettétek, az utóbbi időben a korábban megszokottnál is szemtelenebbek lettek. Amennyiben így megy tovább, lassan teljesen kiszorítanak bennünket, Patkányokat, a természetes életterünkről. Pedig Mi voltunk itt előbb, Lakótelep mindig is a Miénk volt, semmi keresnivalójuk errefelé ezeknek a szarháziaknak! Menjenek haza! A Becsületes Patkányoknak így is egyre nehezebb tisztességes megélhetéshez jutniuk, egyáltalán nem hiányzik, hogy még ezek is rontsák itt a levegőt. Nincs szükségünk rájuk! Nem vagyunk hajlandóak idegenszívűekkel osztozni! Mert ők valójában lakótelepietlenek, még akkor is, ha bejelentkeztek az önkormányzatnál. A legnagyobb hibát persze a kerületi döntéshozók követték el, hiszen megengedték ezeknek a disznóknak, hogy bemocskolják Lakótelepet! De nyugalom! Később velük is elszámolunk, most viszont az a legfontosabb feladatunk, hogy minél előbb megszabaduljunk a disznóktól, akik most, ebben a pillanatban is a mi utcáinkat mocskolják össze.

Szeretetreméltó lényeknek tűnnek, hiszen a legtöbben semmi disznóságot nem feltételeznének róluk, mindez azonban csak a látszat, megnyerő külsejük mögött ugyanis ott lapul a megtestesült Gonosz. Egyetlen céljuk van, a mi ellehetetlenítésünk! De ezt nem hagyhatjuk! Mindig is ellen fogunk állni a leigázásunkra tett próbálkozásoknak! Nem! Nem! Soha! Soha nem leszünk a szolgáik! Visszaszerezzük örökségünket, Lakótelepet! A Háború elkezdődött! Itt és Most! Ti vagytok az Én Katonáim! Egyetlen feladatotok van, Lakótelep megtisztítása! Takarítsuk el utunkból a mocskot, hogy újra teljes fényében ragyogjon a nap! Hőn szeretett Lakótelepünk többet érdemel! Üljetek be a kocsikba és gázoljatok el minden disznót, aki megpróbál átkelni az úton! Hulljon a férgese… vagyis a disznaja! Ne ismerjetek könyörületet! Mielőtt a gázpedálra lépnétek, emlékezzetek arra, mennyit ártottak Nekünk, Patkányoknak! Le velük! Ha mindannyian őszintén akarjuk, szebb lesz a Jövő!”

És aztán bekövetkezett a nagybetűs Leszámolás. És szebb lett a Jövő. A patkányhordák egyesbe tették a sebváltót, rátapostak a gázra, majd váltottak tovább. Hullott a disznaja. Sünhullák borították a patkányok verejtékéből épült aszfaltot. A szélvédőkről csak akkor törölték le a vért és a fölfröccsenő beleket, ha már nagyon muszáj volt, a vérben ázó szélvédőknek köszönhetően ugyanis az Igaz Patkányok már messziről fölismerték a testvéreiket. Hamarosan egyetlen sün sem maradt életben Lakótelepen, az őszi szél tehát kedvére játszhatott a halott sündisznók elhullajtott tüskéivel, meg a lehullott falevelekkel.

Másnap aztán megérkeztek a rend őrei, a Varjak, akik záros határidőn belül véget vetettek a lakógyűlésnek, begyűjtve az összes patkányt, hogy aztán közösség elleni izgatás, valamint előre megfontolt csoportos, cserbenhagyásos gázolás vádjával vádat emeljenek ellenük, majd a tárgyalást követően lecsukják őket, azzal a kitétellel, hogy jó magaviselet esetén idő előtt szabadulhatnak. A Főpatkányról egyébként még a tárgyalás során kiderült, hogy a felmenői között bizony sünök is előfordultak, méghozzá szép számmal. Így múlt el a patkányok dicsősége, igaz, a lemészárolt sünöket ez már nem igazán vigasztalta.