Amikor az eget úgy ellepték a madarak, hogy a viharfelhőt a kormos légykapók rajától már csak dögvész idején lehetett megkülönböztetni, Bonelli-füzike unszolására Naumann-rigó végre kinyitotta a csőrét, és összehívta a Madarak Tanácsát.

Beletelt egy kis időbe, mire mindenkihez eljutott a hír, és évek óta először kitisztult az ég. Tekintettel az ügy súlyára, egy elhagyatott bérházban került sor a megbeszélésre. Valamennyi család és rend képviseltette magát, a szalonkaféléktől a lappantyúalakúakig. Kivételesen egy külső megfigyelőnek is megengedték, hogy részt vegyen a tanácskozáson. Az emlősök a szúnyogképű magyar agarat, Árnyékot küldték, aki közismerten fogékony volt az apró részletek iránt. A tudósítást már a lépcsőházban megkezdte:

– A falat mész és zöld fröccs díszíti. Bonszai tenger megdermedt hullámverése. Szúr, törik a taraja. Madarak sehol. A lépcsőzés nem az erősségük, minden bizonnyal az ablakon keresztül érkeznek. A padlásajtó résnyire nyitva, az ajtófélfán egy fehérhátú fakopáncs kifakult fenyérfutó dresszben. Bentről halvány fény és penészillat árad. Nekifeszülök az ajtónak. Recseg-ropog, akár egy összeragadt kihajtós könyv, ha egy kíváncsi kéz fellapozza. Némi izommunka után bebocsátást nyerek.

A gyűlést ember alkotta mitikus tárgyak között tartják. A földön mulatt nő mellszobra. Formában és feszességben Debreczeny Tivadar Merengőjét idézi, méretben egy kosárral nagyobb. Szurok haját huszonnégy karát fogja kontyba, ajkai között egy szem meggy pihen. Fél kiló fogy egy hét alatt, súgja a fülembe Reznek. A fal mellett összegyűrt papír húszas, a meggyötört testépítő mellkasán májfolt. Kávézacc vagy hamu, magyarázza Zsezse. A pénz mellett kettőzött számlapú, szépiába fordult óralap, felszínén rozsdamarta apró lyukak. Egy Braille-regény első sora, mondja Csuszka.

Lassan mindenki elfoglalja a helyét. Naumann-rigó elnököl, Bonelli-füzike a jegyzőkönyvvezető. A szokásoknak megfelelően a galambokat és a fecskéket egy perc alatt kizavarják. A vöcsökfélék nyitják meg a tanácskozást, utánuk a lilealakúak következnek. Észérvek ütköznek trillákkal, magasröptű értekezések kelnek versenyre zuhanófüttyel. Kezdenek kirajzolódni az erőviszonyok. Az utolsó négy között Batla, Kucsmás Sármány, Gulipán és Sarkantyús Pityer.

Most jönnek az egyéni meghallgatások. Ének- és szárnypróba, tojásrakás, dísztoll bemutató. Sarkantyús Pityer már az éneknél elvérzik, Kucsmás Sármány lámpalázas, nem bír tojni. Batla és Gulipán a befutók. Őszapó ellenvetéssel élne, de Szuharbújó és Sordély egyszerűen túlharsogja.

Batla és Gulipán a győztesek magabiztosságával fogadják a gratulációkat. Lunda hibátlan angolsággal biztosítja őket csodálatáról: What a feat, chaps! Wilson-víztaposó őszintébb húrokat penget: A freak show, actually.

Másnap ünnepélyes keretek között került sor Batla és Gulipán meggyűrűzésére, akik a ceremónia után azonnal elfoglalták helyüket az égen.

Ezután a végtelen hosszok és az ismerős szólamok évtizede következett, melyet csak elvétve szakított meg egy-egy kanyar vagy a The Flight of the Condor dallama.

Batla és Gulipán bukása várható volt, bár kétségtelenül kellett hozzá bizonyos mértékű átrendeződés a Tanácsban. Szuharbújó és Sordély egyre nagyobb befolyással bírt, Naumann-rigó pedig a mindent eldöntő tanácskozáson mondott le posztjáról. Bonelli-füzike egymagában kevés volt, csak pislogott, és belelépett egy tócsába.

Kék Fú és Kis Vöcsök egy esős novemberi napon szálltak fel először. Alattuk sár, elnagyolt mozgás, irigy tekintetek. A távolban csorda.

– Szerintem ballag – szólalt meg Kis Vöcsök.

– Innen nézve áll – mondta Kék Fú.

– Falusi turizmus? – kérdezte Kis Vöcsök.

– CowParade – felelte Kék Fú.