A rókának már régóta fájt a foga egy új kabátra. Mi tagadás, hiú szerzet volt, így ha meglátott egy menő cuccot, rögtön feszíteni akart benne. A Coma Útépítő Kft. tulajdonosaként nélkülözhetetlennek tartotta, hogy finom ruhákban járjon, és kellemes benyomást tegyen másokra. A tél pedig ott kopogtatott már az ablakán, és neki még mindig a tavalyi kabátja lógott a szekrényben. Egy nap fogta tehát a Master Card hitelkártyáját, belehuppant a sötétkék BMW X6-os hobbi terepjárójába, és elhajtott a legközelebbi a plázába. Szimata azt súgta neki, hogy a Páva exluzív férfi divatüzletben nézzen körül, és mivel mindig hallgatott a megérzéseire, itt kezdett kabátot keresni magának. A sok szép drága ruha között, rá is akadt egy elegáns darabra. Az Ideal Fox Men márkájú világosbarna, színtiszta szövetkabát első látásra elnyerte tetszését. Felpróbálta és már vitte is magával. Mivel ilyen gyorsan megtalálta azt, amit keresett, idejéből futotta arra is, hogy bemenjen hajat vágatni a Szuper Sörény hajszalonba. A fodrász régi törzsvendégeként köszöntötte és ültette bele a székbe. - A szokásos módon? - kérdezte a rókától, és miután kérdésére igenlő bólintást kapott, vendége haját másfél centivel rövidebbre és egy kissé borzasra formálta. A róka így már igazán sármos és jó megjelenésű lett. Már csak egy finom ebédre vágyott. A Pipifalatok nevű gyorsétteremben kedvenc ételét kérte: meleg tyúkhúslevest és sült libacombot vegyes körettel. Ebédje mellett lebonyolított néhány telefonhívást: megbízásokat intézett, anyagot rendelt, határidőket fixált. A dolga arra késztette, hogy fél óra múlva kimenjen arra a munkaterületre, amelyik a kivitelezésben a legelőrehaladottabb volt. Már kifelé tartott a bevásárlóközpontból, amikor szembe jött vele az egyik alkalmazottja. Az ökör próbaidősként napi tíz órában dolgozott nála, természetesen minimálbérért. A róka azt tervezte, hogy közvetlenül a próbaidő lejárta előtt megvál tőle. Igaz, jól dolgozott, de túl sokat hőbörgött, hogy későn kap fizetést. Az ökör tisztelettudóan köszönt neki, de ő figyelemre se méltatta. - Fordulj fel! - gondolta az igavonó barom magában, és még egy-két nem éppen dicsérő jelzőt megcímezve tovább indult, hogy csöppnyi gyermekének olcsó nadrágot és cipőt vásároljon. A róka eközben visszaült az autójába. Kényelmesen belehelyezkedve annak fekete bőrülésébe bepöccintette a motort és CD zene kíséretében visszasuhant a városba. Útközben áthajtott egy bazi széles záróvonalon, figyelmen kívül hagyott két piros lámpát, de mindezt csak mint mellékes dolgot hozom szóba.
Hiszen a lényeg, hogy a róka vendégségbe ment a gólyához csak most következik.
Közismert történet – La Fontaine mesélt róla -, hogy a róka meghívta magához a gólyát vacsorára. A maga huncut módján azonban kitolt a vendégével: a finom étkeket lapos tányérban szolgálta fel az asztalra. Míg ő minden nehézség nélkül lakmározott be krumplipüréből és rántott húsból, a gólya hosszú csőre miatt képtelen volt egy falatot is a szájába venni. Hoppon, éh hoppon maradt szegény. Azonban éhségénél is jobban bántotta, hogy így becsapták. Megfogadta, visszaadja ezt a leckét a rókának, csak jöjjön el hozzá. És tessék, a róka most hozzá készült.
Hősünk, vadiúj kabátjában pontosan este hétkor csöngetett a gólya ajtaján. Vendéglátója nyájasan beinvitálta és rögvest asztalhoz ültette. A meséből persze kimaradt, hogy a gólya a róka egyik üzletfele, pontosabban egyik alvállalkozója volt. Brigádjával ő végeztette el azt a munkát, amit bizonyos ellenérték fejében vendége kiadott neki. A róka az egyik megbízás kifizetését már hetek óta ígérte neki, és ez odavezetett, hogy ő sem tudott fizetni másoknak. Vagyis a gólya és a róka körbetartoztak egymásnak. La Fontaine persze erről semmit sem szólt a meséjében.
A madár jó házigazda módjára kitett magáért, csupa nagyszerű ételt főzött, a sok finom illat hatására a róka szájában összefutott a nyál. De minden étel hosszú nyakú kancsóban került elé, és bármennyire is igyekezett, nem fért hozzájuk a szájával.
– Mi van róka – nézett vendégére a gólya– talán gondod adódott a vacsorával?
– Szerintem te itt hülyét csinálsz belőlem. Hogy képzeled? Kancsóba teszed elém az ételt, mintha én is gólya lennék..
– Ja, csak én is megszívatlak, ahogy te a múltkor. Nehogy azt hidd, csak te szúrhatsz ki másokkal, vaze.
A róka kész volt. Fölpattant az asztaltól és az új kabátját magához véve, köszönés nélkül távozott. „Ezt neked fogok én még egyszer ide jönni!”- gondolta mérgesen magában. „Ezt neked fogok én még egyszer főzni!” – ezt meg a gólya gondolta.
A róka dühös léptekkel futott ki az utcára a kocsijához. Már éppen beült volna, amikor észrevette a gólya sárga Suzukiját. A bosszú teljes valóját kéjes borzongással töltötte el. Óvatosan odalopózott a kocsihoz, és a kulcsával jó hosszan meghúzta az egyik oldalát. „Így jár az, aki velem szórakozik” - vigyorgott kajánul.
Ezek után szép nyugodtan becsücsült az autójába, gázt adott, és a szokásos nyugodt tempójában nyolcvanöttel hazasöpört.
