Egy unalmas, őszi délután a teknős és a nyúl azon vitatkoztak, melyikük a gyorsabb. El is határozták, hogy felkerekednek csepeli albérletükből, és amelyikük hamarabb ér a Móricz Zsigmond körtéri gomba alá, az nyeri a fogadást. A teknős fel is csatolta a páncélját, a nyúl pedig cipőt húzott, és már indultak is.

A nyúl elbizakodottan kacagva bepattant kilencéves Suzukijába, letekerte az ablakot és csikorogva elhajtott, csak úgy lobogott a füle utána. Dübörögve hallgatta az Animal Cannibalst, gondosan felcsapta sárral a mellette kerekező rasztás pulit, majd füttyögve lelassított minden egyes plázacicánál és rövid szoknyás csivavánál.

Eközben a teknős kibattyogott a HÉV-megállóhoz, és rágyújtott egy Camelre. Pár percet várakozott, majd elpöckölte a csikket és felszállt a vonatra. Majdnem rókázni kezdett a bűztől, ami egy borzcsaládból áradt, ezért tőlük távol keresett magának helyet. Alighogy elhelyezkedett, egy elhanyagolt külsejű farkas tornyosult fölé, sárgás fogait csattogtatva: „Jegyeket, bérleteket!” A teknős először krokodilkönnyeket hullatva magyarázkodott, hogy a gazdasági válság miatt nincs pénze jegyre, majd a békesség kedvéért egy bankjegyet csúsztatott a farkas zsebébe, aki ezután – a borzcsaládot gondosan kikerülve – eloldalgott.

Tíz perc múlva a nyúl már a Szabadkikötő úton járt, és egy csigalassan haladó trabantos lajhárt próbált megelőzni, aki nem hagyta magát. A nyúl kígyót-békát kiabált rá, obszcén jeleket mutogatott a mancsával, de végül pár nappali műszakot is vállaló éjjeli pillangó elterelte a figyelmét a forgalomról.

A teknős lassan elérkezett a Boráros térre. Átvágott a tömött nyájban közlekedő birkák között, dobott egy százast a hegedülő tücsöknek, messziről kikerülte a kukázó mosómedvéket, beelőzte a karonfogva totyogó, öreg pingvineket, majd felpattant a négyeshatosra. Az üveges tekintetű hangyák és igáslovak között kacsázva épp sikerült az utolsó szabad ülőhelyet megkaparintania egy gyengén látó vakond elől. Igyekezett nem észrevenni, hogy a mellette álló kengurut éppen kizsebeli két rossz arcú patkány, ezért inkább beletemetkezett egy szórólap olvasásába. „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél” – olvasta, de mivel nem értette, és fejfájást is okozott neki, ha gondolkoznia kellett, inkább előhúzott egy színes bulvárlapot a páncéljából. Két meztelencsiga-lány pózolt kihívóan a címlapon – ez máris jobban tetszett neki.

A nyúl csak tyúklépésben tudott haladni a Petőfi hídon, mert nagy felhajtást okozott pár szektás lemming, akik le akarták vetni magukat a mélybe. Néhány sáska próbálta őket leimádkozni – sikertelenül. A nyúl hirtelen támadt szabadidejét kihasználva anyázni kezdte a szemét audis disznókat és az újgazdag kabriós pincsiket. A káromkodás hevében még a suzukis nyulakat is szidta.

Miután a nyúl tíz percet elvesztegetett a Móricz Zsigmond körtérnél azzal, hogy parkolóhelyet keresett – és végül a zebrán állt meg –, a teknőssel egyszerre ért a gomba alá. Meglepetten kiáltottak fel: „És akkor most mi van?” Akkor még a teknős nem is sejtette, hogy a négyeshatos villamos kapaszkodójáról összeszedte a legújabb típusú teknősinfluenzát okozó baktériumot, amelynek szövődményeként súlyos tüdőgyulladása lesz. A nyúl sem gyanította, hogy két kacagó hiéna éppen egy kerékbilincset szerel fel a Suzukijára.

Tanulság: Ne köss ostoba fogadásokat unalmadban, inkább maradj otthon, rendelj egy pizzát és nézd az Animal Planetet.