Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák

Kortárs fabulák a Literán.

 

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

nemzetiallatkert@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.11.23. 12:09 nemzeti állatkert

Kondisz Angéla: A látszat néha csal

Címkék: 2009 kondisz angéla

A kis oposszum épp hazafelé tartott a tótól, ahol a nyári nap melegétől felhevült testét hűtötte. Giz- gazokkal átszőtt ösvényen vezetett útja, amelytől apró termete miatt előre és hátra is alig látott, de ez most cseppet sem érdekelte. Gondolatai valahol egészen máshol kalandoztak.

Képzeletben messzi tájakra utazgatott, egyiptomi piramisokat látogatott, az Eiffel-torony tetejéről nézte a francia város panorámáját és fejére tette a magyar királyi koronát. Egy világról fantáziált, amelynek végre ő is egyenrangú tagja lehet, vagy olyan polgára, akire mások felnéznek. Nem csoda, hogy efféle álmok keringtek gondolataiban, mivel a valóságban ő csak egy félénk, a környezetének kiszolgáltatott erszényesek egyike volt. Ez az idilli állapot azonban hamar megszakadt két arra csúszó kígyó miatt, kik útját keresztezve akarták épp átszelni az ösvényt. A váratlanul ért látványtól hirtelen felocsúdó kis oposszum azonnal összeesett ijedtében.

– Ssssz, talán szegítenünk kellene rajta!- mondta a fiatalabbik kígyó.

– Dehogy, hisz ő egy oposszum! Jól iszmerem a fajtáját, bisztosz szak álszázza halálát! Ne foglalkozz vele, majd magához tér, ha megunta, nekünk szokkal fontoszabb dolgunk isz van– felelte a másik, s azzal tovább is álltak.

Bár az idősebbik hüllő jóslata helytálló lett volna korábbi tapasztalatai alapján, ez alkalommal a sors keze másképp rendelkezett a bátortalan kisállattal. Nem sokkal később egy nyuszi tévedt arra, és megpillantotta a még mindig rezzenéstelenül nyugvó állatkát.

- Ejnye barátom, nem értem a ti féléteket! Mire jó ez a folytonos színjáték, minden apró riadalomnál? Mi nyulak másképp kezeljük ezeket a dolgokat. Gyere velem, és útközben talán megtanítalak egy-két jól bevált trükkre.

Ám az oposszum még csak szemét sem rebbentette.

- Hmm, ha nem, hát nem. Én ugyan nem érek rá erre a butaságra! Viszlát! – s a nyúl dacosan továbbhaladt.

Így telt- múlt az idő, lett a nyárból ősz és bár sokan megfordultak az azóta már kővé dermedt oposszum mellett, mégsem tűnt fel senkinek, hogy miért fekszik ő azon a szent helyen mozdulatlanul hónapok óta. Az ok egyszerű, nincs itt szó semmiféle rébuszról, egyszerűen csak valaki odafent elvágta élete fonalát, s erről csak az elsárgult falevelek tudtak, amelyek elfedték, majd a hópelyhek, amelyek maguk alá temették, s a por amellyel halkan eggyé vált.

Értelem:

Ez a fabula felebarátok iránti figyelmességre és nagylelkűségre int. Az emberek hajlamosak előítélettel lenni mások iránt, és beskatulyázni őket egyszeri hibáik, nem mindennapi szokásaik, vagy származásuk alapján. Manapság az egymás iránti bizalom- akár ismerős, akár idegen iránt- leáldozóban van, ezáltal a segítőkészség lassan eltűnik a hétköznapokból. Ha a fenti történetben a kígyókban vagy a nyúlban egy kicsit is felmerült volna, hogy tévednek, és úgy érzik, hogy valami komoly baj történhetett, talán még most is élhetne a kis oposszum. Természetesen a valóságban ez nem mindig élet-halál kérdése, de ha nem figyelünk kellőképpen egymásra, ugyanúgy járhatnak dolgok súlyos következményekkel.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetiallatkert.blog.hu/api/trackback/id/tr331545850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása