Bocs. A varjú és a róka (hollóra nem telt).

V., a róka szomorúan kocogott hazafelé az erdei ösvényen, szájában az Erdei Harsona friss példányával. Kis tisztásra ért most, a bokrok mélyén egy öreg tölgy előtt kanyarodott be a vadcsapás. Egyszer csak megállt, letette a lapot a fűre, kihajtogatta és újra átolvasta a vezércikket: "Igaz a hír: V., a róka pedofil botrányba keveredett". Hátralapozott: "Vajon miért akkora amekkora? Képes beszámolónk következik".

Elgondolkodva olvasott tovább, mikor egy érdekes hangot hallott meg a feje felett. Mintha két marék követ dörzsölgetne össze valaki. Hirtelen nem tudta mi van, lopva felnézett: egy varjú ült egy szép hosszú ágon, szájában egy nagy darab sajttal. Halkan nevetgélt magában, időnként nyelt egyet, le-lenézett a lapra, majd újrakezdte. A sajt láttán a rókának összefutott a szájában a nyál, halkan nyelt ő is egyet és alfa agyhullámokat gerjesztve elképzelte: vágyik egy sajtos szárnyas vacsorára. Vágyik egy sajtos szárnyas vacsorára. Már a harmadik mantránál tartott, mikor a madár kivette a szájából a sajtot és lazán leszólt:

- Na mi van, róka koma, gond van az alapszervvel? - hangzott érdes hangja.

- Nem szólsz be, kis fekete tollas állattestvérem. Most szépen lejössz és átadod nekem azt ami a kezedben van. Most. Lejössz. Mert szeretsz és az ajándék pozitív dolog.

- Kár kár ... ilyet se láttam még ... egy mantrázós róka ... - röhögött a varjú és mint egy öreg dohányos, harsány harákolásba kezdett. Majd hirtelen megint kajánkodni kezdett:

- Szóval nyuszilányokkal barátkoztunk, mi? Ismerkedtünk, ismerkedtünk? Internet? Chatszoba? Hogy is volt? Tinédzser party? Csak az ízéért? Hetyempitty? Mennyivel is maradtál sáros, szőrös vörös barátom? Ötven? Egy év alatt? És még szabadlábon vagy? Sokba vót mi?

- Te mostan ezt befejezed. Csőr sújba és figyelsz: én nyulakat eszek. Érted? Nem aljas szándékkal, hanem étkezési céllal üldözöm a nyulakat. Felfognád végre, varjak egyszerű gyermeke?

- Akkor mégis honnan vette a zújság a híreket? Tán a kisújjábó? - károgta nagy okosan varjú barátunk és megrázta magát. Egy toll levált a szárnyából és könnyedén lesiklott az avarba. De a róka épp elkapta és ahogy a fogai között ropogtatta, még egyszer elgondolkodott a szárnyas vacsoráról ...

- Ne is álmodozz, picinyem. Belőlem ugyan nem eszel - mosolygott tovább a varjú és a sajtot könnyedén átdobta a másik szárnyába.

A róka gondolt egyet és alázatos magyarázkodásba kezdett:

- Értsd már meg végre, hogy én csak húst eszem. És ha megeszek egy nyulat, az nem van. Érted, mit jelent ez? Tegnap makogott, ugrált a fűben, ma meg már itt van bent a hasamban. Hiába is ássa fel a Szügyésség az odúmat. Nincs nyúl. Én nem vagyok pedofil nyúlász. Talán meg kellene egyszer kérdezni valakinek valakitől, hogy azok a kedves kiscsirkék, akiket tavaly oly gondosan a szárnyaid alá vettél, vajon hová lettek?

- Vajon hová, vajon hová - kerregte halkabban és sokkal sokkal szerényebben a varjú.

- Na látod, bölcs fekete barátom. Egyébként gratulálok az előléptetésedhez. Frakcióvezető ... Nos, ez már valami ... - dicsérte a róka, amit a varjú halk károgással nyugtázott.

- Szóval szó nincsen itt semmiféle ügyről. Húsevő vagyok, mint ahogy húsevő volt minden boldog ősöm is. Például a sajtot biztosan nem szeretném.... - nézett fel áthatóan a róka a fára.

- Nem? Biztosan nem? - kérdezte tétován a varjú.

- Most mondd: mibe kerülne ezt kipróbálni? Már csak ... teoretice - tárta szét a két mellső mancsát a róka.

- Hát, végül is ... semmibe - nyugodott bele a varjú, majd ledobta a sajtot a róka elé. Az pedig .... gondolt egyet és jóízűen befalta.

- A sajtom! Megetted a sajtom! Azt mondtad - hogy a hollók vájják ki -, hogy nem szereted a sajtot! - kiáltozott a varjú.

- Hmmm ... - nyalogatta a róka a száját - tévedtem. Na csá, bölcs varjú - mondta a róka és azzal elkocogott.

- A kis szemét! Nekem akarsz itt arcoskodni? Te? Nekem? Nehogymá a golyó töltse meg a puskát! - gurult dühbe a varjú, és azzal a lendülettel vette is a mobiltelefont, egy újságíró barátja számát tárcsázta:

- Hallottad? Már kiscsirkékkel is gyanúsítják V.-t, a rókát! Hová jut így a világ? És még szabadlábon van! Kár! Kár! - károgott egész este.