- Biztos meg kell…? – kezdte az oroszlán.

- Uram, ezt már sokszor megbeszéltük… Dőljön hátra. Nem tart sokáig és teljesen veszélytelen. – vágott közbe a kakadu.

- Rendben, rendben… Az erdőért mindent… - és hátradőlt a borbély székében. Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyesmit teszek – mormogja magában. Mancsai enyhén remegnek a ráterített lepel alatt.

A nyiratkozás után a kakadu a megbeszéltek szerint az oroszlánt az emelvényre kíséri. A mikrofon mögül csupán szőrtelen pofája látszik ki. Miután a kakadu leteszi elé a szöveget, ő öblös hangján rögtön nekikezd az olvasásnak.

- Barátaim, erdőnk súlyos tragédiája során, mely évszázadok óta kínoz minket, barátaim, itt az idő, hogy újabb áldozatot hozzunk. Nézzetek reám, nézzétek testem, fajtársaim –felemelkedik, az előtte álló tömött mikrofonállvány takarja szőrös alfelét-, lenyírattam szőröm, vacogva állok előttetek, ezen a télelőn, barátaim, de erdőnkért és értetek önként és örömmel vállaltam az áldozatot, barátaim!

- rövid hatásszünet, eközben a hallgató báránysorok között csodálkozó sugdolózás -

- És fajtársaim, (a kakadu elnyom egy elégedett mosolyt), a szükség ezen, sötétséggel ránk telepedő napjaiban arra kérlek titeket, kövessétek dicső példámat, sorstársaim! – az oroszlán mögötti hatalmas kivetítőn láthatóvá válnak az előre felállított, éppen leleplezett, csoportos nyírógépek.

- az ámuldozó hangok közül egy öreg kecske mekegését hallani: -Ő nem a fajtársunk, állatok, sosem hált az erdőnkben, sosem legelt a réteinken! Szőrtelenné akar tenni, de ő… - két orrszarvú rohan át az engedelmes báránytömegen, majd félrelökdösve a fiatal kecskéket, egyikük az öreg nyaka alá illeszti szarvát, hogy az ne tudjon megszólalni, a másik a többi kecskét figyeli fenyegetően. Az apró zavargás hamar elhal.

Egy szemüveges kobra a legnagyobb nyírógép feletti hangszórókból ismétli újra és újra öt perces beszámolóját a művelet teljes veszélytelenségéről, a száz százalékos tudományos előtesztelésekről és a szőrtelenség állati szervezetre gyakorolt méregtelenítő hatásáról. A nyírógépek felé először néhány nyilvánvalóan lefizetett bárány indul el, majd lassan egyre többen követik őket. A szőrtelen bárányok integetnek még szőrös ismerőseiknek a nyírógépek másik oldaláról, és ők egymás között suttogva lassan mindnyájan a nyírógépekhez sétálnak. Itt a patamintaadás után (mely szerint az adott állat azonos önmagával, felelősséget vállal saját tetteiért és csakis saját akaratából, mindenféle kártérítés reménye nélkül cselekszik), a tökéletesen automatizált gépek gyorsan csupaszítják le a báránysereget.

A néhány elsunnyogót titokban lefényképezik a tömeg szélén álló majmok, hogy a fényképeket lezárt odúkba rejtsék, melyeket később sosem nyitnak fel. A nyíratás végén az oroszlán puha tenyereivel megtapsolja a szőrtelen báránysereget, amely erős patáival visszatapsol az oroszlánnak. - Köszönöm nektek, sorstársaim! – mondja végszóként az oroszlán, mielőtt egy orrszarvú kíséretében lesétálna az emelvényről.

A báránysereg hazaindul. Elfáradtak az egész napos várakozásban, négy lábon állásban (ülőhely a gazdaság hiányosságai miatt nem áll rendelkezésre legelőlakók számára), gondolataik a következő munkanap körül járnak. Elalvás előtt a dideregők között többek agyában szöget üt az éppen odaérkező hiénák fülbemászó hízelgése. „Te egyenlőbb vagy többi társadnál, Te többet érdemelsz őnáluk, a Te jólétednél semmi nem fontosabb”, és kihagyhatatlan ajánlatuk, mely szerint néhány szál fűszálért, (igaz, ezt minden héten, összesen hat évig, egy bárányélet feléig kell fizetni), új, tudományosan tesztelt bundák tulajdonosai lehetnek.

Az oroszlán két elefánt hátán érkezik haza. Egy a kényelemért, egy az imidzsért, ahogy a kakadu mondani szokta. Otthon kicsit unottan keneti magára házikolibrijeivel a legújabb szőrnövesztőszert, és csak akkor dörzsölni össze élettelibben mancsait, amikor elalvás előtt szőrtelen hasán érzi az első elkészült bárányszőr kabátot.