Az erdei vöröshangyák két méter magas és 30 méter átmérőjű hangyabolyt építettek. Államot alapítottak és nagy szorgalommal dolgoztak. Naponta akár 50 kg mézharmatot is behordtak. Minden egyes kis hangya a társadalom hasznos tagja volt. Káros rovarból akár 100 000 darabot is elfogyasztottak egy nap alatt.

A napjaik egyformán teltek a jól szervezett álamban. Mindenkinek megvolt a feladata és a hozzátartozó szaktudása. A hangyákat büszkeséggel töltötte el szaktudása és az államban betöltött szerepe.

Egy ködös őszi napon a hangyakirálynő számítógépet talált az erdőben. Letisztította róla a sárga faleveleket, majd néhány hangya vért izzadva becipelte a hangyabolyba. A tudósok sokáig nézegették, majd megfejtették a titkát. Néhány évvel később a gépezet segítségével automatizálták a munkafolyamatokat Többé nem volt szükség az egyén szaktudására. A kis hangyák feleslegesnek érezték magukat. Egyéni törekvéseiket, becsvágyaikat a munka területén nem, csak otthon tudták érvényesíteni. Ebből aztán sok veszekedés kerekedett, mert képtelenek voltak kompromisszumokra.

Később mindenki kapott számítógépet az uralkodótól. Sokan játszani kezdtek a géppel és ott élték ki azt, amit korábban a munkájukban: sikereket értek el és néhány ismeretlen szemében elismerést vívtak ki. A családtagok hónapokon át lázadoztak, de semmi nem érdekelte őket. Az államban zavar keletkezett, mikor a gépek leálltak, de a hangyák széttárták karjukat, nem tudtak segíteni. A zavar elhárítása után a gépek tovább zakatoltak, viszont a férjek, feleségek már nem kiabáltak. Sötétség ült a birodalomra.